Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-120

178 120. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. van és azok az üres telkek József fó'herczeg ő fensé­gének az épülete mellett valószínűleg parkiroztatni fognak, a mi által az a tér igen szép konfigurácziót kap, egy gyönyörű telke lesz Budapestnek és méltó hely lesz arra, hogy Erzsébet királyné szobra ott legyen elhelyezve. A t. képviselő' urnak az aggálya felesleges, nem is lett volna szükséges ennyit elmondani azok eloszlatására, de azt hittem, hogy érdekli a t. képviselőházat, hogy ezen egész tervnek a berendezését ismerje. (Helyeslés.) Kérem a t. képviselőházat, méltóz­tassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk he­lyeslés a jobboldalon.) Malatinszky György: T. ház! Nem osztom a miniszterelnök urnak azt a nézetét, hogy nem sértené senkinek érzelmeit az, ha a hadtestpa­rancsnokság az ő kétfejű sasával és a kaiserlich és königlich felírásával a magyar király palo­tájával szemközt helyet foglalna, (TJgy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) és épen, mert, mint említeni méltóztatott, feledhetetlen emlékezetű Erzsébet királynénk emléke szándékoltatik ott elhelyeztetni, azért is szükségesnek tartom, hogy ne legyen ott semmiféle olyan, a mi bárkinek érzelmeit sértené és azt a kegyeletet, a melylyel iránta és emléke iránt viseltetünk, zavarná. Egyébiránt interpellácziómnak egyéb czélja nem volt, mint az, hogy a t. miniszterelnök ur figyel­mét felhívjam erre a tervre és miután a t. mi­niszterelnök ur előadásában erre nézve engem megnyugtatott, tehát a válaszát tudomásul veszem. Elnök: A miniszterelnök ur válaszát az in­terpelláló képviselő ur is tudomásul vévén, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a választ tu­domásul veszi. Következik a miniszterelnök válasza Pozsgay Miklós képviselőnek a felfüggesztett bogyiszlói adóügyi jegyző fegyelmi ügyének befejezése tár­gyában előterjesztett interpellácziójára. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Pozsgay Miklós képviselő ur egy pestmegyei község ügyében intézett hozzám inteipelláeziót és kérdi, hogy van-e tudomásom róla, hogy Bogyiszló pestmegyei községben az adóügyi jegyző már több mint fél éve fel van hivatalától füg­gesztve és ügye még mindig nem nyert befeje­zést? Ezen nagy lassúság a községre iszonyú ká­rosodással jár, mert a helyettes és a felfüggesz­tett jegyzőt is kell fizetnie ; továbbá van-e tudomásom arról, hogy a jegyző hanyagsága és a vármegye laza ellenőrzése következtében elő­állott az a lehetetlen helyzet, hogy az évekkel azelőtt volt községi pénztárnok számadásai csak most vizsgáltattak meg a pénztárnok fenyege­tésére, a kinek javára a számadásokban 4046 korona többletet találtak, a mely összeget annak idején a pénztárnok a jegyző biztatására adott kölcsön, hogy majd megtéríti a község. Hát ezen ügy most már elintéztetett. Igaz, hogy lassú volt az elintézés, hanem bizonyos akadályok is voltak az eddigi jegyző rendetlen­sége miatt. Pest vármegye alispánja tavaly, 1901-ben rendelte el a vizsgálatot és fel is függesztette a jegyzőt, a jegyző azonban folya­modványt adott be, a minek folytán az ügy ujabb vizsgálaton ment keresztül, a mi csak az idén, február 7-én lett befejezve. Most az al­ispán április 17-én meghozta határozatát, s az ügy a közigazgatási bizottság felülvizsgálata alatt van. A mi pedig a Bogyiszló községben volt községi pénztárnok ügyét illeti, erre vonatkozó­lag Pest vármegye törvényhatósága azért nem járhatott el gyorsabban, mert az ő kasszájában több lévén — a mi mindenesetre méltánylandó eset azon községek pénztárához képest, a hol keve­sebb volt — 3000 koronával, ő ezt az összeget kölcsön adta a községnek, a mi nem volt helyes eljárás; szigorú vizsgálat tárgyává tétetett ez a vármegye törvényhatósága részéről. Nem tör­tént azonban semmi esetre sem mulasztás, mert ebben a bonyolult személyes ügyben, a mibe én nem megyek bele, rágalmazási pör is volt és ezen rágalmazási pörcsomónál voltak a doku­mentumok, azért nem járhatott el ez ügyben Pest vármegye törvényhatósága előbb. Most azonban a dokumentumokat a vármegye vissza­kapván, az ügy véglsges eldöntése meg fog történni. (Helyeslés.) A mi pedig a szám­adásokat illeti, a község által időközben meg­adott felvilágosítások folytán és ezzel kapcsolat­ban a volt községi pénztárnok, Németh Tamás részéről a község ellen támasztott követelés a folyó évi júniusi közgyűlésen fog elintéztetni. Megnyugtathatom tehát a képviselő urat, hogy az ügyet kellőképen megsürgettem, jelentést tétettem magamnak és most végbefejezést is fog nyerni az ügy. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl), Pozsgay Miklós: T. ház! Hogy mennyire félrevezették a t. belügyminiszter urat az ő al­kalmazottai, mutatja ezt ez az eset is. A vár­megye közönsége huzta-halasztotta a dolgot, bár nekem igért fiit-fát, mindamellett még ez ideig nem tett semmit. Csak mikor meginterpelláltam a dolgot, előkapta azt a szegény másodjegyzőt, a ki tulajdonképen nem is volt hibás ez ügy­ben, és egyszerűen elcsapta, pedig itt a baj az első jegyzőben rejlett, a ki hét esztendeig nem látott hozzá, hogy ezek a dolgok elvégeztesse­nek. Mikor összehalmozódott az első jegyző feje fölött a munka, kétfelé választották a jegyzői tennivalókat és ugy osztották meg azokat, hogy az első jegyző választotta a könnyebb munkát, és a sok restancziát az újonnan megválasztott fiatal, tapasztalatlan jegyző nyakába sózták. Ez a fiatal, tapasztalatlan jegyző nem győzte a munkát. Ott volt a sok restanczia, a folytonos munkaszaporulat, és végre is felfüggesztették, mert nem volt képes a sok dolgot elvégezni. Az első jegyzőnek pedig, a ki protezsé a megyénél, nem lett semmi baja. Az első jegyző működése alatt történt az is, hogy Németh Tamás nevű községi pénztáros a

Next

/
Oldalképek
Tartalom