Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

88 ÍOO. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. hoz, ha a bíróin nem számithatnak előmenetelre és a mit az egyik oldalon nyertünk, azt a másik oldalon el fogjuk veszíteni. A mi a közjegyzői kinevezéseket illeti, ezekre nézve többféle javaslatot méltóztatott nekem adni. Az egyik az, hogy ügyvédekből nevezzek ki közjegyzőket, a másik az, hogy felsőbb bíróságunk elaggott tagjaiból, ezzel szemben áll a közjegyzők óhaja, kik általában azt kívánják, hogy csak közjegyzői helyetteseket nevezzek ki, és azt mondják, hogyha nem ezeket nevezem ki, akkor nem fog senki vállalkozni közjegyzői segédségre. Én ezek között a középutat tartom, kinevezek rendszerint nagyobb számban közjegyzői helyetteseket, e mellett ügyvédeket, imitt-amott egy-egy bírót is kinevezek, de mindig pályázat alapján. Ezt egész határozottan mondhatom. Különösen egészen határozottan mondhatom, hogy épen a Simonyi-Semadam Sándor képviselő ur által felhozott esetben legstriktebben meg volt tartva a szabály és hogy a kinevezett nem a pályázati határidőn túl adta be folyamodását. De más esetben is soha pályázat nélkül még közjegyzőt nem neveztem ki. A közjegyzők jövedelme különben nem olyan túlságos nagy. Általában 15.000 írtra méltóztatnak taksálni a közjegyzői jövedelmet. Ez lehetséges imitt-amott, de a budapesti közjegyzők között is csak egypárnak, kettő-háromnak jövedelme üti meg vagy haladja meg a 15.000 frtot, mig a nagyobb része jóval GZSfl OSSZ 62 tLlcLtt] marad. Vidéken egyes közjegyzőknek igen jó jövedelmük van, mondják, hogy jobban állnak, mint Budapesten, de egyes közjegyzők igazán alig tudnak megélni. Ugy látszik, az a panasz általában, hogy a vidéki közjegyzők jövedelmének nagyobb részét a községi körjegyzők praxisa teszi tönkre. Azért a közjegyzők szaporításával olyan nagyon nagy stílusban nem lehet haladni. Ott, a hol valóban szükség forog fenn és a hol mindkét közjegyző meg tud élni, ott a közjegyzők szaporítása tényleg meg is történik. Felhozta Issekutz t. képviselőtársam az 1898-ban kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletet, a mely szerinte az esküdtbiróságokról szóló törvény szabályaival ellentétben áll. Azt mondja ugyanis, hogy mig az esküdtbiróságokról szóló törvény 22. §-a szerint az esküdtbíróság elnöke az esküdteknek megfelelő napidijat, a nem helyben lakóknak útiköltséget állapit meg, addig ez a rendelet megmondja tüzetesen, hogy micsoda napidíj állapitható meg helyben lakónak és vidékinek, és micsoda útiköltség: hajón első osztály, vasúton másodosztály. A képviselő ur ebben törvénytelenséget lát és azt hiszi, hogy az esküdtbíróság elnökének hatáskörét így szabályozni nem lehet. Nem vagyok a képviselő úrral egy nézeten. Ez nem tulaj donképeni birói kör, a mely rendeletileg szabályozható nem volna. Az esküdt is biró. Valamint a birák napidijszabályzatát joga van a miniszternek rendeletileg szabályozni, ugy joga van az esküdt-birákét is. Nem volna praktikus, én legalább nem vállalkoznám arra, hogy költségvetést csinálok, ha nincs jogom megállapítani az esküdt-birák diját, hogyha a törvényszék elnökének szabadságában áll ezt a dijat megszabni tetszés szerinti összegben, pl. hogyha az illető nagyon keresett orvos, akkor részére 200 koronát megállajútani esküdt-dij fejében. Gondolom, azt méltóztatott kívánni, hogy joga legyen korlátlanul, tehát pl. 50 fillértől is 200 koronáig megállapítani ezt a dijat. Ehhez hasonló eset is van, a melyet nem méltóztatik kifogásolni. A lajstromok elkészítésénél t. i. bizalmi férfiak és közigazgatási főtisztviselők is vesznek részt. A törvény hasonló módon azt mondja, hogy ezek részére is megállapíttatik az elnök által napidíj és útiköltség. Erre nézve is intézkedik ugyanaz a rendelet hasonlóan és nagyon helyesen. A két dolog valóban egészen hasonló és ebből is látszik, hogy helyes a rendelet. A mi a bizalmi férfiakra helyes — és ezt nem méltóztatik kifogásolni, — az helyes az esküdtre is. A törvény szavai is ugyanazok. Az esküdt is funkeziójában hivatalos személy, birótárs. A mi a járásbíróságok egységesítését illeti, e részben az előmunkálatok folynak. Hiszen a járásbíróságok egységesítésének előnyeit én nagyon ismerem, bár gondolkozóba ejt az a körülmény, hogy a járásbíróságoknak ilyen egységesítése tudtommal sehol sincs meg a világon, csak Németországban. Molnár Jenő: Berlinben megvan! Plósz Sándor igazságügyininiszter: Németországban igen, de Berlinben is kezdik legújabban szétosztani. Igaz, hogy a központi járásbíróság még mindig igen nagy, egy millió lakoson felül terjed, talán másfél millió lakosra, de már a járásbíróságokat ott kénytelenek szaporítani. Mindazonáltal most is azt hiszem, hogy az egységesítés haszonnal lesz nálunk keresztülvihető legalább annyiban, hogy a balparton levő járásbíróságok egységesittetnek. Nem mulaszthatom el, hogy szóljak az építkezéseknél történt eljárásról. Felhozatott már a kultuszbudget tárgyalásánál és felhozatott most, hogy az építkezéseknél... Molnár Jenő : Visszaélések történnek ! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Bocsánatot kérek, ne méltóztassék ilyen vádakat odaállítani, (Helyeslés a jobboldalon.) mert különben megkívánom, hogy méltóztassék bebizonyítani é3 akkor a képviselő ur nem lesz képes azokat bebizonyítani. (Tetszés a jobboldalon.) Az mondatott, hogy az építkezések pályázaton kívül adatnak ki. Hát méltóztassanak megkülönböztetni az építkezést magát és a tervezetet. Zboray Miklós: A tervezésről beszéltem! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Hát bocsánatot kérek, ez a kettő nagyon különbözik, mert visszaélést elkövetni csakis az építkezés ki-