Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

100. országos ülés 1902 hogy itt magyar törvény legyen, mert csakugyan kissé furcsa dolog az, hogy egy katexochen földinivelő államban, mint a minő Magyarország, a föld- és birtokviszonyok lényegileg egy osztrák rendelet által szabályoztassanak. (Ugy van! Ugy van!) De azért is szükségesnek tartom ezt, mert tényleg javitani kell a telekkönyvi állapotokon. A mint már volt szerencsém kifejteni, sem a betétszerkesztési törvény, sem a helyesbítési törvény nem vált be teljesen ugy, a mint azt kívántuk volna. De különben is telekkönyveink nagyon komplikáltak; azokat nézetem szerint egyszerüebbekké kell tenni, különösen pedig gondoskodni kell arról, hogy a tényleges és a jogi állapot közötti_ összhang fentartassék, s meg ne zavartassák. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És itt lesz azután különösen helyén az ügyvéd urakról is gondoskodni, hogy az átírásoknál való közbenjárásra igénybevétessenek hasonlóképen, mint a közjegyzők. Olay Lajos: Régen ideje lett volna! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Ez a dolog különben, — hogy erről is referáljak — folyamatban van; három tervezet készül: egy telekkönyvi törvény, egy a telekkönyvek átalakítására, illetőleg az u. n. betétszerkesztésre vonatkozó és egy életbeléptetési törvény, a mely különösen azon anyagi jogszabályokat foglalja magában, a melyek ^a rendezésnek hátterében állanak. (Helyeslés.) Én e dolgot nagyon sürgősnek tartom, és azért attól sem idegenkedem, hogy a polgári törvénykönyv előtt, de épen olyan megfontolással, mintha a polgári törvénykönyvbe vinnők be, megalkottassanak egy külön életbeléptetési törvényben azok szakaszok, és ezen szabályokat azután változatlanul belevigyük a polgári törvénykönyvbe. (Altalános élénk helyeslés.) Nagy dologról van szó; egy egész létező állapotnak felforgatásáról; ezt alaposan meg kell fontolni. A zugirászatra nézve szintén benyujtatott egy határozati javaslat, a melyet azonban részemről nem tartok szükségesnek, mivel a perrendtartás életbeléptetési törvényébe máris felvettem a zugirászat elleni intézkedéseket, a melyek megszigorítják a mai szabályokat, és különösen semmi kétséget nem hagynak fenn az iránt, hogy a zugirász ellen nemcsak szabadságvesztés-büntetésre át nem változtatható bírságolás mondathatik ki, hanem hogy pénzbüntetéssel is, a mely szabadságvesztés-büntetésre is átváltoztatható, sújtható az illető. Az igen t. előadó ur és mások is kegyesek voltak már elismerőleg megemlékezni arról a gondoskodásomról, a melyben a kezelő személyzetet részesítettem. Legyen szabad erről is egyet-mást felemlítenem, annyival is inkább, mert az elismerés mellett kifogások is voltak hallhatók. Különösen szóba hozatott nemcsak itt. hanem általában és szóba hozatik gyakrabban a segédtelekkönyvvezetők sorsa. Hivatkozás történik Szilágyi Dezső ígéretére, hogy ő a segédáprilis 25-én, pénteken. 85 telekkönyvvezetői állásokat meg fogja szüntetni és őket telekkönyvvezetőkké fogja tenni. Én ebben az egy pontban nagynevű elődömmel nem vagyok egészen egy nézeten. Én a segédtelekkönyvvezetői állást teljesen megszüntetendőnek nem tartom, hanem korlátozni akarom azoknak számát, (Helyeslés.) ugy, hogy azon állás csak egy átmeneti stádium legyen, a melyben az illetők csak lehetőleg rövid ideig tartózkodjanak. Ez azért czélszerübb, mert különben, ha az alkalmas erőket akarom kiválasztani, kénytelen volnék egyszerre esetleg másod-, vagy harmadrendű írnokokból kinevezni a telekkönyvvezetőket, igy azonban kisebb ugrással kinevezhetem őket segédtelekkönyvvezetőkké, és a mi fő, ott kipróbálhatom, hogy beválnak-e vagy nem, és ettől függ további előléptetésük, a mi, ha a segédtelekkönyvvezetők száma a telekkönyvvezetőkhöz viszonyítva csekély, hamar bekövetkezhetiL Én ebben az irányban szakadatlanul haladok a kitűzött czél felé. 1899-ben a telekkönyvvezetők száma 363, a segédtelekkönyvvezetőké 367. 1900-ban a telekkönyvvezetők száma 368, a segédtelekkönyvvezetőké 360. 1901-ben a telekkönyvvezetők száma 398 volt és a segédtelekkönyvvezetőké 347 ; most pedig 410 a telekkönyvvezetők száma és 340 a segédtelekkönyvvezetőké; azaz míg 1899-ben 4 segédtelekkönyvvezetővel volt több, mint telekkönyvvezető, addig most 70-nel több a telekkönyvvezető. Hozzájárul ehhez az, hogy ezen egész szaporulat a telekkönyvvezetők legmagasabb, fizetési osztályába, t. i. a IX-ik fizetési'osztályba esik. Tehát gondoskodás történik a segédtelekkönyvvezetőkről és a telekkönyvvezetőkről. Egyesek, az igaz, hogy még mindig panaszkodhatnak, különösen panaszkodhatnak azok, a kik régebben Budapesten voltak telekkönyvvezetők ugyanolyan fizetéssel, ugy, hogy ők a rendezéssel semmit sem nyertek, de ezek már igen kevés számmal vannak, és azok, a kik az előléptetésre érdemesek, még az idén elő fognak lépni. Ebben az évben különben a telekkönyvvezetőkről nagyobb mértékben nem gondoskodhattam, ha csak a költségvetés kiadásait nem akartam volna nagyon fokozni, a mi más tisztviselőkkel szemben és a fizetésrendezésnek küszöbén talán nem lett volna egészen helyes. Ebben az évben különösen az Írnokokról kellett gondoskodni, a hol az előléptetési viszonyok rendkívüli kedvezőtlenek, a hol az elsőfolyamodásu bíróságoknál 2000-en felüli írnokkal szemben áll 134 irodatiszt. Itt kellett javítanom, és pedig két szempontból, nemcsak a humanizmus szempontjából, hanem az ügy érdekében is, mert a szóbeliség miatt szükség lesz olyan kezelőkre, a kik magasabb intelligencziával bírnak, és a kik ennélfogva képesek lesznek arra, hogy a birót a nem szorosan bírói teendőktől mentesítsék. Ezeknek az irodatiszteknek költségét részben azáltal értem el, hogy a