Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-100
100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. 81 melyek a végrehajtási törvény egyszerűsítésére nézve fermerültek. Örülök, mert azt hiszem, hogy most már egész bátran megvalósíthatom azt az iiitencziómat, hogy a végrehajtási eljárás a leketőcJegegyszerübbé tétessék, ugy, hogy egyrészről ugyan gyors legyen, a jogkereső félnek joga gyors érvényesítését lehetővé tegye, de másrészről minden felesleges költség mellőztessék. (Élénk helyeslés.) Ott lesz azután a 156. §. kérdése és sok egyéb azok közül, a miket fel méltóztattak hozni, megoldva. Erre a végrehajtási eljárásra szintén van már tervezet, de ez még kissé embrionális stádiumban van, mert nem lehet mindent egyszerre megcsinálni. (Helyeslés.) Szintén tervben van az ügyvédi rendtartásnak az újjáalakítása. Én nem akarok senkit sem érinteni, de bizonyos tekintetben abban a hirben állok, mintha az ügyvédekkel szemben ellentétes álláspontot foglalnék el. Bocsánatot kérek, a világért sem. Én igen nagyra tartom az ügyvédi hivatást, igen nagyra tartom különösen azt az ügyvédi hivatást, melynek itt többen ékes szavakban kifejezést adtak, azt az ügyvédet, a ki e jogot megvalósítja, a ki a jogot megvédi, a ki bátor homlokkal nekimegy az igazságtalanságnak, bárhol találja is azt. Az előtt én kalapot emelek, (Helyeslés.) mert ezt magas, nemes hivatásnak tartom. (Helyeslés.) Kevésbbé tudok azonban azokkal rokonszenvezni, a kik abból élnek, hogy 30—40 forintos váltópereket hajtanak be és a költségeket lehető magasra szöktetik. (Elénk helyeslés.) Kijelentem, hogy : barátja vagyok az ügyvédi függetlenségnek. Egyáltalában nem akarom az ügyvédi kart a kormánytól valamely függésbe hozni és ezért barátja vagyok annak is, hogy az autonómiájuk kiterjesztessék, (Helyeslés.) különösen a mi a fegyelmi jogkört illeti. Vájjon azonban ezek a javaslatok, .melyek ebben az irányban történtek, orvosolni fogják-e az összes bajokat: ebben a tekintetben nem mernék biztos véleményt mondani, mert a fő baj, valljuk be, a tűlszaporodás és nem a mai rendszer. Hiszen azelőtt a régi ügyvédek a bíróságok felügyelete alatt álltak, nyelvváltság mondatott ki rajok, szilencziumba helyeztettek és mégis voltak hatalmas férfiaink az ügyvédek közt. Néni ez a baj, hanem a tűiszaporodás, a mely miatt nem tudnak jól megélni. Különösen Budapesten van a főbaj, a hol az ügyvédeknek nagy torlódása mutatkozik. Várady Károly: Tessék többet kinevezni a birák közé. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Majd erre is rátérek, akkor majd a birák mennek ügyvédeknek és ott leszünk, a hol voltunk. (Igaz! TJgy van!) A túlszaporodáson, azt hiszem, némileg segíteni fog az ügyvédi és a birói kvalifikáczió egységesítése. Erre nézve, mint méltóztatnak tudni, a kultuszminiszter úrral egyetértve egy tervezet készül, a melyhez ugyan én végleges hozzájárulásomat még nem adtam, nem is KÉrvH. NAPLÓ. 1901—190fi. vr. KÖTET. adhattam, mert meg kell hallgatnom először az érdekelt köröket, azok véleményének nem prejudikálhatok. Ezzel együtt fog jönni részemről egy törvényjavaslat, a mely a gyakorlati jogi vizsgát fogja szabályozni, a mely képesít azután egyaránt ügyvédségre és birói hivatalra. Ez fogja egyszersmind szabályozni a gyakorlati időt is. Én egyelőre kérdéseket intéztem az ügyvédi kamarákhoz, ügyvédvizsgáló bizottságokhoz, táblákhoz stb., hogy tájékoztassanak, hogy miképen vélik ezt szabályozni. A kérdőpontokban minden főbb kérdés benne van. Én azt hiszem, hogy a gyakorlati időnek szabályozásával az ügyvédi pályának elérését némileg megnehezíthetjük. Nevezetesen megnehezíthetjük azáltal, hogyha ép ugy az ügyvédtől, mint a bírótól megköveteljük, hogy mindegyik a gyakorlati időből egy évet a bíróságnál, egy évet ügyvédnél töltsön. Ezek a joggyakornokok részben fizetést nem fognak kapni és ez már az ötödik év lesz, melyben az illető nem keres semmit, hanem a magáéból kell megélnie, kivéve, ha kiváló ember, mikor stipendiumokkal, illetőleg segélydijjal fog róla gondoskodás történni. (Egy hang a baloldalról: Proletárok lesznek!) Engedelmet, de az erős bajok erős orvosságot igényelnek. (Igaz! TJgy van!) Ezt különben még csak mint eszmét vetem fel, (Mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Azután főleg segíteni kellene az egyetemi téren az oktatással, t. i. hogy mindenki, a ki jogász akar lenni, azt a négy évet folytonos munkában töltse ott, (Elénk helyeslés.) ne lehessen mellette díjnok, ügyvédi irnok, hanem folytonosan ott kelljen ülnie a padokon és tanulni. (Altalános, élénk helyeslés.) A numerus clausust semmi esetre sem találom helyesnek; én a szellemi munkatéren a czóh rendszert feltétlenül ellenzem. (Helyeslés.) Ebből a szempontból vannak aggályaim az ügyvédi nyugdij-kérdésben is. Bátor voltam ebben az irányban nézetemet kifejteni, midőn Visontai Soma t. képviselőtársam benyújtott egy javaslatot, mely felhatalmazta volna a kamarákat, hogy tagjaikra az országos gyám- és nyugdijegylet czéljaira illetékeket vethessenek ki. Aggályaim egy része az volt, hogy ez az ügyködhetési szabadsággal alig egyeztethető össze. Hogy akarják ezt megcsinálni? TJgy hogy az ügyvédi minőség, a gyakorlat lehetősége függjön a nyugdíj befizetésétől ? Szivák Imre: Nem! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Azt méltóztatott mondani, hogy nem. Az 1900. október 10. és 11-én tartott értekezleten azonban egyhangúlag azt fogadták el, hogy ugy kell szabályozni, hogy az ügyködhetés ettől függővé tétessék. Azt határozták el — én elolvastam ezeket a dolgokat, — hogy felfüggesztetik az az ügyvéd, a ki be nem fizeti nyugdijilletményét. Épen itt van a baj. Azt méltóztatik mondani, hogy ezt a nyugdijilletményt a kamarai illetménynyel össze kell foglalni. Kétféle dolgot méltóztatik 11
