Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

80 100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. illeti, abban a nézetben vagyok, hogy az jó és helyes. Én nem vagyok az osztrák időben kifejlődött iktatási rendszer mellett, mert azt hiszem, lehetetlen, hogy oly ügykezelés, a melynél minden ügynek csak egy szám van adva, ne legyen helyesebb mint az olyan ügykezelés, a melynél több számot kell beiktatni. Hogy lajstromaink jól yannak-e berendezve vagy nem: az más kérdés. Én e kérdést tanulmányozni fogom, mert be akarom hozni a lajstromrendszert a törvényszékeknél is. Azt hiszem, ez egyáltalában nem nemzeti kérdés, ez olyan, mint a posta, távírda, vagy a vasút, a melynek berendezésénél egyedül csak a czélszerüség szempontja jön tekintetbe... Várady Károly: Ügykezelésről van szó! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Igen, ügykezelésről és ez elég fontos dolog, különösen ha olyan ügykezelésről van szó, a mely arra van hivatva, hogy a birói hivatalt tehermentesítse. Itt azután egy lépéssel benne vagyunk a legfontosabb dologban. Különben a lajstrom-rendszerről volt alkalmam különféle nézeteket hallani. Mondtak nekem is véleményeket, a melyekben azt hangoztatták, hogy rossz. Szemembe is mondották ezt. Hála Istennek, a magyar ember nem könnyen hajlik meg, van egyenes derekú ember is elég. Azt is tapasztaltam azután, hogy ugyanezen urak később megtértek és azt mondták, hogy eleinte rosszul ment ugyan, de most már megy, mert minden olyan dolognál előfordul, a mely először kerül gyakorlatba, a melyet még nem tanultak meg eléggé, hogy eleinte rosszul megy, de később azután simán folyik és akkor belenyugosznak. Imitt-amott van ugyan most is baj, de ezen majd segíteni lehet és kell. A mi a perrendtartást illeti, kaptam kritikát eleget és pedig mind arra a tervezetre, a melyet 1893-ban még tanárkoromban készítettem, mind pedig azokra, a melyek miniszterségem idejében kerültek ki kezem alól. A második tervezetre ankétet hivtam össze és abban az ankétban kaptam elég erős kritikát és ellentétes nézetet. Az ügyvédi kamarák sem kíméltek valami nagyon, azok is megmondták nézetüket, némelykor az én szerény felfogásom szerint a kritika nem is volt egészen igazságos. (Halljuk! Halljuk!) Különben ki csinálta volna meg a javaslatot? Nagyon soká tartott volna., ha más készíti ; de akárhogy van, szégyenkezve vagyok kénytelen bevallani, hogy^ megcsináltam és most már nem tehetek róla, (Általános, élénk éljenzés és tetszés.) Nem akarok a részletekbe túlságosan belemenni, hisz mindazok a kérdések, a melyek a polgári perrendtartás tervezetében foglaltatnak, tárgyaltatni fognak a bizottságban, azután a t. házban, és akkor alkalmunk lesz egy szomszédos, barátságos harczot lehetőleg tárgyilagosan folytatni. (Helyeslés.) Akkor fogjuk eldönteni azt a kérdést is, hogy a kereskedelmi bíróság fentartassék-e, továbbá, hogy a 326. §-át a tervezetnek, a melyet Bakonyi t. képviselőtársam igen érdekes beszédében kifogásolt, fenn fogjuk-e tartani? Nézetem szerint, igen. Abban ugyanis arról van szó, hogy a kereskedelmi könyvekre vonatkozó bizonyítási szabályok érintetlenül fentartassanak. Miért kell ezeket fentartani ? Azért, mert e kérdés kereskedelmi törvényünkben van szabályozva és mert ez egy Horvát-Szlavonországokkal közös törvény, a melyet oly törvényben, a mely csak Magyarország területére szól, nem szabad módosítani. Ezt én a legrigorózusabban megtartandónak vélem, mert valamint nem akarom engedni, hogy Horvátország abba a körbe lépjen, mely a közös törvényhozásnak van fentartva, ugy magunknak is a legszigorúbban kell, hogy megtartsuk ezt a határt. (Helyeslés.) A legközelebbi feladat lesz azután a perrendtartás életbeléptetési törvényének megalkotása. Ennek már megvan a tervezete, előttem fekszik és revízióját most is dolgozom és talán már készen is lenne, ha a budget-tárgyalás nem húzódott volna el ennyire; mert bocsánatot kérek, a míg az embernek a feje felett függ a Damokles-kard, nem tud idegen dologba mélyedni, hanem foglalkozni kell az egészszel. (Derültség a jobboldalon.) Ebben az életbeléptctési törvényben fogjuk a tözsdebiráskodást is szabályozni. (Halljuk! Halljuk!) Nen épen rendszabályozni, mert nem foglalok el ellenséges álláspontot a tőzsdével szemben, az is alkatrésze, még pedig fontos alkatrésze, a mi gazdasági életünknek, de ugy akarom szabályozni, hogy minden attribútuma, a mely fennállásához és sikeres működéséhez szükséges, meglegyen, a nélkül, hogy e körön túlterjeszkedhessek. (Helyeslés.) Különben ez a kérdés most a megbeszélés stádiumában van, és annak idején leszek bátor a megoldást beterjeszteni. Itt szabályoztatik továbbá a községi bíráskodás is és itt, hogy egyebet ne mondjak, szabályoztatik majd a kiszálló birák intézménye. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sőt már van is szabályozva. Felolvasom, bár a szöveget még nem akczeptáltam végleg: »A hol a járásbíróság több birói személyből áll és a forgalmi viszonyok és a járásbíróság területe szükségessé teszi, az igazságügyminiszter a járásbirósági terület felosztását két vagy több szakaszra elrendelheti. Mindegyik szakasz fő helyén a járásbíróság egyik birói tagja a közzétett rendes törvénynapokon a felmerült és^ a szakaszban megjelölt ügyeket elintézi.« (Elénk helyeslés.) Természetesen nem ugy lesz szabályozva, a mihez én semmiesetre sem járulhatnék hozzá, a mint azt Szivák képviselő ur mondta, hogy a felek együttesen viseljék a kiszállás költségeit, mert ez hivatalból megy, ennek költségét az állam viseli. (Helyeslés.) Szivák Imre: Nem mondok ellene! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Nagy örömmel hallottam azokat a nyilatkozatokat,