Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. 79 ben bizonyos irányban okvetetlenül szükséges az, hogy kihágások statuálhatok legyenek miniszteri és helyhatósági rendelettel, mert e nélkül a rendet fentartani nem lehet. Én részemről mindig tartózkodó állást foglaltam el, ahányszor alkalmam volt arra, hogy hozzászóljak ahhoz, hogy valamely kihágás statuáltassék-e. (Helyeslés és tetszés.) És hogy ennek a kormánynak az iránya nem az, hogy a kihágási büntetéseket minden áron forszírozni akarja, rámutatok a miniszterelnök urnak legújabb rendeletére, (Ugy van! Ugy van! jobbról.) ilyenféle rendelet eddig kormány részéről ki nem bocsáttatott. (Ugy van! Ugy van! Elénk tetszés jobbról.) Hol van itt a hanyatlása a liberális iránynak? (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Itt van' azután a másik, az eljárás. (Halljuk ! Halljuk!) Én sem rajongok azért, hogy nagyon sok kihágást utasítsunk a közigazgatási hatóságok hatáskörébe. Visontai Soma: A minisztérium tavaly elfogadta határozati javaslatomat! Plósz Sándor igazságügyminiszter : Bocsánatot kérek, de legújabban az egyszerűsítésről szóló törvényben maga a ház nyilatkozott a mellett, hogy ez az állapot egyelőre mindenesetre fentartassék. Teljesen nem tudjuk mellőzni a kihágási eljárást közigazgatási ügyekben; nagyon is megterhelnők a bíróságokat és sok kihágás olyan természetű, hogy szükséges, hogy a kinek a rendelkezését átlépték, az nyomban megtorolhassa. Különben ez egy nagy kérdés, a melyet alaposan meg kell fontolni. De semmi esetre sem lehet belőle ellenem vádat formálni. A másik kifogás az volt, hogy a múltnak hagyományait nem respektáljuk. Tessék megmondani, hol, mikor nem respektáltam én és mikor kellett volna respektálni. Mert bocsánatot kérek, mindenben respektálni nem lehet. Azt hiszem, hogy a torturát, vagy azt, hogy a lótolvajt felakaszszák és sok más egyebet talán még sem akarjuk visszaállítani. Szivák Imre: Nem a lótolvajokról mondtam azt, hanem Deák Ferencz hagyományairól! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Bocsánatot kérek, eddig mindig máskép méltóztatott beszélni és szavazni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy az általam benyújtott törvényjavaslatban, a polgári perrendtartásban a múltnak hagyományai is respektálva vannak, annyiban, a mennyiben azokat respektálni kell. Megengedem, hogy vannak egyes törvényeink, a mikben helyes lett volna a múltnak hagyományait jobban respektálni. Pl. ott van a váltó-törvény, a mely igen kozmopolitikus, és mégis furcsa dolog, előfordult az, hogy nagyon jó lett volna, ha az 1840-iki törvénynek egy intézkedését megtartottuk volna, akkor legalább abban a helyzetben lettünk volna, hogy az 1885. évi antwerpeni nemzetközi kongresszuson, a hol tervezet készíttetett a nemzetközi váltójog szabályaira nézve, azt mondhattuk volna, hogy kérem, ez nálunk már megvan. Felhozatott továbbá az, hogy nagyon tkeoretikus az irány. Én ezt a vádat nagyon sokszor hallottam és legyen szabad itt mindjárt válaszolnom Eötvös Bálint t. képviselő urnak is, a ki valami nyilatkozatomat idézte, hogy én olyasvalamit mondottam volna, hogy majd ezt különben a gyakorlatból fogják csak megtanulni. Én nem tudom, hogy milyen összeköttetésben mondtam ezt, de egyet tudok és ez az, hogy én mindig annak hive voltam, hogy jó theoria és jó praxis között nincsen különbség. (Ugy van! Tetszés jobbról.) És nem is lehet. Mert a jó theoria nem egyéb, mint kondenzált praxis. Miért hivatunk nagybeteghez orvosprofesszort, theoretikust ? azon senki sem ütközik meg. (Ugy van! Tetszés.) Különben ennek a kérdésnek a fejtegetése nem tartozik ide. De ha azt mondják, hogy theoretikus szempont az, ha az eshetőségi elvet —• és ezt Radovanovics t. képviselőtársam mondta — mellőzzük a sommás eljárásban, bocsánatot kérek, ennek kénytelen vagyok ellentmondani. Ez nem theoretikus szempont és különösen nem az én theoretikus szempontom. A sommás eljárásban az eshetőségi elv sohasem volt behozva és ha egyfolytában azután azt mondják, hogy oly törvényeket kell alkotni, a melyeket a néjj megért, a melyek a népnek értelméhez szólnak, a melyek a nép érzületének megfelelnek, akkor meg épen nem értem azt, hogy miképen lehessen az eshetőségi elv fentartása mellett lándzsát törni ? mert azt hiszem, hogy nem lesz Magyarországon ember, a ki megérti azt, hogy az ő nyugtája nem fog figyelembe vétetni azért, mert csak a második tárgyaláson hozta fel és nem az elsőn. Simonyi-Semadam Sándor t. képviselő ur kifogásolja azt, hogy a polgári perrendtartást én készítettem. Simonyi-Semadam Sándor: Nem kifogásoltam! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Nem kifogásolja, de sajnálja! Simonyi-Semadam Sándor: Azt sem! Csak rámutattam! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Felemiitette és pedig azért, mert azt mondja, hogy akkor nem kapok elfogulatlan véleményeket és e részben hivatkozik a lajstromrendszerre és azt mondja, hogy az egészen rossz •— és több t. képviselőtársam is ebben a nézetben van — és ezt mégsem kifogásolják, mert azt mondják, hogy az a miniszternek kedvencz eszméje. Azt mondja azután a képviselő ur, hogy különösen az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van és a mely engem kegyes támogatni, nem fogja a perrendtartás javaslatát elfogulatlanul kritizálni. Álljunk csak meg egy pillanatra először is a lajstromrendszernél. A mi a lajstromrendszert