Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

70 100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. telinek a száma, hol a kihágásokban közigazgatási hatóságok Ítélkeznek. Hozzáteszek még két másik számot. 49 törvén}'t alkottunk azóta, a melyek kihágásokat kreáltak és mindegyik e kihágások birájául a közigazgatási hatóságot teszi meg. A mennyire gondos kutatásom után meg lehetett állapítani, 3000-nél többre megy azoknak a cselekményeknek a száma, melyek kihágásoknak minősítve, közigazgatási utón bíráltainak el. El is tekintek egyeló're a fórum kérdésétől, mert egy magasabb szempont tolul elém azon kérdés alakjában, hogy ugyan a magyar közélet és társadalmi élet csakugyan annyira komplikált, olyan szövevényes-e, olyan fejletlen-e a mi ipari, közgazdasági életünk, hogy az államnak ilyen nagymérvű beavatkozására, a Zuvielregieren elvének ilyen kiterjesztésére volna múlhatatlanul szükség ? Kétségtelen az, hogy ma az állampolgár a vitás ügyekben legtöbbször a legerősebb ellenféllel, az állammal áll szemben, Már most rámutatok egy intézményre, a mely a javára szól annak az iránynak, a melyről előbb szólottam, s a mely az egyénnek a közjogát védi az államhatalom ellenében: a közigazgatási bíróságra, a mely azóta lett életbeléptetve. 36,000-nél többre megy azoknak az ügyeknek száma, a melyeket a miniszteri kimutatás szerint a közigazgatási bíróság évenkint ellát. Ebből pedig 1450 csupán a közigazgatási ügyforgalom. Mi következik ebből ? A mint méltóztatnak látni, körülbelül 90 százaléka az ügyeknek oly kérdésekből származik, a melyek a közadóztatás, a közszolgáltatások körében merültek fel, a hol tehát az állanij)olgár szemben áll az államhatalommal, mint követelő féllel. A közigazgatási kontencziózus ügyek csekély száma azt mutatja, hogy igen szűkre vontuk meg azt a kört, a melyen felül a polgárok közjogait az államhatalommal szemben védeni kívánjuk. Alapul vettük a porosz taxativ rendszert és féltünk ott is a miniszteri hatalomnak prerogativáit olyanképen érinteni, hogy egy nagyobb körét engedtük volna át a közigazgatási kérdéseknek a közigazgatási bíróság számára. Yegyük most már, hogyan oldatnak meg ezek a kérdések a gyakorlatban. (Sálijuk!) Azt találom, hogy a mig pl. egy 25 forintos polgári követelés vagy egy öt forintos pénzbüntetésnek birói alkalmazása és végrehajtása a modern jogéletnek minden garancziájával körülbástyázottan védetik és vitetetik keresztül, addig azok az igen fontos érdekek, a melyeket ezek a kihágások érintenek, kezdve a személyes szabadságtól, fel egészen a tulajdon szentségéig, mind nem részesülnek egyikében sem azoknak a garancziáknak, a melyekre mi a birói szervezetet fektettük és kiépítettük. Lássuk először magát a szervezet kérdéseit. Utalok első sorban a jogforrásokra. A jogforrás ma nagyon sokféle. A mint emiitettem, több mint 49 tételes törvény alkottatott. Méltóztassék most hozzávenni, hogy valamennyi miniszter bir a statútum- vagy szabályrendelet-alkotás jogával, bir továbbá valamennyi törvényhatóság, valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város, sőt valamennyi rendezett tanácsú város is. Mi következik ebből ? Ha ezek mind elkezdik törvényhozói jogukat — már t. i. a kihágás kreálásának jogát — gyakorolni, akkor, én azt hiszem, hogy a paragrafusok gyártásában mi olyan rekordot fogunk elérni, a melyhez hasonlót a világon egyetlenegy jogállamban sem találhatunk, (Igaz! Ugy van! a szélsübaloldalon.) Már most a gyakorló közegekről szóljunk. A bírónál megkívánjuk az erős jogászi képzettséget, fegyelmezett birói, logikai elmét, nagy gyakorlatot és a teljes függetlenséget. Ezek a bíró személyében rejlő törvénykezési garancziák. Hogy vagyunk már most a közigazgatási tisztviselőkkel ? Ezek első sorban függenek a felettes hatóságtól, tehát a függetlenség első kelléke teljesen hiányzik náluk. Mint függő közegeknek kötelességük egyszerűen végrehajtani azt, a mi nekik felülről meghagyatik. Már most vegyük a dolgot gyakorlatilag. Ha egy rendőrtisztviselő elkezd egy kihágási ügyet tárgyalni, — legtöbbször nem is maga tárgyalja, hanem egy segédtisztviselő, számtalanszor egy díjnok veszi fel a jegyzőkönyvet — hiányzanak abból a birói eljárásnak garaiieziái: — a mint méltóztatnak tudni — a vádelv, a nyilvánosság és a szóbeliség, E garancziáknak mindegyike abszol-ute hiányzik belőle. Felvétetik egy jegyzőkönyv kontradiktórius eljárás és ügyvédi jogsegély kizárásával, felvétetik sokszor a nélkül, hogy a vádlottnak módjában volna annak szerkesztésére bármi befolyást gyakorolni. Aláiratik, kihirdettetik az Ítélet, felebbezés tárgyává tétetik, a felebbezés maga természetesen írásbeli. A felebbezési hatóságoknak bürójában — ismét kizárva ugyanezek az alapelvek: vádelv. szóbeliség, nyilvánosság — meghozatik a másodfokú ítélet. Ez az ítélet, a mint méltóztatik tudni, pl. a fővárosi rendőrségnél, 10 frton felül nem is appellálható. Most már méltóztassék képzelni a következő esetet: A fővárosi rendőrségnek mint jogalkotó tényezőnek, mint a gyakorlati élet egyik jogforrásának joga van kihágásokat kreálni és az azok ellen cselekvőket 50 frt birsággal sújtani, és ezek a kiszabott bírságok 10 frton felül a másodfokon túl nem is appellálhatók. Hiszen akkor tényleg ugy áll a dolog, — én nem mondom, hogy ez bekövetkezik, legkevésbbé a mostani kormány alatt, nem is hallottunk ebben az irányban panaszt — legalább elméletileg nincs kizárva, hogy jöhet egy más korszak, jöhet egy más kormány, a mely ezekkel a törvényes forrásokkal egészen másképen fog elbánni. Vagy méltóztatik tán azt gondolni, hogy ez a pénzbírság oly csekély jelentőségű? Korántsem. Hiszen az a pénzbírság legtöbbször tényleg elzárásra, vagy fogságbüntetésre vezet, mert hiszen