Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

68 100. országos ülés 1902 tekintélyivel fedeznek minden olyat, a mi nekik kissé kényelmetlen, vagy az sem, csak szokatlan. T. ház ! Az ügyvédeknek létérdeke támadta­tik meg azon intézkedés által is, mely a meg­hatalmazottak által való képviseletet érinti. Mint előbb emiitettem, én a peres felek jogait védem; tehát akár váltó-, akár telekkönyvi ügyben ad personam személyesen mindenütt eljárhasson maga a fél. De ha nem a fél jár el, akkor esak ügyvéd járhasson el, tehát sem atya, sem gazdatiszt, sem czégvezetó', sem kereskedősegéd, hanem csak ügyvéd. Mert a felek tehetnek mindent, lehetnek szamarak is, ha nekik ugy tetszik, mert rendszerint az ügyeikben való személyes eljárást megbánják, mert hibákat csinálnak. De ha már nem saját személyükben járnak el a felek, akkor arra valók a jogvégzett emberek, hogy az ő képviseletük igénybe vétes­sék. (Helyeslés. Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én tehát, akár készül az a perrendtartás, akár nem készül, vagy akár készen van az, akár nincsen készen: ezen kibővítés ellen határozottan állást foglalok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ugyanazon szempontból kell állást foglalnom a községi jegyzők jogi működése ellen és a zug­irászat ellen is, a melynek oly mérvben való megengedése megint a jogbiztosság veszélyez­tetése mellett támadja meg az ügyvédek létér­dekét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én itt sem szégyellem, hogy ügyvéd vagyok. Elmondtam — mert kötelességem volt — mindazokat, a mik igazán az ügyvédet érdeklik. De viszont a peres felek érdekeit még jobban ki kell, hogy emeljem. Épen azért átté­rek oly térre, a hol a közbiztosság abszolúte nincsen megvalósítva, áttérek a katonai bírás­kodásra és az őrültek jogviszonyaira. (Halljuk! Halijai'!) Talán az igen t. képviselő urak hal­lottak már valamit egy becsukott katonáról, és egy őrültek házába zárt hölgyről, a kik valami váltópör kapcsán a sajtóban, de különösen a társadalomban sok megbeszélés tárgyát képez­ték. Ez a kérdés az, hogy állítólag egy katona­tiszt váltót hamisított, ezért becsukták; az illetőt pedig, a kinek a nevére hamisította, az őrültek házába csukták. És mind a kettőről nem tudunk semmit és egyikhez sem férhetünk hozzá, nem tudjuk, vájjon bűnt követett el egyik, vájjon igazán beteg a másik. Mattassieh-Keglevich esete, t. képviselőház, a maga mellékkörülményeivel, kell. hogy felkeltse minden jogérző emberben az ag­godalmat, hogy Magyarország lakosságának egy nagy osztálya semmiféle jogvédelemben nem ré­szesül, és ezek a katonák; és vannak oly lehetőségek, a hol minden felügyelet nélkül a személyes szabadságtól megfosztatnak emberek, és ezek az őrültek. (Igaz! Ugy van! a szélső­baloldalon.) A katonai bíráskodást, ha semmi másra nem kellene is behozni, a nem katonai bűncselekményekre okvetlenül be kellene hozni, mert nem tudhatjuk, melyikünkre kerül a sor, április 25-én, pénteken. nem tudhatjuk azt, hogy a katonai bíráskodás­sal kinek mikor fogják nyakát tekerni, ha ma­gasabb érdek követeli. Nessi Pál: Titkos érdek! Eötvös Bálint: Épugy vagyunk az őrültek jogviszonyainak rendezetlenségével. Nem tudjuk, kit fognak bevinni az őrültek házába és ott tartani azért, mert valakinek kellemetlenné vált, vagy kellemetlenné kezd válni. T. képviselőház! Nem akarom azokat az eseteket felsorolni, a melyeket tudok. (Halljuk! Halljuk!) De azt az egyet mondhatom, hogy Magyarországon ma az emberek láb alól való eltételére az őrültek háza szolgál. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És tudom, hogy ezt az igazságügyminiszter ur is tudja, és épen azért felhívom, hogy az őrültek jogviszonyai rendezése tekintetében sürgős intézkedéseket terjeszszen a ház elé, különösen abból a szem­pontból, hogy minden évben hivatalból megvizsgál­tassák, vájjon még mindig betegek-e az illetők, és hogy olyan ellenőrző szakértő orvos legyen hivatal­ból, a kit az illető beteg maga, vagy az nevez meg, a ki a beteget kiszabadítani kívánja. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert, t. ház, a gondnokság ós az őrültté nyilvánitás és ezen czim alatt a személyes szabadság megvonása, sokkal gyako­ribb, mint mi kéjjzeljük, és sokkal kirívóbb ese­tek vannak, mintsem hinnők. A kiszabadítás lehetetlenségének oka abban van, hogy az inté­zeti orvos nem enged más doktort bemenni az ő házába, s igy azt a megnyugvást, hogy az :i beteg csakugyan beteg, maguknak nem szerez­hetik meg az érdekeltek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a pártnak, t. ház, min­dig az volt a feladata, hogy a személyes sza­badság megóvását minden téren elősegítse. Ha mi nem indítunk akcziót ebben az ügyben és abban az ügyben, a melyet előbb emiitettem, azért csak hálás köszönetet mondhatna nekünk a hatalom; de akcziót indítunk igenis azért, hogy az ily esetek ismétlődése a jövőben lehe­tetlenné váljék, és hogy az a hiánya jogrend­szerünknek, a mely ma az alkalmatlan emberek­nek az őrültek házába való becsukását megen­gedi, betömessék, és mindenki, a kiben ész és akarat van, megnyugodva lehessen arra nézve, hogy egy szép napon a hatalmasok önkénye miatt a doktorok keze alá nem fog kerülni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miket itt röviden elmondtam, elmond­tam azért, hogy felhívjam a kormány figyelmét arra, hogy a mi jogrendszerünk és annak alkal­mazása a riép gazdasági érdekével nem egyezik meg, felhívjam figyelmét arra, hogy a kisembe­rek jogbiztonsága egyáltalán nincs kellőképen létesítve, és felhívjam figyelmét arra, hogy a hatalmasok túlkapásai ellen semmiféle törvényes védelmük nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Nekünk pedig azt kell kívánnunk, hogy mindenkire egyformán álljon a jog, és ezen feladatunkban nem fogjuk magunkat meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom