Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-100
100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. 67 Nessi Pál: Meg 3 koronát! Csak a blanketta-munkát becsülik; az érdemleges munkát nem fizetik! Gáli Sándor: Nem tudják értékelni a jogászi munkát! Eötvös Bálint: Akármilyen munkát végez is egy ügyvéd, mihelyt felebbezésről van szó, az már érdemleges munka, nem pedig blankettamunka; tehát ha itt látjuk azt a tendencziát, a mely az ügyvédtől a kenyeret el akarja venni: akkor ez ellen a tendenczia ellen fel kell szólalnunk. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) A blankettamunkának egy kiáltó példája a váltó-költség megállapítása is. A sommás végzésben azt a költséget, mondjuk, 50 koronában állapítják meg, bélyeggel együtt — majd erre is rátérek — de ezért az 50 koronáért az az ügyvéd nem szolgált meg, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) mert azt a blankettát kitöltötte az írnoka, ó' csak nevét irta rá, és bemutatta. Am ha kifogást adnak be, és az az ügyvéd tárgyal, tanukat hallgat ki, és észrevételeket tesz: akkor azt hiszik uraim, hogy többköltséget fognak megállapitani az ő igazi munkájáért ? Akkor is csak 50 koronát állapítanak meg. (Mozgás a szélsöbaloldálon.) Mit mutat ez, t. ház ? Azt, hogy olyan esetben, a midó'n nem volna szabad a feleket megterhelni, megterhelik a feleket költséggel, olyan esetekben pedig, a midőn az ügyvéd valóban dolgozott, a munkájáért nem díjazzák, tehát kényszeritik, hogy megélhetését meg nem engedett utakon keresse. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ez az ügyvédség életgyökerének elmetszése; mert igenis megvan bennünk a törekvés, hogy megéljünk, akár tetszik a kormányhatalomnak, akár nem, és kritikát fogunk gyakorolni a nemzet érdekében, akár tetszik a 67-es alapon lévőknek, akár nem. De ha a törvényhozás nem gondoskodik arról, hogy az igazi ügyvédi működés megfelelően dijaztassék, akkor nekünk magunknak kell gondoskodnunk arról, és én nem tartom jogosulatlannak azon álláspontot, a mely az ügyvédeket közös akczióra hívja fel. Igenis, közös akcziót kell indítani az ügyvédek érdekében azért, hogy a nemzet intelligencziájának legbecsesebb részét megmenthessük. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Az ügyvédek létérdekének megtámadása az az oktalan intézkedés is, hogy az ügyvédek részére megállapított perköltségek nem végrehajthatók. Vájjon miért ne követelhetné az az ügyvéd munkájának diját külön per nélkül, ha az egyszer már úgyis meg van állapítva ? És vájjon a költség megállapításánál — nem lehet ez ellen semmiféle elméleti kifogást tenni — miért nem állapítja meg a bíróság azon munkának a diját is, a mely a bíróságon kívül, de a perrel kapcsolatosan merült fel? Az ügyvédek érdekeinek megtámadása az is, hogy az ügyvéd kényszeríttetik a tanudijak és szakértői dijak előlegezésére. Magának a bélyegköltsógnek viselése sem ügyvédi feladat, mert az ügyvédnek nem az a czélja, a mint emiitettem, hogy az államnak pénzbehajtó közege legyen, hanem hogy vitás jogeseteket tárgyaljon. Kívánnunk kell épen azért, hogy az egyes beadványok bélyegkötelezettsége feltétlenül megszüntettessék és az összes bélyegilleték egy összegben az Ítélethozatal előtt hivatalból állapíttassák meg és rovassák ki a fél terhére. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Ezáltal elesünk attól, hogy bélyegleletekkel terheljük önmagunkat és a bíróságokat, és elesnek a felek attól, hogy nem tudásuk folytán büntetést kapjanak; az államkincstár pedig nem károsodik, mert hiszen az ítélet meghozatala előtt megállapítván a bélyegköltségeket, azok kirovatnak. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) íme egy példa. Vidéki tanúkihallgatásnál nem jelenik meg egyik fél sem ; ugy-e azért teljesitik a tanúkihallgatást ? És mit csinálnak a bélyeggel ? Felhívják a peres feleket külön végzéssel, hogy a vallomási jegyzőkönyvre ragaszszák rá a bélyeget. Ha ezt meg tudják tenni egy tanúkihallgatásnál, a jég már meg van törve, s akkor tegyék meg ugyanazt az egész vonalon az ítélethozatal előtt és ne vexálják az ügyvédeket és feleket azzal, hogy minden egyes alkalommal, minden csip-csup beadványra külön kelljen bélyegeket rakni. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Az ügyvédek érdekében törvényhozási intézkedést kívánok a tekintetben is, hogy a leengedő költségmegállapodások az ügyvéd és a fél között semmisek legyenek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert a mai állapot tovább tarthatatlan, a midőn az ügyvéd érdemleges munkájáért nem kap fizetést, blanketta-munkájáért pedig feleslegesen terhelik a felet. Hanem az ügyvéd érdemleges munkájának megítélésénél valamely expedienst kell találni arra nézve, hogy ez a munkának megfelelően állapíttassák meg, és hogy minden olyan leengedő megállapodás, a melyre az ügyvéd különböző erkölcsi hatások folytán kényszeríttetett a per elvállalása előtt, a törvénynél fogva semmis legyen. Mert ha nekem magasabb honoráriumot kikötni nem szabad külön írásbeli megállapodás nélkül, vagyis a hol helyzetemen javítani akarok, ott a t, jogrend gátol engem abban: akkor akadályozzon meg abban is, hogy saját helyzetemen rontsak! Már ezen intézkedések összevetéséből látszik az a tendenczia, a melyet előbb emiitettem, t. i. az ügyvédek létérdekének megtámadása. Csak egy kis dolgot hozok még fel: miért nem tud a t. igazságügyi kormány a bírósági hivatalokba telefont berendezni? Szóval adnak értesítéseket. Miért nem adnak telefonon is ? Mert az eltérés lenne a bürokratizmustól, a beamter-tekintélytől, amelynek egyedüli kultiválása, ugy látszik, a bíróságok nagy részénei megvan. Ha a t. igazságügyminiszter ur oda megy, akkor nincsen meg; de ha az ügyvád, vagy a jogkereső fél megy oda, akkor a, bírói 9*