Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-100
66 100. országos ülés 1902 lehet más, hiszen abban a pillanatban, a midőn a törvényszéki elnök kötelezve van az akták átnézésére, már az ő véleménye preokkupálva van. Most pedig, hogy nagyjában vázoltam, hogy a mi jogrendszerünk és jogéletünk a nép érdekeivel nem törődik és a midőn ezen nemtörődésnek némely példáit felhoztam, engedje meg a t. ház, hogy áttérjek, quasi pro domo, az ügyvédek kérdésére is. (Halljuk! Halljuk!) Előbb kifejtettem azt, hogy én az ügyvédeket a mai perszolgáltatás keretében jórészt feleslegeseknek tartom, mert a mai perszolgáltatási működése az ügyvédnek — elég sajnos — rendszerint a költségszaporitásra tendál. Tehát a helyett, hogy az ügyvéd hivatását azon a nívón tartaná, a melyet szeretünk emlegetni, mint az ügyvédek erkölcsi tőkéjét, leszállította a közönséges greislerek bolti működésére, a kik árjegyzékeket küldenek szét, a melyekben a maguk áruit kínálják. így van ma a valóságos életben az ügyvédi működés. Egyes ügyvédek megkerestetnek bizonyos kereskedő- czégek, az úgynevezett tömegperlők által és megkérdeztetnek, hogy milyen százalékleszállitás mellett hajlandók az ügyek vitelét elvállalni. Ebből az a valóságos állapot szűrődött le, hogy a közvéleményben az ügyvédek ellen nemcsak kellemetlenkedő érzület keletkezett, hanem határozottan ellenséges. Pap Zoltán: Felülről jön! Eötvös Bálint: Csak így vált lehetségessé az, hogy Nyuli Mihály felmentése országos örömöt keltsen, azé a Nyuli-é, a ki egy üg} r védet, — joggal, vagy jog nélkül, erkölcsi joggal, vagy a nélkül — egyszerűen agyonlőtt. Ez a tünet világosan mutatja, hogy az ügyvédség állása ma Magyarország közfelfogásában egészen más, mint volt 30—40—50 évvel ezelőtt. (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Ma már az ügyvédeknek előbb kifejtett és még megemlítendő működése folytán leszállt az erkölcsi tekintélyük, de még talán azért is, mert más intellektuális foglalkozási ágak is magukhoz vonták az ország előkelő gondolkozásu elméit. Ma nem mondhatjuk többé azt, hogy Magyarország közélete szorosan összefügg az ügyvédség kérdésével. Nem mondhatjuk ezt, mert vannak doctor medicinae-k, vannak doctor chemiae-k, doctor technicae-k, szóval ma már a műveltség nem tisztán a jogi pályán megszerzett műveltségből áll. De ez nem jelenti azt, hogy mi most már az ügyvédeket nyugodtan hagyhatnék szatócskodni és áttérhetnénk az ország intellektuális elemeinek egyéb részeire, hogy azok viseljék ezentűl a közélet terheit. Annak daczára ugyanis, hogy a viszonyok igy változtak, mégis azt mondhatom — és ezen ház összealkotásából is látszik ez — hogy a magyar nemzet közéleti terheinek legnagyobb részét mégis csak a jogászok viselik. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az egész országban, a mint tudjuk, 4800 ügyvéd és 2200 ügyvédjelölt van, a mi az oráprilis 25-én, pénteken. szag lakosságának, 17 vagy 19 milliónak, a szerint, a mint szűkebben, vagy, bővebben veszszük, egy elenyésző semmisége. És mégis azt látjuk, hogy a képviselőház 20°/o-a ügyvéd, vagyis az ügyvédek, mint ilyenek, vagy mondjuk jogászok, a magyar nemzet közéletében vezető szerepet visznek. A képviselőháznak többi tagjai nem foglalkozásuk szerint jöttek be a házba, hanem állapotuk alapján; nincsenek itt gazdák, uraim, földbirtokosok, mert a gazda az, a ki tanult és képzettségét a gazdasági téren szerezte, földbirtokos pedig kinek birtoka van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar képviselőházban tehát az itellektuális erőt nem fejezhetjük ki a »gazdák« szóval, mert ez tanulmányi szakukat jelentené, hanem a »földbirtokosok« szót kell használnunk, a mi egy állapotot jelent. Ebből következik, hogy — a mint láthatjuk a felszólalásokból — mindenütt, az egész jogszolgáltatás, s az egész közéleti tevékenység terhe a jogászokon és az ügyvédeken nyugszik. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk tehát sem országos, sem ügyvédi szempontból nem szabad helyeselnünk azt a tendencziát, a mely a jogszolgáltatásban az ügyvéd működését illetéktelenül le akarja szorítani. (Igaz! Ugy van\ a szélsőbaloldalon.) Én ugyanis nagyon megkülönböztetem az igazi ügyvédi érdekeket a perbehajtó felperesi érdekektől. És most leszek bátor rámutatni egypár körülményre, a melyekben én azon tendencziát látom, hogy az igazságügyi törvényszerkesztés az ügyvédeket elnyomni törekszik azért, (Ugy van ! a szélsöbcdoldalon. Halljuk ! Halljuk !) mert az ellentálló képesség leginkább azokban van meg, a mit az bizonyít, hogy míg az egész háznak csak 20°,'o-a ügyvéd, addig az ellenzéknek, a kritikát gyakorló ellenzéknek, 40°/ 0-a áll ügyvédekből. Ne engedjük tehát magunkat leszoríttatni a kritika teréről azáltal, hogy a megélhetési alapot akarja a kormányzat az ügyvédektől elvenni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert, t. ház, a midőn előbb azt mondottam, hogy a végrehajtási eljárást vegyük ki az ügyvédek kezéből, akkor ezzel azt mondtam, hogy az ügyvéd erkölcsi nívóját emeljük fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem azért gyűlöletes az ügyvéd, t. ház, mert port visz, hanem azért,, mert exekvál. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha mi elveszszük az ügyvédtől azt a lehetőséget, hogy magát gyűlöletessé tegye, annál inkább emeljük erkölcsi színvonalát és megélhetésének lehetőségét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Követelnem kell azt, hogy a blanketta-munkáért ne fizessék meg azt az ügyvédet, mert az nem munka; de viszont követelnem kell, hogy, ha munkát végez az az ügyvéd, akkor az a nagyméltóságú Curia, a mely bölcsnek mondatik, de a mely nem mutatkozik annak, (Derültség.) ne merjen egy ügyvéd felebbezési munkadijául 5 koronát felszámítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,)
