Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. 63 értetődő dolog, a kereset következménye; szen­vedi a biztosítási végrehajtás költségeit, a hol a legtöbb költség szintén az ügyvéd közben­járási dija, a ki ott semmit nem csinál, azt sem tudja, mit csináljon, és a ki csak egy felesleges tényező a végrehajtások 99°/ 0-ában; szenvedi a kielégítési végrehajtás kérésének kü­lön költségeit, szenvedi ugyanezen végrehajtás költségeit és szenvedi az árverés kitűzésének költ­ségeit akkor, mikor ő a jog érvényesülését meg­akadályozni abszolúte meg sem próbálta. Ez a borzasztó állapot, t. ház, mert büntetéskóp meg­terhelni a költségekkel csak az esetben szabad a peres felek akármelyikét, midőn azok arra méltó okot adtak. Épen azért meg kell toldanom kí­vánságaimat azzal, hogy az u. n. makacssági ítéleteknél a perköltségek nagyobb mértékben abszohrte meg ne állapíttassanak, mint az egy­szerű leírásnak és a legközönségesebb szellemi munkának mérsékelt dijai, mert azon perekben, a hol a per indító oka nem a jogkérdésnek tisz­tázatlansága, vagy az alperesnek fizetési ellen­állása, hanem csakis az ő fizetési képtelensége, ezen esetben a hitelező érdeke az, hogy a per­költségek ne szaporodjanak. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Hogy ez mennyire igy van, mutatja a mi hires csődtörvényünk, melynél szerencsét­lenebb részlet jogrendszer az egész magyar jog­rendszerben talán alig van. (Igaz! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék megnézni, miért kér­nek csődöt manapság az emberek? Pusztán er­kölcsi presszió gyakorlása czéljából. Mihelyt ko molyan van róla szó, vagy az illető megfenyege­tett mondja azt: jól van, tessék, itt van a szig­nált csődkérvény, adja be a t. hitelező ur, akkor a hitelező elkezd könyörögni, hogy hiszen ő nem akar csődöt. Vagyis itt megint a hitelező érde­kei szenvednek a költségek óriási mérve által, (TJgy van! a szélsőbaloldalon). Utánajártam, hogy statisztikát találjak, hogy a felosztás alá kerülő csődtömegeknek hány százalékát képezik a csó'dköltségek. Ezt a sta­tisztikát azonban nem tudtam megkapni, mert ilyen irányú összeállítás nem eszközöltetik. Már pedig, gazdasági szempontból, különösen csődök­nél azt kell tudnunk, hogy a tényleg meglévő és felosztás alá kerülő vagyon hányad részét te­szik a csődtömeg költségei. A mennyit hallomás­ból, gyakorlatból megállapítani tudtam, az az, hogy a meglévő tömeg felénél is többre mennek a költségek. Ez azt mutatja, hogy ez az egész csődrendszer a kereskedelmünknek és gazdasá­gunknak meg nem felelő jogintézmény. A leg­sürgősebb teendők köze kell tehát felvenni az egész jelenlegi csődtörvény eltörlése mellett egy egészen más és olcsóbb egyezkedési eljárás tör­vénybe iktatását. (Tetszés és helyeslés a szélső­baloldalon.) Felhozták tegnap a túloldalról a végrehaj­tási eljárásnak néhány példáját, a melyek mu­tatják, hogy miképen élhet vissza az adós a végrehajtási törvénynyel. De én ugy tudom, hogy ahányszor alperes van, ugyanannyiszor felperes­nek is kell lenni. Miért nem nézzük tehát azo­kat a példákat is, a hol a felperes él vissza az alperes helyzetével a végrehajtási törvény kap­csán ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Csak egyet­lenegy esetet hozok fel annak bizonyitására, hogy a végrehajtási törvény is egy elhibázott jogi felfogásból indul ki, nevezetesen abból, a melyet a Bach-korszakban hangoztattak ellenünk, hogy Magyarországon senki a követeléséhez nem jut­hat, mert nem akarnak fizetni a magyarok. Eb­ből a szempontból felvettek olyan erőszakos be­hajtó intézkedéseket ebbe a törvénybe, a melyek aztán ugyancsak arra vezettek, hogy a hitelező követeléséhez nem juthat, de most már az által, hogy az adós teljesen tönkre tétetett. Teszem fel, valakinek eszébe jut és indit egy alaptalan pert. Elvesziti, elmarasztalják a felperest a költ­ségek viselésében. Mit gondol a t. képviselőház, hogy joga lesz most már alperesnek biztosítási végrehajtást kérni a felperessel szemben meg­itólt költségei erejéig ? Nem ! Hogy miért nem, ennek okát adni senki sem tudja. Mert ha va­laki ellen pert indítottak és ezen egyetlen körül­mény folytán alperesi álláspontra helyezték, eb­ből nem következik, hogy az alperesi ügyvéd dijai, szakértő- vagy tanu-költségei, ha alperes nyeri meg a pert, ne legyenek biztosithatók. Ez az egy példa bizonyítja azt, hogy ná­lunk az egész követelésbehajtási intézmény ferde felperesi szempontok által van vezetve. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott van a másik példa: Megnyeri a fel­peres a port, az alperes birói letétbe helyezi a követelés teljes összegét és felebbez; a másod­fokon a felperes megint megnyeri a port, kielé­gítési végrehajtáshoz nyilik joga. Hát mit gon­dolnak, vájjon a felperes ugy elégiti-e ki magát, hogy a birói letétből felveszi a pénzt ? Nem, külön végrehajtást kér az alperes ellen, pedig az ő számára van letéve az a birói letétbe he­lyezett összeg. Hát kérdem ón : a felek gazda­sági érdekeinek megóvására szolgáló jogi tör­vénykezés ez, vagy pedig felesleges vexatura és költségcsinálás? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nessi Pá!: Ugy van! Pongyola-munka az egész! Eötvös Bálint: Vannak a végrehajtási tör­vénynek több intézkedései, a melyek, a mai jog­gyakorlat mellett, a hitelezőtől megvonják a lehetőséget, hogy pénzéhez jusson, mert költsé­geket csinálnak, s egyszersmind tönkre teszik az adóst. Mert a túloldalon necsak azt méltóz­tassék felhozni, midőn 300 koronás parczelláért 10.000 koronát Ígérnek, hanem azt is méltóztas­sék felhozni, midőn egypár ökröt a felperesi ügyvéd más árvereltető hiányában 5 koronáért vesz meg,— (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mi­dőn ez ellen nincsen semmiféle jogorvoslat, a. midőn ezek tömegesen gyakoroltatnak és rend­szeresen űzetnek azon czélből, hogy igy szerez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom