Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

64 100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. zenek maguknak vagyont az illetők. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Rakovszky István: Összejátszanak a végrehajtóval ! Buzáth Ferencz: A kincstár is ugyanezt teszi! Eötvös Bálint: Ez a jogkifejlődés, a mely sem a jogrendszerben, sem annak alkalmazásában . . . (Zaj a jobboldalon.) Nessi Pál: Kereskedelemügyi minisztert csinálnak az urak odaát? (Zaj.) Eötvös Bálint: . . . nem tekinti az állampolgárok gazdasági érdekeit, a mi népünk szempontjából határozottan káros, mert azok a népmozgalmak, a melyek a kivándorlásban nyilvánulnak és azok a jogesetek, a hol a végrehajtás alkalmával a végrehajtást szenvedőnek feleségét a csendőr legyilkolja, arra mutatnak, hogy itt a törvényben kell hibának lennie. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbáloldálon.) Mert midőn azt a tehenet elveszik és az asszony, mondjuk, ellentáll, akkor sem volna a csendőrnek szabad, hogy leszúrja, hanem legfeljebb, hogy szépen megfogja és becsukja addig, mig ez az aktus lefolyt. Kecskeméthy Ferencz: Az nagyon humánus eljárás volna! Eötvös Bálint: De ez az egyes állampolgárok érdekeinek védelme volna, a mi pedig a törvényalkalmazásban nálunk sehol sincs meg. Épen azért nemcsak per tangentem, de teljes lélekkel és egész erővel kell követelni nálunk, nem a legszükségesebb bútoroknak a végrehajtás alól való kivonását, a mint ez a most készülő javaslatban talán benne van, hanem feltótlenül egy értékminimumnak a végrehajtás alóli mentességét, a mely érték-minimum az alperes megállapítása szerint lehet vagy birtok, vagy ház, vagy bútor, vagy akármi más, mert ha az egyik perbeli fél teljesen megsemmisittetik az ő exisztencziájában és a másik perbeli fél nem jut hozzá a követeléséhez, a mely a mai jogállapot, — akkor az államnak, mint ilyennek, az a feladata, hogy, ha már a követelések behajtását biztosítani tényleg nem tudja, legalább a másik perbeli fél exisztencziájának tönkretételét akadályozza meg. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbáloldálon.) Nessi Pál: A kis emberekre kell gondolni! Eötvös Bálint: És itt én egészen ferdének találom azt, hogy megállapittassanak bizonyos minőségű bútorok, vagy nem tudom mi, pl. kecske, vagy kétheti takarmány, mint lefoglalhatatlanok, hanem tessék az értékminimum lefoglalnatatlanságát iktatni törvénybe. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy ezen bizonyos értéken belül azután mit jelöl meg az az illető végrehajtást szenvedett, mint a mi neki a legszükségesebb, azt ő tudhatja, nem pedig ez a törvényhozás, a mely a legexisztencziálisabb szükségletek iránt nem is birhat érzékkel, mert hiszen olyan osztály kebeléből való, a hol az ilyen legexisztencziálisabb szükségletek kielégítésére szolgáló tárgyak hiánya alig-alig fordulhat elő. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az értékminimum lefoglalhatatlanságára vonatkozó intézkedéssel természetesen kapcsolatos a jövedelem-minimum lefoglalhatatlansága is. És itt figyelmébe ajánlom az igen t. miniszter urnak azt, hogy a fizetés-minimum lefoglalhatatlanságát hozza kapcsolatba azon személyek számával, a kiknek eltartására az illető alperes törvénynél fogva kötelezve van, (Helyeslés a balés a szélsobaloldalon.! mert lehet, hogy egy államhivatalnok nőtlen korában az ő 800 forintjával meg tud élni, de lehetetlen, hogy mint nős, vagy mint hat gyermekkel biró apa meg tudjon abból élni. És ha nekünk a nemzetiségek ellen való küzdelemben a magyar faj erősitésére kell néznünk, akkor néznünk kell az egész ország minden polgárának érdekére is; tehát a nős és családos embereket épen azért, mert törvénynél fogva más emberek eltartására kötelezve vannak, minden irányban védenünk kell. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ezen védelemnek nem az agglegényadó behozatala a módja, — (Derültség és felkiáltások a szélsobaloldalon: Az is jő!) bár lehetséges, hogy valamit használna, (Derültség.) hanem a módja az, hogy midőn a végrehajtás alól kivonható jövedelmekről van szó, akkor ezen jövedelmek magasabban állapíttassanak meg olyanoknál, a kiknek nejük vagy gyermekeik vannak. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az a tendenczia,, a mely az apró állású felek érdekeivel semmit sem törődik, a büntetőjog terén is érvényesül. Látjuk azt, hogy azok az eljárások, a melyeket a vidéken folytatnak a közigazgatási hatóságok, a csendőrség, egyáltalában nem abból a szempontból indulnak ki, hogy az állampolgárok legfontosabbnak mondott, a személyes szabadsággal összefüggésben levő jogai megvédessenek. Azon kimutatások, a melyek a letartóztatottakról és különösen a közigazgatási hatóságok által letartóztatottakról szobinak, azt a meggyőződést érlelik meg bennünk, a kik a nép jogait is védeni akarjuk, hogy ezek a vidéken megvédve egyáltalában nincsenek. És azért kötelessége az igazságügyi kormánynak oda törekedni, hogy t. szomszédjától, a belügyminisztertől a bíráskodást minden fokon elvegye, ugy, hogy a mi bírói funkczió van, az mind bíróságok által eszközöltessék, ne pedig az államhatalom másféle nyomása alatt álló közigazgatási közegek utján. (Tetszés a szélsobaloldalon-) Mikor a választás napján elkövetett záróra-kihágásért 100 koronával büntetik meg a vendéglőst, a kinek a vendéglőjében az ellenzék emberei mulatnak .. . (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Gál! Sándor: De csak az ellenzékit! Eötvös Bálint: . . . akkor ezt a bíráskodást nem tekinthetjük pártatlannak, tehát oda kell