Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-99

42 99. országos ülés 1902 április Ik-én, csütörtökön. ügyvéd. Ugy, hogy ha az ügyvéd elhibáz valamit, s akkor neki kell fizetnie: ez gyakran nem az ő jóakaratán múlik, hanem a törvényhozás hiányosságán. Nessi Pál: Nincsen az a fináncz, a ki kiismerje magát ezekben a törvényekben! Várady Károly: El kellene tehát törölni ezt az ósdi. elavult intézményt, a melynek semmi jogosultsága nincsen, a mely csak az ügyvédi kart kárositja. Meg kellene szüntetni az egész leletezést. Nagyon szomorú az, ha egy állam a maga pénztári készleteit ilyen módon akarja szaporítani. Igazságos volna az, hogy ha valaki tévedésből, vagy szándékosan elmulasztja a fölbélyegzést, akkor ám szedjék be rajta a megfelelő dijat, de nem kell őt ötvenszeresen vagy sokszor ötszázszorosan is megbüntetni azért, mert valamit elmulasztott vagy eltévesztett. Ez nem egyéb, mint egy uzsoráskodó rendszer, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mely nem méltó egy művelt államhoz és épen azért ez szerintem semmi körülmények között sem helyeselhető. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon. Egy hang bal felöl: A kezelő tiszteket meg elvonja a tulajdonke'peni munkájoktól!) Teljesen igaza van közbeszóló t. képviselőtársamnak, hogy azzal a részeltetéssel, a melyben a kormány az illető feljelentő tisztviselőt részesiti, elvonja őt tulajdonképeni foglalkozásától és főteendőjének azt tartja, hogy kutat és szaglász, mint a kopó, hogy hol van valami leletezni való. Ez az oka annak, hogy a leírásnál olyan óriási restáncziák keletkeznek. Különben a leírásra is jó lesz a miniszter urnak gondot viselni, hogy a leirás szebb kiadványnyal történhessék. Fel lett itt említve, t. ház, hogy illő volna a bélyegdijak leszállítása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon). Az osztrák bélyegskála sokkal csekélyebb, sokkal szolidabb és alacsonyabb, mint a mienk. 1894-ben a helyett, hogy leszállították volna a bélyegdijakat, még felemelték. Ez sem igazságos. Folyton hallunk a nagy profitokról, a nagy pénzkészletekről; a jogkereső közönség tehát, a mely úgyis sokat fizet és megduplázza az igazságügyi kiadásokat, megkívánhatja minden tekintetben, hogy az ő érdekeire a kormány gondot viseljen és a bélyegdijakat, a mint az más államokban is történik, revízió alá vegye és mérsékelni igyekezzék. (Helyeslés a baloldalon.) Holló Lajos: Az egész igazságszolgáltatás jövedelmi forrás Magyarországon! (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon). Várady Károly: Szólani akarok még a curiai bíráskodásról. (Halljuk! Halljuk!) Az a két vélemény nyilvánult, hogy a curiai bíráskodási törvény, vagy hogy nem a törvény, hanem annak érvényesítése rossz; másrészt, hogy rossz a curiai bíráskodás. Én, t. képviselőház, igen nagy barátja vagyok a curiai bíráskodásnak. Azt feltétlenül helyeslem ; megjegyzem azonban, hogy csak azon esetben, ha az az állapot előállana, hogy ki volnának zárva az oly Ítéletek, a milyen legutóbb is Grabányi t. barátom ügyében hozatott, mert különben szivesebben látom, ha a parlament, mint legmagasabb fórum bíráskodik e tekintetben. Ennek daczára lelkem mélyéből hive vagyok a curiai bíráskodásnak. Én nem a törvényt tartom rossznak, mert az egy uj törvény, a melyben lehetnek tévedések, de kell, hogy a birói lelkiismeret azokat korrigálja. Azonban a bíráskodás, a hogyan az ma történik, valóban kritikán aluli. A legellentétesebb kijelentéseket teszi az egyik és a másik tanács. Ezek a t. tanácsok összejönnek, a mikor jelentéktelen dolgokról van szó. De a mikor egyes nagyobb kérdések fordulnak elő, mint pl. hogy ha valaki korteskedés idejében tesz egy templomnak vagy iskolának adományt, annak megállapítására, hogy be kell-e azt számítani vagy nem kell, a Curia két tanácsa nem jön össze. Pedig a leghelytelenebb dolog, a mely korrumpál, az, a mit a Vavrik elnöklete alatt álló tanács művel. A ki ilyen ajándékozásokat akar tenni, tegye azt most. A ki ajándékozni akar egyházaknak, iskoláknak, tessék annak most ajándékozni és ne a választás idejében. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha akkor csinál ilyet valaki, a mikor a választás van, kétségtelenül korrumpál és veszteget. Vannak esetek, hogy az egyik tanács széltében-hosszában, talán nagyképüsködésből, vagy elbizakodásból folytonosan hozza az ítéleteket, a melyek szerint ilyen állapotokat megenged, pedig sem a törvény szelleme, sem a bíráskodás helyessége ezt meg nem engedi. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tenne ugy a miniszter ur, mint előtte a fényes tehetségű Szilágyi Dezső tett. O nem tűrte volna el ezen önkényeskedéseket és az ilyen eljárást. (Mozgás balfelöl.) Nem avatkozott volna ugyan be a bíráskodás függetlenségébe, de megmondotta volna, hogy jöjjenek össze a tanácsok és legyenek tekintettel a Curia tekintélyére és ne ily szétfolyólag, ellentétesen intézkedjenek. Mert kegyeskedjék elhinni a miniszter ur, hogy a legrosszabb hatást és véleményt szüli az, ha a Curia részéről ilyen ellentétes véleményeket látunk. Némely helyeken büntetlenül dobálhatnak ezreseket, másutt egy pohár konyak miatt semmisítenek meg mandátumokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A mint tegnap már egy képviselőtársam felemiitette, reformálandó volna a jogi oktatás is. Ma az egyetemen épen olyan »rendező tárgyalások* folynak, mint a minők a tárgyalási termekben. Nem helyes, ha a miniszter ur nem hat közre arra nézve, hogy az egyetemek szaporittassanak, hogy az a nagy kontingens, a mely most Budapestre gyűl össze, innen részben eloszolhassák és a jogi oktatás helyesebb és lelkiismeretesebb lehessen. Kérem a miniszter urat, szíveskedjék a maga tekintélyével odahatni, hogy ne lenne a vallásügyi miniszter ur olyan el-