Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-111

111. országos ülés 1902 május 10-én, szombaton. 403 a kik szavazni vannak hivatva, de nem tanulmányozzák részletesen a javaslatokat, mert én azt a 4 milliót olyannak tekintem, mint a melyet Bosznia és Herczegovina fizetésképessége mellett argumentumul felhozni annyit tesz, mint nagymérvű felületességet tételezni fel azokról, a kik e felett biráskodni vannak hivatva. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Mert az a 4 millió egy 12 milliós kölcsönnek a mi hitelünkre történt felvétele után mint maradvány került vissza az aktívákba; ezt pedig — azt hiszem és vallom — mint Bosznia és Herczegovina fizetésképessége melletti argumentumot komolyan felhozni nem lehet. (TJgy van! a szélsöbahldalon.) Ebből a szempontból bíráltam én ezt a kérdést és ez volt az oka, hogy nem sikerült a t. miniszterelnök urnak, hogy ezt az argumentumot — mint ahogy akarta — ad abszurdum vezesse. A t. miniszterelnök ur beszédének egyik további passzusában azt igyekezett bizonyítani, hogy a mit én argumentumul felhoztam, az nem argumentum, hanem legjobb esetben — a mit ő lojálisán megenged nekem ebben a kérdésben — vicez és azt mondja, mint vicez megjárja. Széll Kálmán miniszterelnök: Melyik volt az? Barta Ödön: Mindjárt megmondom, t. miniszterelnök ur; teljesen illusztrálni akarom. Csak meg akarom jegyezni, mielőtt rátérek erre az u. n. vicezre, hogy méltóztassék tudomásul venni a t. miniszterelnök urnak és a t. háznak, hogy mikor én egy kérdéssel foglalkozom olyan alakban, hogy azt közgazdasági, közlekedési, közforgalmi, pénzügyi szempontból és a magyar adminisztráczió követelményei szempontjából a lehető szűk mértékben, de mégis csekély erőmnek egész latbavetésével bírálom, akkor mindenre gondolhatok, csak arra nem, hogy vicezeket gyártsak... Széll Kálmán miniszterelnök: Közben lehet! Barta Ödön: ... a mit különben is nagyon ízléstelennek tartok egy komoly beszéd keretében. Széll Kálmán miniszterelnök: Közben lehet! Barta Ödön: Hát én nem szoktam, nem is keresem az alkalmat rá, és azt, hogy a t. miniszterelnök ur e dolgot viceznek deklarálja, egyéb argumentum hiányában, én csak ügyes szónoki fogásnak veszem. A mit ő viceznek deklarál, az nagyon is komoly dolog. Igyekszem azt mindjárt be is bizonyítani. Ne méltóztassék soká keresni, ott van a 27-ik oldalon. (Egy hang a jobboldalon: Ez is vicez!) Nem vicez, hanem előzékenység, semmi egyéb; nem is akar egyéb lenni. A t. miniszterelnök urnak az a kijelentése, hogy vicez és hogy az megjárja mint vicez, igy hangzik. A Gentrál-Cassáról van szó és a Centrál-Cassa maradványát képező közös aktívákkal szemben felhozott argumentumaimról (olvassa): » Azért, mert ezek valaha egy czentrális kasszából szárma ztak, most ezt a körülményt, mint mumust odaállítani ós azt mondani, hogy már csak azért is el kell törölni, mert itt czentrális kasszáról van szó: ezt nem nagyon értem. Yiccznek megjárja, mert hiszen ilyen czentrális kassza nem létezik.« Már most engedelmet kérek, de hogy ezt a mumust, meg ezt a vicezet tisztázzam, nagyon röviden kénytelen vagyok beszédemnek ezt a részét rekapitulálni. Méltóztassanak meghallgatni, mit mondtam a Centrál-Cassáról, mit állítottam oda, mint mumust, miben volt hát az az úgynevezett vicez? (Halljuk! Halljuk!) Én azt mondtam (olvassa): »a közös aktívákat ugy tüntetik fel, mint a Central- Cassa maradványát.« Ez igaz, tehát nem vicez. »Ha semmi egyéb baja ezeknek az aktíváknak nem volna, mint az, hogy ez is egy köös ügy, ez is egy külön rendezetlenül fennálló közös ügy, akkor is perhorreskálnunk kellene ezen intézmény fentartását.« Hát vicez-e az, ha a közjogi ellenzék egyik tagja ezt mondja? Azt hiszem, hogy nem. De megyek tovább. »Ha ez a közös ügy semmi hatással sem volna is Magyarország hitelügyérc és Magyarország hitelpolitikájának a komplikácziójára, még akkor is elleneznünk kellene azt, mint ilyent. Mert hogyha az tényleg a CentrálCassának maradványa, akkor el kell törölni emlékét is, mert a Centrál-Cassa és az abszolút korszak olyan eltörülhetetlen összeköttetésben állanak egymással, hogy az nekünk még az emlékezetünkben sem kell.« (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hát méltóztassanak tudomásul venni, hogy mikor mi a Centrál-Cassának és abszolutizmusnak e maradványát még emlékezetünkből is ki akarjuk törülni, és követeljük, hogy eltörültessék minden, a mi ama szomorú korszak emlékét fentartja, követeljük, hogy intézményeinkből minden közösség, a mely az abszolutizmusból deriválható, törültessék: akkor ez nem vicez, hanem komoly követelménye egy pártnak (Hoszszantartó élénk helyeslés a szélsöbahldalon.) és azt nem fogjuk soha vicezként kezelni és viczczel elüttetni engedni. (Egy hang a szélsőbaloldalon. : Sőt nagyon is hangosan fogjuk követelni !) T, ház! Arra a kérdésre, hogy az aktívák hová lettek: azt hiszem, a t. miniszterelnök ur tréfált — nem akarom mondani, hogy vicczeit — mikor azt mondta, hogy az aktívák kérdése igen szép megoldást nyert. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondottam azt, hogy szép! Barta Ödön: Elég jól színezte ki a miniszterelnök ur ahhoz, hogy azt hihessük, hogy meg van vele elégedve. Tehát azt mondotta, hogy megelégedést keltő módon lettek azok elintézve. El vannak intézve, mert elfogytak, ennélfogva kvitt. (Helyeslés a szélsöbahldalon.) Hát nagy tévedésben méltóztatik lenni. És mert a t. miminiszterelnök ur egyúttal belügyminiszter is és a belügyminiszter hatáskörébe a községek és városok közösséget képező vagyonkezelési része is tartozik, nagyon veszedelmes példát ad a miniszter ur a tekintetben, hogy a közösséget ugy 51*