Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-111
402 111. országos ülés 1902 május 10-én, szombaton. az indokolt és okmányolt zárszámadást, ugy, a mint ez az ország egyéb vagyonáról megvan és kértük a közös aktívák közösségének a megszüntetését. És a t. miniszterelnök ur ezek közül mit csinált meg? Azt mondta: »Barta téved, ka azt hiszi, hogy én is ki fogok térni a dolog elől és ígérettel fogom azt elütni. Nem, előterjesztem!* Mit terjesztett elő a t, miniszterelnök ur? Számadatokat, a melyeket mi is tudtunk részben . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy tudták; Barta Ödön: De ezekre a számadatokra annyit mondhatok csak, hogy ezeket hinni kell, nekünk pedig jogunk van azokat át is vizsgálnunk, ha azokat a számadatokat a t. miniszterelnök ur ugy az aktívák eredete, mint azoknak elköltési tételére vonatkozólag okmányolva fogja előterjeszteni, azokat tárgyalni fogja a ház pénzügyi bizottsága, kritizálni fogja az egész ország nyilvánosan és akkor meglátjuk, hogy a zárszámadás helycsen van-e felállítva. Á t. miniszterelnök ur azonban csak bemondás utján méltóztatott azokat velünk közölni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Zárszámadásilag ezeknek a dolgoknak az elszámolása egészen máskép fog kinézni. Akkor nem az fog mondatni, a mit a miniszterelnök ur mond, hogy 6-—8 millió, még az ez idő szerinti készlet, mert hol azt mondja 6, hol azt mondja 8, hanem akkor megtudjuk azt is, hogy e nagy tőkéknek időközi kamatai hova lettek ós mennyire növelték a közös aktívák állagát és milyen részben illettek azok minket, milyen részben fordíttattak a mi czéljainkra és milyen részben van igényünk azok visszakövetelésére? (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Bosznia számadási és költségvetési kérdésében a t. miniszterelnök ur feltűnően gyenge volt, mert nem volt igazsága. Nincs is a világon nagyobb erő az igazságnál. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A t. miniszterelnök ur azt mondja: »Mi megismertettük a házat Bosznia és Herczegovina költségelőirányzatával, a melyet a ház elé terjesztettünk. De a zárszámadásokat nem mellékeltem, — azt mondja — mert nem tartottam szükségesnek, de különben a zárszámadások az utolsó néhány esztendőről nagyon hézagosak*. Méltóztatik tudni t. miniszterelnök ur, mit tesz a hézagos zárszámadás ? Az semmi zárszámadás, az zárszámadás nélküli adminisztraczió, a legnagyobb mérvű rendetlenség, (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És ha a t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter talál egy községet és annak aktája az asztalára kerül, a melynek a zárszámadásai hézagosak, akkor a t. miniszterelnök ur a polgármestertől, vagy az illető községi főnöktől lefelé, mindenkit, a ki abban részes, felfii ggesztet . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is méltó Bartához! Nem így volt az mondva! Nem, hogy azok hézagosak, hanem, hogy az itt előttem lévő kimutatás az! Barta Ödön: Bocsánatot kérek, eszem ágában sincsen, hogy a t. miniszterelnök urnak olyan módszert bocsássak rendelkezésére a vitatkozásokban, a milyent már sokszor hallottam más miniszter uraktól is, hogy megpróbáljak olyan, tételt czáfolni, a melyet nem állított senki. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem szoktam! Barta Ödön: Én ezt nem fogom tenni. Méltóztassék megnézni t. miniszterelnök ur beszédjét, a napló mai füzetének 26. oldalán, a melyet szószerint ráolvasok (olvassa): »A költségvetéseket én a bizottság rendelkezésére bocsátottam, mellékletképen a jelentéseket is hozzáadtuk, és ugyanazt lehetett volna tenni a zárszámadásokkal is, és csak azért nem tettem ezt, mert azok az utolsó évekről nagyon hézagosak.« (Zaj a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ez, hanem az előttem fekvő kimutatás! Barta Ödön: Bocsánatot kérek, én mikor a miniszterelnök beszédét, melyet nagyon fontosnak tartok, bírálat alá veszem, azt korrektebbül nem kezelhetem, mint a mit teszek, hogy t. i. idézem, ugy a mint az előttem fekszik, szó szerint idézem .. . (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Majd megmagyarázom ! Barta Ödön: Én abba semmit bele nem magyarázhatok, és abból semmit ki nem hagyhatok. (Helyeslés a. szélsobaloldalon.) Én az esetleges kimagyarázkodást majd tudomásul veszem, de a t. miniszterelnök urnak ajánlom figyelmébe a határozati javaslatot: méltóztassék újból megnézni, hogy az, a mi abban követeltetett, nem elodázhatatlanul szükséges-e a magyar állam háztartásának biztonsága érdekében és szabad-e azt egyszerűen politikai szempontból leszavaztatni ? íÉlénk helyeslés a szélsobaloldalon.) A t. miniszterelnök ur abban is rám czáfolt, hogy — úgymond — azt a 4 millió néhány százezer frtot, a mely a Boszniának és Herczegovinának adott előlegekből eszközölt visszatérítések közt a kimutatás második pontjában szerepel, én nem helyesen kifogásoltam, mert hisz az tényleg visszafizetés. Hát igaz, az az egyik rovat, a melyen az előlegek vezettettek, ennek a tételnek oda illesztése, vagy szembeállítása folytán apadt, az kétségtelen. De ne méltóztassék engem olyan kötekedőnek feltüntetni, mintha én ezt elhallgatni akartam volna, hogy r abból egyéb konzequencziákat vonhassak^ le. Én világosan megmondtam, mit keresek. Én azt mondtam, az a melléklet arra szolgál, hogy megnyugtasson mindenkit Bosznia s Herczegovina fizetésképessége iránt ós az iránt, hogy íme Bosznia és Herczegovina az ő vasutaiba befektetett előlegekből már ennyi és ennyi milliót visszafizetett ; és én azt mondtam erre, állítom most is, hogy ez csak olyan argumentum, a melylyel a közvéleményt meg lehet téveszteni és azokat is,
