Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-111

400 111. országos ülés 1902 május 10-én, szombaton. lességem teljesítését, hogy benyújtott határozati javaslatomat ne támogassam és egyébként is ne tegyek néhány refleksziót a t. miniszterelnök urnak tegnap elhangzott nagyszabású védbeszédérc. (Halljuk! Halljull) Várady Károly: A lehető legrosszabb beszéde volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Az nézet dolga! Barta Ödön: Sajnálattal tapasztaltam, hogy a t. miniszterelnök ur az ellenzék padjairól benyújtott oly határozati javaslat ellen is állást foglalt, még pedig nemcsak miniszterelnöki, de pártvezéri súlyával is, a mely javaslat egyenesen a magyar kormány tekintélyének, állásának és hatalmának erősítésére irányult első sorban. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak figyelemmel meghallgatni, röviden fogom ismételni azt a passzust, a mely ebben az irányban kiemelkedik. Határozati javaslatom második pontja ugyanis azt mondja (olvassa) : »A kormány még a jelen ülésszak alatt terjeszszen a ház elé javaslatot az 1880 : VI. t.-czikk oly módon történendő megváltoztatása tárgyában, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzása a magyar közjog követelményeinek is megfelelő alakban szerveztessék és ezen tartományok közigazgatásában a magyar kormánynak közvetlen rendelkezési és felügyeleti joga a magyar állam követelményének megfelelően szerveztessék.* A t. miniszterelnök ur a nélkül, hogy csak egy szóval is igyekezett volna kimutatni azt, hogy ezen követelmények ma is érvényre jutottak Bosznia kormányzásában, és igy feleslegesek, egyszerűen a vétó jogával él és pártvezéri egész súlyával oda teszi a párt elébe a jelszót, hogy ez »a javaslat mellőzendő«. Javaslatom másik pontja igy szól (olvassa) : »Kezdemcnyezze Dalmácziának a magyar szent korona jogán való visszacsatolását, készítse elő és ez irányban a megfelelő tárgyalásokat indítsa meg.« Hosszú beszédében a miniszterelnök urnak egyetlen szava sem jutott arra, hogy kifejtse, hogy ez nem magyar érdek és én most még egyszer kérdem a t. miniszterelnök úrtól, hogy a mikor látja és hallja, hogy Ausztriában mi történik a Dalmáczia körüli tülekedés közben, hogy maguk a dalmát képviselők milyen hangokat használnak a hovatartozás kérdésében, nem egyenesen a magyar állam tekintélyének érdeke-e, s nem kötelessége-e a kormánynak, hogy ez a kezdeményező lépés a magyar kormány részéről végre-valahára megtétessék ? Egész beszédében sem igent, sem nemet erre a kérdésre nem felelt, magával a kérdéssel nem foglalkozott, de deklarálta, kormányelnöki és jiártvezéri deklaráczió erejével kijelentette, hogy ez is mellőzendő. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondtam! Nem speczialiter erről szólottam! Barta Ödön; Nem én használtam a per Putz und Stingel elbánást, hanem a miniszterelnök ur használja ezt a határozati javaslattal szemben. En ezt csak mint tünetet mutatom be, jeléül annak, hogy a politika intézésében mindent magához ragad a kormányzati ós pártbeli teljhatalom, mely nem tűri, hogy a legalkotmányosabb, közjogunk minden vonatkozásában leghelyesebb intézkedést mi kezdeményezzük és az ennek folytán létesülhessen. Jobb lesz majd a miniszterelnök urnak, ha ez a kezdeményezés Bécsből jön, de akkor aztán esetleg megfordított alakban kell az onnan importált javaslatot a ház elé terjeszteni? Azt hiszem, belátható, hogy a magyar kormány és a magyar állam tekintélyét akarjuk megvédeni ezzel a javaslattal, melyet a t. miniszterelnök ur most minden bővebb indokolás nélkül le akar szavaztatni. Hogy ígéretemhez képest lehetőleg rövid legyek, jelzem, hogy csak néhány pontjában kívánok a t. miniszterelnök ur tegnajá beszédével foglalkozni, hogy a helyes értelem helyreállíttassák és a köztünk fenforgó nézeteltérések tisztáztassanak és a t. ház is dönthessen a felett, hogy kinek volt igaza; nem többség szerinti igaza, hanem argumentum szerinti igaza. Erről beszélek, mert meg vagyok győződve, hogyha ugyanazon igazságokat a túlsó oldalról vagy pláne azon székből mondtam volna el, az egész párt azokhoz hozzá járult volna. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt világosan és határozottan tisztázni akarom azt az álláspontot, mely a körül merült fel, hogy a Szilágyi beszédéből vett idézet veszitett-e értékéből azáltal, hogy ő akkor ellenzéki volt. A t. miniszterelnök urnak közbeszólása folytán már tegnap is beszéltem erről, de hozzáteszem, hogy Szilágyinak azon nézete, hogy itt a 67-es alap megsértéséről és a 67-es alapon álló dualisztikus rendszer fölé egy uj trialisztikus alkatelem beillesztéséről van szó, nemcsak Szilágyinak egyéni nézete volt, hanem osztotta ezt a ház jelenlegi illusztris elnöke is, a kit senki sem vádolhat azzal, hogy a 67-es alap jogosulatlan tágításában vagy kijátszásában részes. A ház t. elnöke azt mondotta, hogy teljesen osztja Szilágyi Dezsőnek azt a nézetét minden következményében, abban a vonatkozásban is, melyet ugy emiitettem fel, hogy a törvényhozás az 1880 : VI. t,-czikk megalkotásával a kormánynak az 1867 : XII. t.-cz. 8. §-a szerint biztosított beavatkozási és rendelkezési jogát egyszerű konzultatív votummá degradálta, — fokozta le. Maga a ház igen t. elnöke azon időben világosan kifejezte, hogy teljes meggyőződése, hogy ezután a magyar kormánynak a bosnyák ügyekben csak konzultatív votuma lesz. Tehát nem csupán ellenzéki álláspont volt ez, hanem közjogi korrekt álláspont, a melynek nem szabad változnia soha, sem a hatalom kezelésében, sem akkor, mikor a hatalom kezelésétől távol állunk.