Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-111

394 111. országos ülés 1902 május 10-én, szombaton. igy áll a dolog. A különböztetés nem volt Barta képviselő ur beszédében megtéve, mert "Wittek miniszter ur azt mondta, a mit én is mondok, hogy a samácz-doboji vonalat magában nem mi inicziáltuk, banem, mivel nem lehetett megcsinálni 1881 óta, — bár a ház határozatilag kimondotta, s a magyar közvélemény és minden magyar kormány ugy állította oda, mint a mely az internaczionális forgalom és Magyarország forgalmi tekintetéből főfontosságu — a budapest - samácz - Szlavónia, samácz - doboji, szerajevo-uváczi, török határszéli vasutat, amire pedig törekszünk, tehát megcsináltuk azt, a mire első sorban katonai szempontból szükség volt. Tegnap kifejtettem, mennyire vitális érdek ez az ország védelme szempontjából, a Keleten való poziczió szempontjából, Mikor tehát megcsináltuk a közbenső vasutat, mely tagozata annak a nagy vasútnak, mikor erre határoztuk el magunkat, mikor ezt inicziáltuk, követeltük, feltételül tűztük ki, t. i. a samácz-doboji vonalat, akkor kérdem a t. képviselő úrtól és a t. háztól, hogy ezek a vonalak, a melyek ebben a javaslatban proponáltainak, miben térnek el attól a vonaltól, a melyet önök is követelnek és helyeselnek, s melyről önök is azt mondják, hogy az nagy, internaczionális közforgalmi ériekkel biró vonal? Semmiben sem. Ennek egy részét, egy tagozatát képezi ez; és ha még hozzá ennek kiépítésénél feltételül ki van tűzve, hogy a samácz-doboji vasútvonal kiépül egyidejűleg a másik csatlakozással, mely Dalmáczia felé vezet, akkor kérdem, miben bajoltunk meg más tekintetek előtt, mint egyszerűen az előtt, bogy az ország érdekei szempontjából elsőrendű fontosságú vonal nem ejtendő el és kiépítendő első tagozatul az, a mi eminenter szükséges? (Helyesles jobbfelöl,) A többit takarékossági szempontból nem is kell megépíteni, mert a forgalmi igényeknek ez eleget tesz. A csatlakozás kérdése későbbi kérdés ; a mikor ez előáll, meglesz a samácz-doboji rövidebb vonal, mely Budapesttel az egyenes összeköttetést megcsinálja. Így áll a kérdés. Azt gondolom, ez nem tetszetős, nem pro captatione benevolentiae van odaállítva, hanem tiszta, reális képe a dolognak. És, hogy igazat beszélek, annak kritérionja az, hogy ugyanazt a vonalat építjük ki részben, a melyet a képviselő urak követelnek egészben. (Igaz! Ugy van •' a jobboldalon.) Nem terünkéi semmiben sem, és nem hajolunk meg semmiféle idegen érdekek előtt, hanem a monarchia és az ország érdekeivel egyeztetjük össze azokat az érdekeket, a miket ezen a területen ignorálni nem lehet, tehát az osztrák érdekeket is. Így áll a kérdés. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a képviselő ur, hogy lóhalálában kell ezt megszavazni. Ha most tárgyalunk egy olyan javaslatot, melyet 1900. novemberében, tehát már másfél évvel ezelőtt adott be a minisztérium . . , Baria Ödön: 1901-ben! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a javaslat már a múlt országgyűlésen, márczius, április vagy májusban, szóval, egy év előtt be lett adva, mert a megegyezés 1900. novemberben történt. Tehát egy olyan javaslat tárgyalását, a melyet egy óv óta ismer az ország, mikor azt egy év után veszszük elő: lóhalálában való tárgyalásnak mondani, ezt a t. képviselő ur érvelései egyik gyenge pontjának vagyok szerencsés deklarálni. (Derültség és tetszés jobbról.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az 1881-iki határozathoz kell ragaszkodni és el kell kerülni azt, hogy Bécs Trieszt utján közelebb jusson lefelé Boszniához, és nem szabad olyan politikát követni, a melynek ez az eredménye. De hiszen ma is össze vagyunk kötve Bród utján Boszniával, és ha már most azt mondanók, hogy e mellett megállunk és nem teszünk egyebet, akkor a képviselő urnak igaza volna; de miután a samácz-doboji vonalat azért építjük meg, hogy a rövidebb vonalat biztosítsuk magunknak, mert ez 37 km.-rel megrövidíti a vonalat, tehát csak ezért építjük és nem azon vidék forgalmi érdekeiből; azért, hogy annak a tagozatnak egy részeként a rövid vonalat képezze, és a mikor biztosítjuk magunknak, hogy egy perczczel sem lesz később sem megépítve, sem megnyitva, mint a másik vonal, akkor, azt mondani, hogy ezt a vonalat elejtettük, alaposan és indokoltan nem lehet. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur, hiszen nem biztos a miniszterelnök arról, hogy a török csatlakozás meglesz és igy egészen mindegy, ne építsük ki a szerajevo-uváczi vonalat, a szandzsáki vonalat, mert egészen mindegy, hogy 145 km.rel közelebb leszünk-e vagy sem. Ezt én mindegynek nem tekintem. (Helyeslés jobbról) 145 km. számba veendő távolság, és megfontolandó, hogy mi ahhoz a ponthoz, a melyhez jutni akarunk, 145 km.-rel közelebb leszünk-e vagy sem. Ezt tehát a t. képviselő ur közlekedési és közgazdasági ismeretei egy kis hiányosságának kell ismét kijelentenem. (Derültség és tetszés jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur: nem biztosítom a török csatlakozásról az országot. De legyen szíves a t. képviselő ur objektíve a következő szempontot megbirálni: Én azt mondottam tegnap és fentartom, hogy a török csatlakozás feltétlenül kívánatos és igyekezni kell azt elérni diplomácziai utón és hiszem is, hogy a török birodalom, a melylyel mi egészen jó, meleg, barátságos viszonyok közt élünk, nem is fog ezen csatlakozás ellenében gátakat emelni. De kérdem én, nem általánosan ismert igazság-e, hogy ilyen internaczionális vonatkozású kérdésekben, ha nem üres kézzel megyünk oda, hanem egy tényre mutathatunk rá és azt mondhatjuk: inie, megépítettük a vonalat a határszélig, most add meg a csatlakozást, — nem erősebb-e akkor a mi álláspontunk, nem valószínűbb-e, hogy sikert érünk