Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

384 110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. vagyok olyan fekete, mint a mily feketének ő 1900. november 16-án gondolt. Pichler Győző: Ez legfeljebb nekem szatisz­fakczió! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja t. képviselő ur, ezzel a túlzással, hogy ime négy csatlakozást kap Bosznia. Pichler Győző: Hogyne! A tengeren! Igen! Igen! Széll Kálmán miniszterelnök: Akárhogy mondja t. képviselő ur ötször is az igent, csat­lakozás még sincs négy, hanem csak egy, Met­kovicznál, tessék megnézni a mappát, mert a Metkoviczból kiágazó vonal szárnyvonal. A má­sik lesz a bugojno-arzanói. Kegyről tehát én nem tudok. Ez csak két csatlakozás, nem pedig négy, mert a többi csak szárnyvonal. Nem lehet multiplikálva használni azt, hogy hát Trebinje felé megint van csatlakozás. Ez a második is csak ugy lesz meg, ha Spalatóig megcsinálják. (Mozi/ás a szélsöbatoldaloii.) Elismerem, hogy a forgalom egy részét Fiamétól eltereli a vonal, de engedelmet kérek, habár — ugy látszik — Barta Ödön t. képvi­selő ur sürgeti, Bosznia és Herczegovina ma még nem Magyarországba bekebelezett tarto­mány, nem magyar territórium, hanem az a berlini mandátum alapján kezelt tartomány. Ott tehát oly vasúti létesítményt csinálni, a mely teljesen és exkluzívé a magyar érdekeket képvi­sel, nem lehet. Nessi Pál: Mi csak azt követeljük! Széll Kálmán miniszterelnök: Oly vasúti létesítményt, a mely az osztrák érdekeket töké­letesen mellőzi, miután a törvény értelmében nekünk ezt közös egyetértéssel kell eszközölni, nem lehet követelni. Azt igenis lehet követelni, hogy a magyar érdek ne rendeltessék alá, vala­mint követelhetik az osztrákok, hogy ne rendel­tessék alá az osztrák érdek, de hogy kizárassék Ausztria ebből, azt nem lehet követelni, mert az 1878-ik évi törvény közös egyetértéssel való kezelésre bizta, hogy mindkét kormány egyenlő befolyást gyakoroljon reá, de azt lehet követelni, hogy a magyar érdek alárendelve ne legyen. Kérem a képviselő urat, gondolja csak meg, hogy ha mi nem állnánk is ebben a szoros politikai kapcsolatban Ausztriával, hanem idegen ország volna, ha két idegen országra rábíznak egy te­rületet, hogy azt kezelje, ideiglenesen szabályozza, pl. ha Magyarország mandátumot kapna Szer­biával, vagy Bomániával együtt, valami ilyen közös territóriumnak a kezelésére, akkor azon a közös territóriumon kizárólag ez egyiknek az ér­dekét érvényesíteni, a másikét pedig tökéletesen elhanyagolni: ez, engedelmet kérek, a világ já­rása és a Duna folyása ellen való állítás, semmi egyéb, (Helyeslés jobbfelöl.) mert ezt nem lehet motiválni sem a kapcsolat, sem a kölcsönös vi­szony, sem az észszerüség, sem azon általános igazság szempontjából, hogy ha valakivel az ember akár ideiglenesen, bármiféle formula alap­ján közösen csinál valamit, ott egyoldalulag el­járni nem lehet. Nessi Pál: Közös lónak túrós a háta! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt legfeljebb Bosznia mondhatja, nem Nessi Pál ur. (Derült­ség jobbfelöl.) A mi a költségek nagyságát illeti, azt mondják, hogy ez oly horribilis nagy, hogy ezért felelőséget nem lehet vállalni, itt nincsenek ki­számítások, 75 millióba nem fog kerülni ez a vasút, hanem sokkal kevesebbe. Beismerem, hogy ez a költségvetés igen nagy, de állithatom a t. képviselő urnak, a ki ezt az ellenvetést tette, hogy a közös pénzügyminiszter, a ki nem az első vasút ját épiti most, hanem igen sok vasutat épített, és a kinek kellő orgánumai vannak ezen vasutak építési költségeinek helyes megállapítá­sára, sokszoros és beható számítás után jutott ezen összegre. Ha az ember analizálja azon alkatelemeket és tényezőket, melyek ezen vasut építésénél előállnak, akkor ezen költségeket oly horribilis nagyoknak, hogy azt mondja valaki rá, hogy lehetetlen, mondani nem lehet. Először is, a mint itt az előttem fekvő előirásban van, melylyel azonban nem untatom a házat, mert nyomtatásban megjelent, a vonal nagy részében sziklás vidékeken megy keresztül, a hol nagy kanyarulatok, emelkedések és építkezési aka­dályok vannak. Ebben az országban nem is lehet ugy építkezni, mint máshol, ott nem is lehet a munkásokat ugy élelmezni, ott egész más épít­kezési viszonyok vannak. Ezen nehézségeken kivül, mely kanyaroknak és magaslatoknak mértékét ismerik a képviselő urak, mert benn vannak a jelentésben, a vonalnak összes felépítményeit ugy kell felállítani, hogy azok az összes viszonyoknak megfeleljenek. Majd­nem minden hidfő, minden őrház egy-egy kato­nai erőd. Ezen a vidéken épen ugy kell építeni, már csak előrelátás szempontjából is, a mi a költséget nagj r on növeli. Beismerem azt is, hogy pár évi kamat is van hozzászámítva, mert az interkaláris időben honnét fedezzék a jövedelmet azok a tartományok ? Ha igy méltóztatik felfogni, akkor igazán nem lehet ezt a költségvetést olyan­nak deklarálni, mint a milyennek deklarálták, t. i. hogy képtelenség; akkor is el kell ismerni, hogy szertelen nagy, rendkívül nagy, nagyobb, mint eddig általában a t. ház előtt feküdt, de hogy olyan természetű volna, mint a milyennek jellemezték, talán mégsem lehet mondani. Be­ismerem, hogy ez a törvényjavaslat nem ideális forgalmi vonal és nem azt a forgalmi vonalat javasolja, a mely minden magyar kormány és minden magyar törvényhozás szeme előtt lebeg, mikor a keleti összeköttetésről van szó. Molnár Jenő: Tehát beismeri? Széll Kálmán miniszterelnök: Azért ismerem be, mert én nem vagyok oly ideális ember, mint Molnár képviselő uiymert az ideál azért ideál, mert azt a maga egészében nem lehet mindig megvaló­sítani. De állítom, hogy ez a vonal attól az ideáltól

Next

/
Oldalképek
Tartalom