Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

372 110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. Halljuk!) Közösügyi irományok, 1901. III. ülés 49 — 50. lapon azt mondja Kállay maga (olvassa): »Az aktívák csak mint depozitum tekintetnek a két kormány ellenőrzése alatt, ebből akármi akárhova fordittatik, ahhoz parlamenti hozzájárulás szükséges. Ennélfogva . . . (Zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Nessi Pál: Kevéssé érdekli az urakat! Hisz ez delegáczió! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez igy is van! Barta Ödön: » Ennélfogva én nem vagyok abban a helyzetben, — azt mondja Kállay — hogy felvilágosítást adhassak az aktívák állásáról^ A t. miniszterelnök ur ugyanazon delegáczióban, (Halljuk! Halljuk!) ugyanott azt mondja (olvassa): »Igaz, hogy ezen vagyonok budgetszerüleg kimutatva és zárszámadásilag elszámolva nincsenek.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt mondja továbbá a t. miniszterelnök ur (Halljuk! Halljuk! Olvassa): » A magyar törvényhozásnak, mint a mely a közös aktívák egyik részének birtokosa és tulajdonosa, joga van intézkedni e felett; ezt a dolgot ott méltóztassék akármikor szóba hozni.« Hát kérem már most hol? Itt? Széll Kálmán miniszterelnök: Itt! Barta Ödön: Itt azt mondják, hogy a delegáczióban . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem, nem mondom! Barta Ödön : Azt méltóztassék Hegedüs Sándor t. képviselő úrral elvégezni és nem velem! Széll Kálmán miniszterelnök: Ő a kezelésről beszólt! Barta Ödön: Én azt látom, hogy a jogok tiszta körvonalozásától a t. túloldal és a mindenkori kormány tagjai nagyon fáznak, (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mihelyt közös vonatkozású dologról van szó; ha pedig mi felhozzuk, azt mondják, hogy akadékoskodunk. Hogyne akadnánk fenn az ilyesmin, hogy ha józan észszel nézzük végig azokat a nyilatkozatokat, a melyekre súlyt fektetünk! Az egyik azt mondja, a delegáczióban kereskedjünk, a másik azt mondja, én nem számolok sehol, a miniszterelnök ur azt mondja, nincsenek elszámolva sem budgetszerüleg, sem zárszámadásilag, de a parlamentben tessék ez iránt lépéseket tenni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Major Ferencz: Valakinek el kell számolnia! Barta Ödön: A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy itt. Hát ha zárszámadásilag és budgetileg a saját állítása szerint kimutatva, illetőleg elszámolva nincsenek, hogyan teljesiti a t. kormány a maga kötelességét? (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Hogyan respektálja a parlament budget- és zárszámadási jogát, hogyha ilyen nagy vagyonról kimutatást sehol elébünk nem terjeszt ? (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Hiszen lesz módjában a t. miniszterelnök urnak a konzequencziákat mindjárt levonni, lesz szerencsém határozati javaslatom egyik pontjában egyenesen utasítást javaslatba hozni; de a javaslat szövegezésekor a terminuson fennakadtam, nem tudtam, mit kívánjak, hogy »azonnal«, vagy »rögtön«, vagy »valamikor« kimutatást, budgetszerü kimutatást és zárszámadásszerü elszámolást mutasson be a t. miniszterelnök ur. Javaslatom sorsát majd meglátjuk! (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Én attól félek, hogy a t. miniszterelnök ur ugy fog vele járni, mint Wekerle járt. T. i. Wekerle Sándor is ilyen nobilis volt; azt mondta — mikor, kimutatást kértek tőle —: kérem; szívesen! És azt mondta: »Összeállítottam a számadásokat az aktívák állapotáról, de még az osztrák kormánynyal akarom előbb közölni. Néhány nap múlva leszek abban a helyzetben, hogy a ház elé beterjeszszem«. Isten kegyelméből azóta már egy évtized is eltelt, de ez a jelentós még most sem jött be, daczára az 1893-iki, általam már felolvasott, annak idején elfogadott határozati javaslatnak. Senki sem tudja hitelesen, miből állanak ezek az aktívák; az egyedüli kimutatás, a melyet valaha láttunk, nem hivatalos iratban van meg, hanem Hegedüs Sándor t. képviselőtársunk egy pénzügyi előadói beszédében, a mely beszédnek, mondom, a hitelességét elismerem, de maga a kimutatás mint iromány a ház elé terjesztve sehol nincsen. Állítólag valamikor in camera caritatis a pénzügyi bizottság némely tagjának adtak valami kimutatást, de ez már csak nem országos okmány, a mit igy osztogatnak szét, a melynek nem lehet egy példányát még antíquarice sem kapni! Nessi Pál: Jellemző! Barta Ödön: . . . T. képviselőház! 1880. január 14-én keltezett kimutatásról beszélt akkor Hegedüs Sándor képviselőtársunk, s azt mondta akkor, hogy készpénz volt még, 1867-ről fenmaradva, 1,223.000 frt Kossuth Ferencz: Ma már nincs! Barta Ödön: ... kötvény 11,843.000 frt. Hogy micsoda kötvények azok, milyen értékűek, magánkötvények-e, közkötvények, azt senki sem tudja, ma sem tudjuk; talán Hegedüs Sándor képviselőtársunk sem tudta, mert ő csak ennyit mondott, ós ha többet tudott volna, megmondta volna, hogy ezek állami kötvények-e, vagy micsodák. Smialovszky Valér előadó: Megmondta! Barta Ödön: Nem mondta, engedelmet kérek, méltóztassék megnézni, nem mondta! Hanem megmondta azután, hogy észak-csehországi vasúti részvény van 26.666 darab, erdélyi vasúti részvény van 18,000 darab, Ferencz József vasúti részvény van 25.000 darab, kassa-oderbergi vasúti részvény van 25.000 darab, Rudolf vasúti részvény van 24.990 darab, és azt mondta, hogy ezek a »főalkatrészei« a közös aktíváknak. Hát, t. képviselőház, olyan szegény országot, mint a milyen mi vagyunk, a kiknek a közös aktíváknak ismeretlen vagy legalább még tisztázatlan