Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-110
110. országos ülés 1902 május O-én, pénteken. 373 hányadához tulajdonjogunk vau, nemcsak a főbb alkatrészek érdekelhetik; minket a kis alkatrészek is érdekelnek, mert ezen kis alkatrészek következtében mi talán nagy tehertől szabadulnánk meg, ha ezeket a magunk jelenlegi terhei apasztására fordíthatnék! De ezen a kimutatáson kivül — bevallom gyarlóságomat, lehet, hogy hibáztam, lehet, hogy én rajtam múlt — de nekem nem sikerült más kimutatásnak a nyomára jönnöm. Megtaláltam azonban valami írásnak a nyomát, és ez közelebbről érdekel minket, ezt nem hallgathatom el. (Sálijuk!) Nagyon sajnálom, hogy az újonnan kinevezett kereskedelemügyi miniszter úrhoz nincs szerencsénk, mert az ő figyelmét is szerettem volna erre felhívni, hogy óvakodjék, nehogy ő valaha valami hasonlót elkövessen. T. i. az ezekben a közös aktívákban szerepelt 25,000 darab kassaoderbergi vasúti részvényt, — a melyekre vonatkozólag Pichler t, képviselőtársamnak, azt hiszem, téves inf'ormácziója volt arra nézve, hogy a vasút-építéshez milyen arányban járulunk hozzá, vagy lehet, hogy én félreértettem — a fődolog azonban az, hogy ezt a 25,000 darab kassa-oderbergi vasúti részvényt elidegenítették. A ki tudja, hogy mi az, oly összeköttetésű államban, mint a milyen összeköttetésben Magyarország, fájdalom, Ausztriával áll, kiadni az államnak a kezéből a befolyást oly vasútra, mint a milyen a kassa-oderbergi vasút (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon) és lehetővé tenni, hogy oda adassanak azok a részvények egy idegen hatalomnak, egy idegen pénzhatalmasságnak, a mely osztrák érzelmű és érdekű, hogy ez annak a vasútnak a tarifapolitikájára elöntő befolyást gyakorolhasson: (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) az tudni fogja, hogy milyen bűn volt ezeknek a közös aktíváknak a kötelékéből ezt a vasúti részvényt kivenni, a piaezra dobni és lehetővé tenni, hogy a kassa-oderbergi vasútra a magyar kormány helyett Taussignak legyen majdnem döntő befolyása. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Közös aktívákról beszélnek nekünk és arról, hogy ezek a mi tulajdonunk is. S mégis a miről azt mondják, hogy részben a mienk, annak értékesítési módjához, ahhoz, hogy mikor értékesítsük, hogyan adjuk el, kinek adjuk el, nekünk semmi hozzászólásunk nincs. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ha beleszólásunk lett volna, ha közvetlen tudomásunk lett volna a műveletekről, nem hiszem, hogy Magyarország törvényhozása ne buzdult volna fel egyértelműieg a mellett, hogy e részvények tömegét itt vásároljuk meg, hogy a magyar kormány tárczájába helyezzük el, hogy biztosítsuk magunknak azt a nagy forgalommal bíró, nagy horderejű vasutat, nehogy a kassa-oderbergi vasutat ilyen módon való kiszolgáltatása által idegen érdekek szolgálatába hajtsuk. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Nem akarok túlságosan visszaélni türelmükkel, (Halljuk! Halljuk!) azért a közös aktívák után áttérek egy minket közelről érdeklő, törvényeink szerint nem közös, oly kormányzati dolog melyet — jobb elnevezés hiányában — csak »Kállay kormányzatának « nevezhetek, mert az formailag és külsőleg sem nem magyar, sem nem osztrák, hanem olyan valami mixtum compositum, a milyen csak az Önök dualisztikus kormányzatai nyomán merülhet fel. Lehetetlenség a bosnyák kormányzatnak egész képét megrajzolni azért, mert az hozzánk oly távol áll, hogy mi azt csak olyan fórumokon keresztül közelíthetjük meg, a melyek, bár érzelmileg azok is távol vannak tőlünk, mégis, sajnos, közelebb állanak hozzánk. Nekünk ugyanis csupán a közös kormány szócsövei utján van értesülésünk a bosnyák ügyekről. (Halljuk! Halljuk!) Bírálatomban csak arra akarok rámutatni, hogy »a kormányzat irányelveire« gyakorolható befolyást sem gyakorolja sikerrel a magyar kormány a bosnyák kormányzat tekintetében, a minek elismerése nagy lojalitás az én részemről a t. kormánynyal szemben, mert ha ennek ellenkezőjét állítanám, akkor azt kellene mondanom, hogy a magyar kormány részese annak a hazafiatlan, mondhatnám hazaellenes eljárásnak, a mely ott folyamatban van. Hazafiatlannak és hazaellenesnek kell tekintenem minden olyan kormányzatot, a mely az alkotmányos Magyarország égisze alatt abszolutizmust teremt, mert az ilyen tények elárulják az ország szellemét, az ország érdekeit, és feláldozzák azokat olyan érdekeknek, a melyeknek szolgálatába minket annak idején erőszakkal törekedtek behajtani. A magyar lobogó alatt akar ez a kormányzat behajtani tartományokat olyan lobogó alá, a melyet mi nem akarunk létjogosultsággal bírónak elismerni. Rosszabb ott a kormányzat, mint a milyent a czentrálparlament utján lehetne ott megvalósítani; rosszabb az Magyarország érdekeire, mint a milyen volt a török, így aztán mindazok a milliók, azok a százmilliók, a melyeket oda beépítettünk és elhelyeztünk, a melyeket az okkupáczió alkalmával és azóta oda dobtunk, végeredményükben mind Magyarország érdekei ellen használtattak fel, illetőleg Magyarország elől szedik el a gyümölcsöket. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kérdem most mindenekelőtt, összefér-e a hazafisággal, a magyar hazafisággal, és a magyar kormányzat nevét is viselő kormányzati főnöknek az állásával az, hogy ott, a hol Magyarország vére és pénze árán jutott hatalomhoz, vagy legalább annak árán is, — milyen részben, azt nem tudjuk, — ott ő mindig a császárról beszél! Magyarország királya Kállaynak egyetlen hivatalos nyilatkozatában sem fordul elő, legalább nem azokban, a melyek nyilvánosságra kerültek. A legenyhébb forma, melyet használ, mikor azt mondja, hogy Bosznia és Herczegovina végleges rendezését elsősorban »az uralkodó felségjogának* tartja fenn. Melyik uralkodónak ? O két urat szolgál és egy barma-