Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

ÍÍO. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. 367 jelét adnák is annak, bogy mi Magyarország, magyar kormány, Magyarország forgalmi érdekeit akarjuk Boszniában érvényre juttatni. Ott van a pénz, ott varinak azok a milliók, mert nem száz milliókról van szó, hisz részben kész vonalak vannak már ott, a minő a Rétszilas, Szt.-Lőrinczen át Szerajevó felé vezet. Itt is egységes vasútvonallal világvasnttá lehetne alakítani a Szerajevó felé közlekedő nagy vonalat, a mely oda tudja terelni a mi kereskedelmünket és egyszersmind a legrövidebb összeköttetést létesiti Közép-Európával a Balkán felé. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha igaz az, hogy a közgazdasági élet is, mint más élet organizmusa, fő és mellékerekből áll, akkor az előttünk fekvő javaslatban csak arról beszélhetnénk, hogy ezzel kettémetszik a főeret és csak a mellékereket engedik működni. A főerek táplálására nagyon alkalmasak azok a mellékereknek nevezhető vasutak keskenyvágányu és helyi érdekű közlekedéssel, melyek gyűjtő-erekként összefutnak és igy a főereket táplálják; de arra, bogy a világforgalmat oda átvigyék, arra nem elegendők és ezt Kállay ur nagyon jól tudja, de a közös minisztériumok is jól tudják, — ezért nem is vonakodnak bizonyos konczesszióktól, hogy a »vakulj magyar, ne láss tót« {TJgy van! a szélsöbalóläalon.) politikáját érvényesítsék, mely bizonyos látszólagos engedmények feltüntetése mellett, — nemcsak Bosznia és Herczegovina, hanem Dalmácziának egész forgalmát is Ausztria számára akarja ily módon biztosítani. Nem titok előttünk, a kik ezzel a kérdéssel, bármilyen csekély tudás mellett is, foglalkoztunk, az a terv, a melyet, ha jól tudom, Csedik is óhajtana megvalósítani, s a mely terv különböző variácziókban tárgyalás alá is került és ez a terv az, hogy Novi-Bihács és Knin között vasúti összeköttetés létesittessék. Méltóztatik tudni, hogy ez semmi egyebet nem czéloz, mint azt, hogy Dalmácziát sokkal rövidebb vonalon, az osztrák vasutak tarifa-politikájának igénybevehetése mellett, Bécsbe juttassák, (TJgy van ! a szélsöbaloldalon ) Ha ez a terv megvalósul, mielőtt Magyarország a maga érdekeit ugyanazon vonatkozásban megvédelmezte, akkor önök segédkeztek elvágni Magyarország ütőerét azon a területen, a hol ezáltal Magyarország gazdasági halála be fog következni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel a tervvel szemben a t. kormánynak módja van rá, senki sem akadályozhatja meg, Dalmáczia területén Knintől akár Ogulin, akár Károlyvárosba való csatlakozással egy olyan összeköttetést létesiteni, a melynek segélyével sokkal hosszabb vonalban, sokkal biztosabban fogja a maga tarifa-politikáját Magyarország gazdasága érdekében érvényesíthetni és a mely meg fogja akadályozhatni, bár esetleg nagy utánjárással, nagy gonddal, hogy a Fiume felé vezető forgalom Fiúmétól el ne tereitessék és át ne tétessék oda, a hova azt az osztrák politika a dalmát tengerpart kikötőinek segélyével át akarja tenni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen kérdéssel nem kell tovább foglalkoznom, mert a ki foglalkozik a kérdéssel, álláspontomat megértette, a ki pedig nem foglalkozik vele, az ugy sem értené meg, ha bármely részletezésbe bocsátkoznám. Méltóztatnak tudni, hogy ha kiépül a Novi-Bihács-Knin felé tervezett vonal, akkor nem marad befolyásunk az egész vonalon sehol másutt mint a Sunja-Doberlin-felé vezető kisvonalon. Ez pedig nem elegendő arra, hogy akármilyen vonatkozásban, terjedelemben, vasúti forgalmi és tarifa-érdekeinket az osztrákok törekvéseivel szemben akármilyen utánjárással hathatósan megvédjük. Közlekedési szempontból tehát ez a javaslat káros, nem elégíti ki a magyar kereskedelmi és közforgalmi igényeket, és egyenesen alkalmul szolgál azon másik ellentétes érdekű vonal kiépítésének, és az általunk emiitett vonal elhanyagolása folytán idegen érdekek fölöttünk való diadalmaskodásának. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gróf Batthyány Tivadar, t. képviselőtársam, minapi felszólalásában igen nagy elégtételt adott nekünk bizonyos részben, a mikor elismerte, hogy Triesztnek fejlődése biztosítva van sok más intézmény mellett azáltal is, a mely most készül; nagy megerősítést nyer az u. n, Tauernvasut kiépítésével, és olyan nagy fejlődést biztosítanak neki mindazon intézkedések, a melyeket az osztrák törvényhozás már részben meg is valósított, hogy ezzel szemben Fiume biztosítása, a fiumei forgalom fejlesztésére vonatkozó intézkedések foganatosítása elodázhatatlan kötelességünk. A kormánypárt padjairól hozták ezt elő, és nem innét, és mi megerősítését látjuk ebben azon támadásnak, a melyet a javaslat ellen ezen padokról intézünk. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem vagyunk mi ellenségei Dalmácziának, mint a hogy bennünket feltüntetni szeretnek, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ellenkezőleg mi óhajtjuk, hogy Dalmáczia, a mely a szent korona jogán úgyis hozzánk tartozik, visszacsatoltassék. De addig is, mig ez megtörténik, óhajtjuk, hogy Dalmácziával való összeköttetésünk, azzal való viszonyunk ápolása, fejlesztése és a forgalomnak odaterelődése lehetővé váljék: addig is oda gravitálhassunk, a hova szivünk és lelkünk szerint gravitálunk és a hova gravitálnunk történetadta jogunk is van. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Elferdítése tehát az a mi álláspontunknak, a mikor a kormány és az előadó ur ugy állit oda bennünket, mintha miaBosznia-Herczegovina vagy Dalmáczia fejlesztésérc irányuló törekvést meg akarnók akadályozni. Ellenkezőleg, fejleszteni akarjuk, de Magyarország felé és nem Ausztria felé. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Magyarország felé azért, hogy áthassa a magyar alkotmányosság szelleme. Ausztriától azonban távol akarjuk tartani azért, hogy az ellenünk folytatott ki-