Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. 361 latkozatának meghallgatására pedig alkalmas, jogosult fórum nincs. Egy alkotmánynélküli te­rület tékát melyet abszolút módon egy jogosulatlan testület kormányoz. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozom, de szükségét látom annak, (Halljuk! Sálijuk!) hogy a t, miniszterelnök urnak módot és alkalmat nyújt­sunk arra, hogy nyilatkozzék és nyilatkozzanak mindazok, kik az 1880-ik évi VI. t.-cz. megal­kotói közül még életben vannak és itt működ­nek, a kik azt veszedelmesnek és kárhozatosnak tartották, s kik akkor ugyanazon állásponton állottak közjogi szempontból, mint mi akkor és most. Nyilatkozzanak, vájjon ezt az állapotot meddig akarják fentartani és összeegyeztethető­nek tartják-e a politikai konzequenczia alaptéte­leivel ? (Halljuk! Halljuk!) Huszonnégy év telt el az okkupáczió óta; huszonnégy esztendő óta az állapot, moly ott lé­tesült, rendezve nincs. Az 1880: VI. t.-cz. meg­alkotása óta is immár huszonkét év telt el. Ezen törvények czime: »Ideiglenes rendezés«. Most azt kell kérdezni: beváltak-e azok a várakozá­sok és feltevések, melyekhez Bosznia okkupá­cziója kötve volt? Ha teljesedtek, végezel volt az, melynek rendezése végett az okkupáczió be­fejezése után az 1880. VI. t.-cz. ideiglenes kor­mányzása alakjában intézkedett? Azt hiszem, hogy az nem lehetett végezel; ha pedig a vég­ezel megállapítása előtt ujabb milliókra és most már száz milliókra menő áldozatokat hozunk, ezeket politikailag, pénzügyi szempontból és a parlamentáris felelőség szempontjából indokol­taknak elfogadni, azt hiszem, nem lehet és nem szabad. (Igaz! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Örömmel látom, hogy a t. miniszterelnök ur kibékült a helyzettel. A t. miniszterelnök ur azt a boszniai okkupácziót és az okkupált Bosz­niát, a melynek okkupálása elől tárczájának fel­ajánlása mellett (Igaz! TJgy van! a szélsőhal­oldalon.) kitért, a melyre vonatkozólag nem adta fel meggyőződését tárczája árán sem, s a melyet Magyarország közgazdasági és pénzügyi temető­jének tekintett — ugy látszik — ma már egy rózsaligetnek látja. Várady Károly: Öregszünk! Barta Ödön: Méltóztassanak csak meghall­gatni a miniszterelnök ur búcsúztatóját, melyet ezen a czimen kapott. (Halljuk! Halljuk!) 1878. október 30-án Széll miniszterről, a jelenlegi mi­niszterelnök úrról, ki akkor a pénzügyi tárczát elhagyta, az akkori miniszterelnök így nyilatko­zott (olvassa): »Az okkupáczió által okozott és az előreláthatóknál nagyobbaknak bizonyult költségek által a pénzügyi rendezés munkáját, a melyet oly nagy buzgalommal és szakértelemmel folytatott, megzavarva látja, sőt aggodalommal néz a még bekövetkezhető költségek elé.« Ily indokok alapján vonta le a t. miniszterelnökül", mint akkori pénzügyminiszter az okkupáczióban KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VI KÖTET. rejlő nagy áldozatok konzequencziáját magára nézve és ezért az ország elismerését is akczep­tálta, hozzáteszem, — meg is érdemelte! (He­lyeslés a baloldalon.) Azt hiszem tehát, a leg­kevesebb, a mit a t. miniszterelnök úrtól ma kiváDhatunk, hogy itt nyiltan vallja meg, hogy akkor tévedett-e? indokolja, hogy álláspontja mennyiben volt téves ? különösen indokolja rész­letesebben, hogy miért nem tartja a boszniai okkupáczióból még mindig reánk háruló óriási költségeket pénzügyi helyzetünkre olyan komo­lyaknak és aggasztóknak ma, mint a milyen ko­molyaknak és aggasztóknak régebben tartotta, illetve előrelátta ?! Az okkupáczió költségeiről a t. ház szí­ves engedelmével leszek bátor most ezzel kap­csolatban pár szót szólani, különösen összegezve akarom bemutatni azokat a költségeket, a me­lyek elszórtan, nehezen áttekinthető alakban a ház irattárában találhatók fel, de összegezve soha bírálat, áttekintés és tájékoztatás czéljából a háznak be nem mutattattak. (Halljuk! Hall­juk !) Az okkupáczió költségeiről annyit tudunk, hogy az első hitel 60 millió frt volt, a mely azután kiegészíttetett 41,720.000 írttal, 1879-ben pedig 33,560.000 írttal; és igy a boszniai köz­igazgatás átvétele előtt a hadi operáczió czimón felmerült költségek körülbelül 140,000.000 frtot tettek ki. De ez nem minden. Fennáll 1880-tól kezdve egy állandó tétel a közös költségvetésben: a Boszniában és Herczegovinában, továbbá a Lim területén álló csapatok évi rendkívüli szük­ségletei czime alatt. Tehát rendkívüli szükség­letekről van szó. Jól értsük meg, ez nem tarto­zik bele abba az ellátásba, a mely a hadsereget különben is megilleti. Egy állandó rendkívüli szükséglet ez, a melyet a dclegáczió a közösügyi költségektől elváltán, külön határozattal szavaz meg. Hogy miért van ilyen rendelkezés, hogy elváltán, külön határozattal kell megszavazni, ennek indokát csak sejteni lehet, tudni nem, mert ez sehol megmagyarázva nincs. De a sej­telem azt diktálja, hogy külön rovatot nyitnak ennek az összegnek, hogy igy nyilvántartsák ezt a különleges, majdan valaki ellen érvényesítendő követelést. Csak ugy főbb vonásaiban akarom megismertetni ezt a dolgot. 1880-ra tett ez a czim 8,045.000 frtot, ebből Magyarországra esett 2,526.130 frt. 1881-től kezdve állandóan szere­pel ez a tétel. 1881-ben volt — csak a kerek­számokat mondva — 6 millió, 1882-ben 6 mil­lió, 1883-ban 8, 1884-ben 7 millió, 1885-ben 6 millió, 1886-ban 5 millió, 1887-ben 5 millió, 1888—1892-ig körülbelül 4 millió, 1893-ban 3 millió, azóta ez az összeg körülbelül állandóan ennyi, jelenleg is 7 millió és néhány százezer korona van felvéve ezen czimen a közös költségve­tésben, melyhez a quóta arányában adózunk. Hogy miből eredtek ezek a változások, an­nak részletezésébe hosszadalmas volna bocsát­kozni. Ellenőrzési körünkből ez ugy is ki van 4G

Next

/
Oldalképek
Tartalom