Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-105
105. országos ülés 1902 május 1-én, csütörtökön. 221 szélsobaloldalon.) Recrudescunt Yulnera, t. miniszter ur! (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Madarász József: ... Gentis Hungarícae! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Fülünkbe cseng az a nóta és magunk előtt látjuk azt az időt, mikor Magyarország első felelős miniszterelnökét a vesztőhelyre kisérték. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Mozgás.) Nem a szöveg, nem a dallam, hanem az ahhoz kötött emlékek azok, a melyek minket keserűséggel töltenek el, azok az emlékek, a melyekről Turgenyev valamelyik szép prózai költeményében irja, hogy azok viszszatérnek és szivén szúrnak, t. miniszter ur. (Tetszés a szélsobaloldalon.) De hát lássuk ezen szellemet, ha ugy tetszik, egy pillanatra nem nemzeti, hanem szorosan katonai szempontból. Én, t. miniszter ur, a kezembe veszek most egy könyvet, a mely attól a szerzőtől van, a ki bizonyára a t. honvédelmi miniszter ur szerint is ennek a véderőnek legnagyobb katonai irója, legnagyobb harczászati tekintélye: Waldstätten táborszernagy könyve ez. Ez a nagy katonai tekintély (Halljuk! Sálijuk!) azok közé az elemek közé, a mely elemek táplálják a hadseregbe vetett bizalomnak szilárdságát, a melyek biztositékul szolgálnak az iránt, hogy a hadsereg meg fog a maga feladatának a háborúban felelni, felveszi az erkölcsi és nemzeti elemet is; el van tehát ismerve az egyik legnagyobb katonai tekintély által, ha a hadtörténelem egymásra halmozódott sok százados példája nem bizonyitaná azt, hogy igenis, egyik legfontosabb harczászati elemként figyelembe veendő ez az erkölcsi és nemzeti érzés. Hogy lássa a t. honvédelmi miniszter ur, hogy a Hortobágy tájékán is akadnak pásztorlegények, a kik németül tudnak, bátor vagyok figyelmébe ajánlani, hogy Waldstätten szerint a kivánt eredményt különösen : »durch das Aufgebot der höchsten und edeisten G-efühle des Menschen« lehet elérni. Azt mondja továbbá Waldstätten, hogy a védelemben különösen fel kell kelteni a katonák lelkében a legideálisabb javak értéke iránti érzéket, azt kell táplálni. Azt mondja, hogy az embernek minden erkölcsi tulajdonságait fel kell ébreszteni és ápolni. Nem folytatom tovább, t. ház, csak azt kérdezem a t. miniszterelnök úrtól... (Felkiáltások a szélsobaloldalon: A honvédelmi minisztertől.) Igen, a honvédelmi miniszter úrtól, de a miniszterelnök úrtól is megkérdezhetném bátran, hiszen ő is abban a szellemben vezeti az ország kormányzását. Azt kérdezem a honvédelmi miniszter úrtól, hogy vájjon az embernek, különösen a katonának, mik lehetnek a legmagasztosabb, a legszentebb érzelmei, mik lehetnek a katona lelkének legideálisabb javai és legértékesebb erkölcsi tulajdonságai? Sokféle feleletet adhat a t. miniszter ur erre,; de én csak egyet tudok: a hazaszeretetet. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A hazaszeretet még csak annyira sem kozmopolita fogalom, mint azt tegnap a miniszter ur a, monarchiára vonatkoztatta. A mi hazaszeretetünk csak magyar hazaszeretet lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ez a magyar hazaszeretet csak ama dicső történeti példák nyomán táplálkozik, azokból nyerhet erőt, a mely történeti példák nagyon is másodrendű dolgok az igen t. miniszter ur tisztképzési fogalmai között. Ezt az állapotot tehát nem tekinthetem egyébnek, mint azon sötét szellem egyik rajzának, a mely rajznak sötétsége megmutatja a honvédelmi miniszter urnak visszájáról, hogy melyik tehát az a szellem, a melyet mi kívánunk a magyar honvédségnek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt méltóztatik mondani, hogy mi ellenzékeskedünk. Hivatkozom egy másik tekintélyre, a ki, bár nem volt katona, a kit azonban, mint nem ellenzéki hazafit tekintélynek mégis, azt hiszem, a honvédelmi miniszter ur is el fog ismerni. Hiszen tegnap hivatkozott reá és azt mondta, többször volt szerencséje meglátogathatni élete utolsó szakában s érintkezhetni vele, de soha sem hallott tőle kifogást a hadsereg szervezésére vonatkozólag. Elhiszem, t. ház ; de hiszen tudjuk, hogy Deák Ferenczet életének utolsó szakában az a mélységes keserűség tartotta fogva, a melyet a miatt érzett, hogy a nemzet megtartására irányuló politikáját és a nemzet jogainak megvédése iránti törekvéseit engedékenységben mennyire túlszárnyalja már az ő pártja, a mely túlszárnyalás miatti keserűségében mondotta — ha igaz ez a szárnyas szó — hogy: »az ördög a ti vezéretek!« Széll Kálmán miniszterelnök: Egy szó sem igaz belőle! Bakonyi Samu: A t. miniszterelnök urnak jobban kell tudnia, de a szálló ige igy tartja. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Deák Ferencz, mikor a kiegyezési tárgyalások már megindultak és ennek daczára az ujonczozásra vonatkozólag alkotmányellenesen adott ki az osztrák császár Magyarországot illetőleg is egy pátenst, osztozott az ellenzéknek e miatti felháborodásában ... Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Ez más volt! Ez törvénytelen volt! Ez igaz! Bakonyi Samu: ... és az ellenzék embereivel való tanácskozás után megállapodás történt ugyebár abban, hogy feliratot készit Deák Ferencz ezen pátens ellen; ezt meg is tette és ezt a feliratot az akkori háznak egyértelmű hozzájárulásával határozattá emelték. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez igy van! Bakonyi Samu: Azt mondja Deák Ferencz ebben a feliratban, nagyon érdekes meghallgatni: (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) »Nem egyedül a hadsereg száma és vitézsége az, a mi az államot a legsúlyosabb veszélyekben tartósan biztosítja ; bármely védrendszer mellett is leginkább emeli a sereg erejét, kitartó elszántságát az, hogy a nép lelkesült akarata áll mögötte«.
