Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-105

222 105. országos ülés 1902 május 1-én, csütörtökön. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ezzel egyetértek! Bakonyi Samu: Ezek után joggal kérdezem a t. honvédelmi miniszter úrtól, bogy a mögött a szellem mögött, a melynek ő a képviselője, ott áll-e a magyar népnek, a magyar nemzetnek lelkesült akarata? Kubik Béla: Bizony nem! Bakonyi Samu: Azt hiszem, t. képviselőház, nagyon is nagy optimizmus kellene ahhoz, hogy a t. miniszter ur erre a kérdésre megnyugtatólag adhasson igenlő választ. (Igazi TJgy van! a szélsoba loldahn.) Szólottam a Gotterhalte-ról. A fekete-sárga zászlóról nem is beszélek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jobb is! Bakonyi Samu: Csakugyan jobb is. Bár ne is kellene, bár ne is látnók soha azt a zászlót, de kitűzik minduntalan és hogyha megnyugvás száll a nemzet lelkébe, az a jelvény mindig alkalmas arra, hogy felriaszsza nyugodalmából a nemzetet. Elismerem készséggel, vannak hazafiasán gondolkozó és nemcsak hazafiasán gondolkozó és érző, de hazafiasán cselekvő főtisztek is a hadseregben ós a honvédségnél. Eletemnek egyik legszebb emléke és örömteljes büszkesége lesz mindig, hogy mint katonatiszt részese lehettem egy felemelő ünnepélynek, a mikor egy előkelő tagja a tisztikarnak, — honvéd volt — ő Felsége születésenapján, augusztus 18-án, az ennek megünneplésére tartott tábori misén elrendelte, hogy ott csak magyar nemzeti zászló lobogjon és meghagyta, hogy ne fújják a Gotterhaltét, hogy dala és szövege_ ne botránkoztassa meg a magyarul érzőket. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter tagadólag int.) Kérem ez megtörtént, élő tanukra fogok hivatkozni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki volt ? Ne nevezd meg!) Megmondhatnám bátran, nyugdíjban van. (Mozgás és derültség. Felkiáltások: Nyugdíjba küldték!) Kubik Béla: El sem hiszi a miniszter, hogy ilyen is lehetséges! Bakonyi Samu: Ezek a jelenségek, fájdalom, csak kivételek. Mi pedig azt akarjuk, hogy ez a szellem szabálylyá legyen, és a kinek eljárása e szabály alól kivétel, azt küldjék nyugdíjba. (Élénk helyeslés a szélsobaloldálon.) Ha ez igy lesz, akkor más lesz és üdvös lesz a szellem katonai szempontból is. Elismerem, nem vonom kétségbe, hogy a honvédség katonailag szépen és nagy eredménynyel fejlődik. Ürömmel tölt el, mert tudom, hogy a honvédségnél kizárólag a mi fiaink szolgálnak, örömmel tölt el, mikor nagy hadgyakorlatok alkalmával a hadi babér a honvédség homlokát övezi. Elismerem, t. ház, ezt azonban én a magyar katonai erényeknek tulajdonítom, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldálon.) azoknak a nemzeti erényeknek, amelyek mindig dicsőséget hoztak a nemzetnek, biztonságot és menekülést a dinasztiának. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Madarász József: Ápolni kell azokat! Bakonyi Samu: Ápolni kell, igaz. Ápolásukra azonban nagyon kevés történik, sőt inkább elnyomásukra irányuló törekvést észlelhetünk szomorúan nemcsak egyszer. íme, t. képviselőház, méltóztassék csak a költségvetést megtekinteni; azt tapasztaljuk, hogy abban ut- és menetdijak czímén 592.530 koronára rúgó horribilis összeg van felvéve. Ennek az összegnek igen jelentékeny részét teszik azok a költségek, melyek a különböző szemlék alkalmával tett utazások körül merülnek fel. Mit tapasztalunk ezen szemlék alkalmával ? Vájjon a szemlélő elöljárók arra helyezik-e a fő súlyt a kiképzés megítélésénél, a mi az imént magasztalt katonai erényeknek az ápolására, fokozására irányuló igényt képez, s nem a parádézás-e a fő dolog? Azt nézik a t. szemlélő előljáró urak, hogy mennyire kihúzzák magukat, mennyire merev testtartással, milyen szép zárt sorokban masíroznak a honvédfiuk, azt is nézik és dicsérik, ha a gyakorló téren zárt osztagokban szabatosan mozgadoznak, de már a harczi kiképzésre kellő súlyt nem helyeznek. Szemere Miklós igen t. képviselőtársam tegnap annak a helyes kívánságnak adott kifejezést, hogy az oktatásban különösen a lövészetben való kikéjtzésre kell a legfőbb súlyt helyezni. Ezt a nézetet mi is magunkévá teszszük, azonban, igen t. honvédelmi miniszter ur, ha az e tekintetben kínálkozó eredményeket veszszük elfogulatlan bírálat alá, azt tapasztaljuk, hogy a találatok perczentje egy cseppet sem megnyugtató és különösen ha összehasonlítjuk az álló czélokra tett találatok számát a mozgó czélokra történt találatok számával, akkor meg a tanulság igazán szomorú, mert hiszen az a czél, melyre a katonának lőni kell, hogy feladatát betölthesse, az rendszerint mozgó czél. Az e tekintetben való kiképzés, a lőkészség és a lőképesség a csapatoknál messze mögötte marad annak a mechanikus kiképzési módszernek, melyet tapasztalunk, mikor a katona az egyes czéllövést gyakorolja, a mikor betanítják az állást, betanítják az ő mondókáját, hogy X T honvéd lő kétszáz lépésről ilyen meg amolyan czéltáblára, elhangzik a vezényszó: »Czél! Tüz !« nagyot puffan a puska és akkor el kell mondani, hogy mit talált. Ez nem egyéb, mint haszon nélküli, gépies u. n. » Drill«, a mely sehol sincs helyén a katonai kiképzés terén, de legkevésbbé van helyén a lövészet gyakorlásában. A búrokra való utalással azt mondta a t. honvédelmi miniszter ur, hogy hja, kérem az egészen más, az egy guerillaharcz, melynek viszonyait nem lehet irányadóknak tekinteni a rendes hadviselésben. A t. honvédelmi miniszter ur emlékezzék vissza 1848/49-re, melynek tanulságai megtanítanak bennünket arra,