Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

208 tök. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. bál tátott, ott látták, hogy abszolúte nem vezet czélra, a katonák nem igen mentek dolgozni, hanem mulatni, pedig az alatt a czim alatt kaptak szabadságot, hogy dolgozni fognak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék megpróbálni magyar katonánál!) Remélem, hogy itt minálunk a viszonyok némileg mások. Azon gondolkozunk, (Halljuk! Halljuk !) hogy egyes, csakis a földmiveléssel foglalkozó legények ott, a hol ez indokolva van, az aratás idejére szabadságoltassanak. (Helyeslés balfelöl.) Ezek csekélyebb számban lesznek. Mert a városbeli elemnek szabadságot adni, annak nem volna értelme. (Helyeslés a jobboldalon.) A lovasságnál a dolog sokkal nehezebb, mert hogyha a lovasságnál egy embert elbocsátunk, szabadságolunk, akkor a lovát át kell venni egy másiknak, (Ugy van!) és még sem terhelhetjük túl a legényeket, hogy egy legény két-három lovat lásson el és pláne nem a kivonulás alkalmával, miután a honvédségben keretrendszer van, 30 ló van századonkint mindössze, akkor minden gyakorlat megszűnik. Tehát a lovasságnál roppant nehéz, a gyalogságnál még inkább lehetséges. A lóbevásárlást méltóztatott felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Abban tökéletesen igaza van a t, képviselő urnak, hogy a lóavató bizottságok, — mert vannak a közös hadseregnél és vannak a honvédségnél külön-külön szervezve — bizony keveset vesznek a lótenyésztőtől közvetlenül. Miért? (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert hogyha a lótenyésztő a lovát tartja addig, a mig az az ötödik évbe jön, a midőn tulajdonképen hadi szolgálatra már alkalmas, olyan nagy árt követel, a mit mi nem fizethetünk. Gr. Wilczek Frigyes: De az szívesen odaadja 325-ért! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Felkérem a t. képviselő urat, méltóztassék egyszer fáradságot venni magának és egy ilyen lóavató-bizottsággal menni helyről-helyre, majd meggyőződik a t. képviselő ur. A lovak, ha még csak háromévesek, még be nem állíthatók; lehetetlen pláne a honvédségnél beállítani, a hol a midőn a lovat beállítjuk, azonnal kell, hogy azt idomítás alá vegyük, a ló pedig 3—4 hónap múlva tönkre van téve és azután hiába adjuk ki a vállalkozónak, hadi szolgálatra már nem alkalmas. A mi pedig azt illeti, hogy előfordul, — a képviselő ur ugyan nem említette, de én említem fel, — hogy egyik vagy másik ló a lótenyésztőtől nem lesz megvéve, és ugyanazt a lovat, ha azután a lókereskedő, (Felkiáltások balról: Lókupecz!) a lókupecz elhozza, attól megveszik . . . Gr. Wilczek Frigyes: Ugyanaz nap! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: , .. hát az megtörténhetik, és ott, a hol sok lóról van sző, mindenesetre bajos dolog, egyszermásszor előfordulhat, de nagy számban semmiesetre. Méltóztatott felvetni a kérdést: (Halljuk! Halljuk!) vájjon egyes beszerzési czikkeket nem lehetne-e közvetlenül bevásárolni? Nessi Pál: Bizony jobb volna! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De nem lehet! Ott, a hol lehet, úgyis megteszszük. Hanem itt vannak, teszem fel, először a fegyverek. Maga mondta a t. képviselő úr, hogy fegyvereket nem lehet közvetlenül beszerezni, gyárra vagyunk utalva. Vagy mondjuk a posztót. Gr. Wilczek Frigyes: Azt sem lehet! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A hány kisebb-nagyobb posztó-gyár van Magyarországon, az mind egy szövetségben van és ezek átveszik a megrendelést. Hát posztót sem lehet közvetlenül beszerezni. Mondjuk pl. a bőrczikkeket. A bőrczikkekre nézve csakis magyar gyárosok részesülnek szállításban. Ki lesz írva a pályázat, a ki a legolcsóbb és a mellett megbízható ajánlatot teszi, az nyeri el. Nessi Pál: No nem mindig! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kérem, csak méltóztassék megmondani! Nessi Pál: Majd szolgálok vele! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak méltóztassék szólani, engem nem zseniroz semmi, csak ki vele! (Derültség.) Hátra volnának még az élelmi szerek. (Halljuk! Halljuk!) Az élelmi szerekkel ugy vagyunk, hogy azok szállitása iránt a pályázat a honvédségnél mindig egy-két-három évre, a hadseregnél pedig körülbelül évről-évre lesz kiirva. Mi szivesebben adnók a termelőknek a szállítást, de a termelők nem vállalják el, vagy csak igen ritka esetben. Nem vállalják el pedig azért, mert nekik raktárakat kellene cpiteuiök; bizonyos kezelést igényel a dolog, s költséges, és arra a termelő nincsen berendezve. A kereskedő, a ki mindig azzal foglalkozik, az be van arra rendezve. Megteszünk tehát mindent, a mit lehet; (Helyeslés a jobboldalon.) ott, a hol lehetséges, direkte a termelőktől vagy a tenyésztőktől vásárolunk, (Helyeslés.) hanem vannak nehézségek, a melyek, eddigelé legalább, legyőzhetetlenek. A vallásos nevelésre nézve tökéletesen igaza van a t. képviselő urnak. Azt mindig szem előtt is tartottuk a katonaságnál és ott, a hol nemcsak katholikusok vannak, más lelkészekről is gondoskodunk. A költségvetésbe is felvétettem — ha jól emlékszem — 4000 koronát a protestáns lelkészek, rabbik stb. számára. A katonai perrendtartást sürgette a t. képviselő ur. Már megadtam a választ, azt hiszem, legközelebb meglesz. Nessi Pál t. -képviselő ur szemrehányást tesz nekem, hogy megígértem, hogy a perrendtartási tervezet már márcziusban vagy áprilisban ott lesz az igazságügyminisztereknél. Konczedálom, hogy ugy van, ahogy mondja. Felhozza, hogy ma már április utolsója van és a perrendtartási tervezet még nincs megküldve az