Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

10 í. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. 209 igazságügyminisztereknek. Erre nézve már nyilatkoztam Tóth János képviselő urnak és megmondtam, hogy, fájdalom, ha kénytelenek voltak az urak 40 esztendeig várni, ez a pár nap talán már nem határoz. Azt hiszem és merem állítani, hogy május folyamán feltétlenül ott lesz az igazságügyi minisztereknél. Nessi Pál: Csak megfelelő legyen. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az már más kérdés. (Derültség.) A kérdés az, hogy az igazságügyminiszterek megfelelőnek találják-e, és ha ezek megfelelőnek találják, kérdés, hogy a törvényhozás itt is, ott is megfelelőnek találja-e? Mindenesetre a létrejöttéig egy kis türelmet kérek. (Derültség.) Nessi Pál: Addig megőszülünk ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meglehet, ha meg nem kopaszodik! (Zajos derültség.) Szólnom kell még . . . Nessi Pál: Kis levélke, drága kis levélke! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A királyi kéziratra vonatkozólag nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. A miniszterelnök ur tegnap oly határozottsággal és preczizitással nyilatkozott, (Elérik helyeslés jobbról.) hogy nincs ahhoz mit hozzátennem és nincs mit elvennem. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.) Nessi Pál: A miniszterelnök nem is ismerte azt a levelet, nem is látta! Széll Kálmán miniszterelnök: De igenis, láttam is, ismertem is! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Utólag !) Okolicsányi László: Akkor, a mikor mi, utólag ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem utólag! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az újonnan kinevezett magyar gárdakapitány sem nem magyar állampolgár, sem nem tud magyarul. Kérem, honnan méltóztatik ezt tudni? Nessi Pál: Az újságokból! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincs megczáfolva !) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Méltóztassék megjegyezni magának, — tiszteletbecsület a sajtónak, de 99 századrésze annak, a mi a lapokban van, nem igaz! (Hosszantartó, élénk derültség. Felkiáltások a szeísölaloldalon: Vészi ! Vészi!) Rákosi Viktor: Vészi személyes kérdésben fog szólni! Látszik, hogy a miniszter csak kormánypárti lapokat olvas! (Derültség a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Képzelhető-e az, hogy valaki, a ki itt Magyarországon lakik, a honvédségnél szolgált, — mert hiszen huszárkapitány volt a magyar királyi honvédségnél és parancsőrtiszt volt József főherczeg ő fensége mellett, — képzelhető-e, hogy egy Esterházy herczeg, a ki az országban lakik és itt az országban a honvédségnél szolgált, EÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906, vr KÖTET. hogy az nem magyar állampolgár? Képzelhető-e, hogy ne tudna magyarul? (Ugy van! jobbról.) Pichler Győző: Osztrák állampolgárságot kért! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha Esterházy-Walsin grófról és nem Esterházy herczegről volna szó, az más lenne. (Zajos derültség.) A t. képviselő ur felolvasott holmi régi törvényt, a mi szorgalmáról tesz tanúságot. Nessi Pál: Az az 1827:

XXXVI. t.-cz.! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ma azonban irunk 1902-őt és ma e törvény már nincs érvényben, mert a mit méltóztatott felolvasni, hogy a magyar testőrségnek az élelmiszereket stb. vámmentesen vigyék Bécsbe. . . Nessi Pál: Ez csak példa volt! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hiszen ezt méltóztatott felolvasni. Akkor volt vám, ma nincs; akkor rosszak voltak az utak, ma vasút van; méltóztassék legalább e részben a tényleges viszonyokkal számolni. (Derültség.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a katonaság nevelése nemzetellenes. Mivel indokolja ezt? Talán őt is nemzetellenesen neveltük, mikor honvéd volt? (Derültség.) Nem veszem épen észre. (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Argumentum ad Nessim! (Derültség.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hivatkozni méltóztatott Deák Eerenczre, hogy 1836-ban és 1841-ben, mikor a karok és rendek a Ludovika-akadémiai költségeket megszavazták, Deák Ferencz javaslatára felvétetett az, hogy a magyar nyelv legyen az előadási nyelv és hogy ezt akkoriban Bécsből visszautasitották. Nem tagadom, hogy ez igy van; ezt sohasem tagadtam, hanem méltóztassék megjegyezni: altri tempi altri costumi. Akkoriban magyarul alig beszéltek itt az országban, a művelt elem latinul vagy németül beszélt, a magyar nyelv csak 1825 óta kapott lábra és terjedt. Akkoriban tehát a viszonyok egészen mások voltak, mint ma, midőn a törvényben Ludovika - hadapródiskolák, továbbá főreáliskola szerveztetett magyar tannyelvvel, a midőn a véderő egyik része magyar hivatalos nyelvvel birt. Bégen az embereket kerékre is húzták, ma azonban ezt nem teszik. (Derültség.) Megint csak ott vagyunk tehát, hogy a ténylegesen fennálló viszonyokkal a t. képviselő urak nem számolnak. Vészi József: A sajtóval baj van! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nekem is. (Derültség.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az gravamen, hogy a honvédnevelő intézetekből a törvény 4. §-a értelmében a közös hadsereghez kiléphetnek, ha a követelményeknek megfelelnek. Hát mi legyen az a követelmény? A német nyelv tudása, semmi egyéb, mert ott a hivatalos nyelv a német. De megmondom ennek a genezisét is. Miután az uraknak nagyon kellemetlenül hangzik, »ha németül tud«, hát 21