Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-104
190 lO'i. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. zsoldosokra, semmint polgári kötelességet teljesítő katonákból álló hadseregre alkalmazandó törvény szerint osztják az igazságot. Pedig több állam katonai szervezetébe jutottak már bele, még pedig minden kár nélkül, a kor humánus eszméi, így a franezia, a bajor és az orosz katonai szervezetbe.« Továbbá azt mondja: » Nézetem szerint a katonát csakis annyiban lehet az általános büntető jog hatálya alól kivonni, a mennyiben ezt a különleges katonai szolgálati viszonyok okvetlenül n niegkivánják«. 0 tehát tisztán distingvál azon tények között, a melyek a katonai szolgálati viszonyból, a katonai szervezet viszonyából folynak és azok közt, a melyek ezzel szervi összeköttetésben nincsenek és a melyek e szerint a polgári bíróság alá lesznek sorozandók. Azt mondja továbbá Neumann képviselő ur (olvassa): »De semmiképen sem lehet azon feudális korból eredő eszmével megbarátkozni, hogy a katona erkölcsileg más, vagy talán magasabb lény, mint a közönséges polgár, hogy az egyenruha egész lényét transzformálja, hogy szakítva egész múltjával, egy magasabb társadalmi osztály tagjává válik és azért minden ténye csakis katonai szolgálati szempontból jöhet elbírálás alá«. Ezekhez nekem hozzátenni valóm nincs, hanem miután a t. túloldal Neumann t. képviselőtársamnak ezen elvi kijelentését tetszéssel és helyesléssel fogadta és miután a t. miniszter ur ennek a nagy többségnek egy kiváló képviselője és bizalmi embere, remélem, meg fogja valósítani azon eszméket és elveket, a melyek a túloldalról hirdettettek. (Tetszés a szélsÖbaloldalon.) Mielőtt áttérnék a szorosan vett honvédelmi tárczának ügyeire, megengedje a t. ház, hogy Széll Kálmán miniszterelnök urnak tegnapi felszólalására reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök ur annak a levélnek alkalmából, a melyet ő Felsége a táborszernagy úrhoz intézett márczius 15-én, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Epén jókor!) azt mondotta, hogy ^egyszerűen az történt, hogy báró Fejérváry azzal a gondolattal foglalkozott, hogy ő elhagyja a miniszteri széket, beadja esetleg lemondását és ebben az ügyben intézett ő Felsége nem a miniszterhez, hanem báró Fejérváryhoz egy iratot, a mely irat nem lett ellenjegyezve, nem is lett volna helyes, hogy ellenjegyeztessék, mert nem volt semmi lemondás elintézésének vagy el nem intézésének kérdése.« Én, t. képviselőház, értek magyarul, de ezt még sem értem meg. Nem tudom elképzelni, hogy mikor a miniszteri székről való lemondásáról értesítette a miniszter ur ő Felségét és midőn ebben az ügyben ő Felsége a miniszter úrhoz levelet intézett, akkor miért nem a miniszternek és miért a táborszernagynak irt ? Ha ez egyszerű iráshiba volna, semmit sem szólnék hozzá, de hogy a táborszernagy urnak meghagyja azt is, hogy a miniszteri székben tovább is megmaradjon, hogy ő, mint a véderőnek parancsnoka, megrendeli az ő alárendelt katonatisztjének, hogy ki fogsz tartani, ez alkotmányunkkal ellenkezik, alkotmányunkba r ütközik. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) És ebből kifolyólag nagyon megfontolandónak tartom a jövőre nézve, hogy katona lehessen-e még magyar miniszter. Hát mégis csak furcsa dolog az, hogy két szolgálati viszony összeütközésbe jöhessen egy személyben. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy a miniszterelnök ur nem olvasta azt a levelet, mert ha olvasta volna, akkor nem mondotta volna azt, a mit tegnap mondott, mert hiszen világosan benne van, hogy: »jelenlegi állása alól való felmentése iránti kérvényét elo'terjeszthesse«, tehát csakis a miniszteri állásról volt szó. Hiszem, — különben nem is volt említés ellenkező irányban — hogy táborszernagyi állásáról nem mondott le a miniszter ur, csakis miniszteri állásáról, de akkor a forma legalább is szerencsétlenül volt megválasztva. Én a miniszteri székben sohasem látok táborszernagyot, hanem mindig csak alkotmányos minisztert. Ha pedig a miniszternek szólott ez, akkor igenis ellenjegyezve kellett volna lennie. Ha meg annak semmi jelentősége nem volt, ha az tisztán egy privát személyes viszonynak kifolyása volt, akkor mit keresett az a hivatalos lapban? Annak ott semmi keresnivalója nem volt és ezen a réven minden más rózsaszínű levelet is bele lehetne tenni a hivatalos lapba. Engem tehát a miniszterelnök urnak tegnapi nyilatkozata semmikép sem nyugtatott meg, hanem azt látom, hogy ez igenis szándékos megsértése a mi alkotmányos érzelmeinknek, (ügy van! a szélsobaloldalon.) De a miniszterelnök ur tegnapi beszédében még valamit láttam, a mi szemembe tűnt. A miniszterelnök ur ugyanis azt mondja, helytelen lett volna, ha ő azt az iratot, melyhez a legfőbb hadúrnak teljes joga volt, ellenjegyezte volna, A napokban itt keresgélve a képviselőház asztalán, egy könyv jött a kezembe, a mely a magyar királyi honvédelmi minisztérium, a honvédség és a csendőrség névkönyvét tartalmazza és egy másik könyv, melynek czime: »Névkönyv a magyar királyi népfölkelés számára 1901. évre.« Mindkét könyv első lapján az van, hogy ^legfelsőbb hadúr «. T. miniszter ur, ha csak egy kicsit foglalkozott a magyar alkotmánynyal, ha csak egy kicsit böngészett a magyar közjogban, tudnia kell, hogy a magyar törvény, a magyar közjog legfelsőbb hadurat nem ismer. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mi igenis ismerjük az alkotmányos magyar királyt, a ki mint ilyen, ezen, csak az alkotmány által korlátolt királyi teljhatalmánál fogva rendelkezik a véderővel, de legfelsőbb hadurat a magyar törvény, a magyar közjog nem ismer. (TJgy van! a szélsobaloldalon.)
