Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

ÍOh. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. 191 Még egy kérdést akarok felemlíteni, mielőtt tOTább mennék, és ez azon általános megdöbbenést okozó tény, a melyet a lapok már napok óta megczáfolatlanul boznak, bogy t. i. a magyar királyi testőrség parancsnokává olyan férfiút neveztek ki, a ki sem nem magyar állampolgár, sem magyarul nem tud, sem nem akar magyar állampolgár lenni. Hát, t. báz, a magyar nemes testőrségnek, a melynek utódja a mai magyar testőrség, olyan fényes múltja van, a nemzet felébresztése körül olyan nagy érdemei vannak, hogy ezt az institucziót elhanyagolni nem szabad. Igazán megdöbbentem, midőn ezt olvastam, hogy azon igazán nagy férfiaknak, a kik a magyar testőrségből kerültek ki, olyan utódja van, a ki sem nem magyar állampolgár, sem magyarul nem tud. De egyenesen ellenkezik ez a mi törvényeinkkel is, ellenkezik az 1868-iki szervezeti szabályokkal is, ellenkezik a magyar nemes testőrségre vonatkozó 1827 : XXXVI. t.-czikkel is, a melytől azután nagyon messze visszaestünk, mert ez azt kívánja, hogy valamennyi testőr tudjon magyarul. Nem tudom, ismeri e a miniszter ur ezt a törvényt ? Ha nem ismerné, ajánlom szíves figyelmébe, olvassa el, s akkor azt fogja látni, hogy ebből a törvényből a tiszta hazafiság, a magyar nemzet iránti szeretet sugárzott ki. Hiszen ebben a törvényben az is benne van, bogy a testőrség összes élelmiszereit Magyarországból szerezzék be és vámmentesen vigyék Bécsbe. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Az van továbbá ott a törvényben, hogy ezen testőrség számadásai magyar vagy latin nyelven vitessenek és a helytartótanács elé terjesztessenek felülvizsgálat végett. Hát, igen t. miniszter ur, én meg vagyok győződve arról, hogy ebben az 1827. évi XXXVI. t.-cz.-ben kifejezett óhaj még ma nincsen megvalósítva. Annak a magyar testőrségnek nem hogy Magyarországon nem veszik az élelmi szereit, nem hogy magyarul nem vezetik a könyveit, hanem tudjuk azt, hogyha az udvar lejön Budapestre, még a csibéket, de sőt még az ivóvizet is Bécsből hozatják utána. Én arra kérem a t. miniszter urat, hogy miután a lapok hozták ezt az esetet és czáfolat nem történt, legyen szíves e kérdésről nyilatkozni és nyugtassa meg az aggódó nemzetet az iránt, hogy az az instituczió, a melyet nagy áldozattal létesített a nemzet és a melyet szive vérével táplál, nem fog hazaellenesen felhasználtatni, annyival is inkább, mert a mai viszonyok között nekünk kétszeres aggodalommal kell vigyázni mindenre, a mi Bécsben történik, és vigyázni kell arra, hogy mikor ő Felsége az országtól távol van, csak hű hazafiak által legyen körülvéve, s mert a múltban is mindig ez volt a legnagyobb csapás, az volt a legnagyobb bajok kútforrása, hogy nem voltak jó hazafiak a Felség körül akkor, a mikor kellett volna. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Áttérve a katonai nevelésre, igazán mondhatom, hogy nagy aggodalmakat keltett bennem mindaz, a mit Tóth János t. képviselőtársam igazán szép beszédében tegnap a ház előtt feltárt, mert, a mikor a nemzet annyi áldozatot hozott már a katonaságért, a midőn elvonjuk a legszükségesebb kulturfeladatoktól a pénzt azért, hogy a hadsereget minél jobban kiképezhessük, a mikor igazságügyünkre nem jut pénz, a mikor bíráink nyomorognak, tanítóink pedig épen csak hogy koldusállapotban nincsenek, éheznek, fáznak, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) gyermekeiket nem tudják felruházni, akkor, a mikor a hadügyi moloch elnyel mindent, a mikor meghozzuk, mondom, mindezen áldozatokat, talán csak megkívánhatjuk, hogy a hadsereget a nemzet ellen ne használják fel. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem kell azt a t. háznak feltárnom, tudva van mindenki előtt, hogy ez a közös hadsereg egyik legveszedelmesebb germanizáló eszköz az országban. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A hol a közös hadsereg tanyát üt, mindenütt a német nyelv is felüti tanyáját. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert nemcsak a hivatalos nyelve a német, de a társalgási nyelve is és a közös hadsereg tisztjei tüntetve használják minden magyar városban a német nyelvet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még az is, a ki tud magyarul, az sem beszél magyarul, vagy mert nem szabad neki, vagy mert szégyell magyarul beszélni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Rákosi Viktor: Beírják a QualifikacionsListé-be! Nessi Pál: És a veszedelem ott van, miniszter ur, bogy olyan városban, a hol a közös hadsereg együtt van a honvédséggel, a közös hadsereg tisztjeinek kedvéért a honvédtisztek is németül beszélnek. Ezt tapasztalásból mondhatom és ezt a t. miniszter ur nem fogja megczáfolhatni. Készben azért beszélnek, mert az osztrák tisztek nem akarnak magyarul beszélni, részben, hogy megmutassák ezzel is az ő »gutgesinnt« voltukat. Megdöbbentő az is, mikor azt hallom és ez megczáfolva nem lett, hogy a Lud ovik a-akadémiában, melyet a nemzet nagy áldozattal teremtett meg és tart fenn, hetenkint kétszer, nemcsak az oktatási, nemcsak a szolgálati, de a társalgási nyelv is kizárólag a német. Nem tudom, a miniszter ur foglalkozott-e valaha Deák Ferencz beszédeivel, követi jelentéseivel és egyéb politikai irataival ? (Egy hang a szélsöbaloldalon: Csak napiparancsokkal. Mozgás jobbfelöl.) Kötve hiszem, mert azt hiszem, hogy a t. miniszter urnak sokkal több dolga van Bécsben az osztrákokkal és a német levelezéssel, semhogy ráérne Deák Ferencz munkáit olvasni. Deák Ferencz az 1836-iki követi jelentéseiben a Ludovika-akadémiáról irva azt mondja, hogy (olvassa): »1836-ban a karok és rendek megszavazták a Ludovika-akadémia költségeit, kikötötték azonban, hogy egy országos vá-