Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

176 103. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. a szélsőbaloldalon.) Erre eléggé fényes és eléggé sajnos példa a magyar honvédség. A magyar nemzet, — méltóztassanak visszaemlékezni — nagy nemzeti lelkesedéssel, nagy örömmel ment bele 1868-ban a magyar honvédség felállításába. Lelkesítette az az eszme, hogy itt egy önálló nemzeti intézményt teremt, a melyből, mint forrásból, idővel ki fog fejlődni a magyar nemzetnek önálló hadserege. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben el kell ismerni, hogy Ausztriában is szívesen beleegyeztek a magyar honvédség felállításába. Szívesen, mert teljes tudatában voltak annak, hogy a magyar honvédség csonka szervezet és kellő osztrák vezetés és igazgatás mellett (Igazi Ugy van! Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) soha sem fogja háborgatni az osztrák katonai egységet. Ausztriának igen jó két oka volt, hogy belemenjen a honvédség felállításába. Először is politikai előnye származott ebből, a mennyiben kielégítette ezzel a magyar nemzeti hiúságot, a melylyel mindent, de mindent meg lehet csinálni ebben az országban. Másodszor Ausztriának ebből pénzügyi előnyei származtak, a mennyiben a honvédség nem került 70 százalékos quótájába. Hiszen, ha mi azt a magyar katonai erőt, a melyet birunk a honvédségben, megcsináltuk volna ugy, mint a közös hadsereget, akkor egész másként állana ma a helyzet. Én kimutattam egyszer itt a képviselőházban, hogy 1868 óta, 30 esztendő alatt 350 millió koronával többet költött Magyarország honvédségére, mint Ausztria a maga honvédségére; ha pedig nem önállólag csinálják, akkor ez nekünk csak 30°/

0-os quótánkba kerül. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) És, t. ház, melyik eszme, vagy melyik remény, vagy melyik lelkesedés, vagy melyik számítás győzedelmeskedett ? Mi az eredmény ? Az, hogy a magyar honvédség az, a mit 1868-ban, felállítása alkalmával Ausztriában kívántak, hogy legyen. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A magyar honvédség ma nem egy önálló intézmény, nem egy önálló nemzeti jelleggel és önálló katonai egységgel bíró hadsereg, hanem a magyar honvédség vezetésében, szervezésében, igazgatásában nem egyéb, mint »honvéd-csapatok«. (Ugy van!a szélsobaloldalon.) a melyek az osztrák katonai egységbe, a közös hadsereg technikai egységébe teljesen be vannak illesztve; (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. jigy hang a szélsobaloldalon : Annak kiegészítő része ! Mozgás jobbfelöl.) osztrák vezérkarral, osztrák tüzérséggel, osztrák műszaki csapatokkal, s a közös hadügyminiszter által kinevezett osztrák tábornokokkal vannak ellátva. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Teljesen és tökéletesen a közös hadsereg tartalékcsapatává korcsosittatott a honvédség. (Ugy van! Ugy van! a széhöbaldalon.) Kubik Béla: Ezért lelkesülni magyar ember nem fog soha! (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl. Égy Jiang a szélsőbaloldalon : Az udvari tanácsosok!) Nessi Pál: A »rezerve!« (Halljuk! Halljuk!} Tóth János: Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy ennek az egybeolvasztásnak, ennek a katonai egységnek egyes bizonyítékait itt előadjam. (Halljuk! Halljuk!) Kezdem ezt a szellemre, a vezetésre nézve legmagasabb ponton, a honvédelmi minisztériumon. Kubik Béla: Lássuk a medvét! (Derültség a szélsobaloldalon-) Tóth János: Ugy-e bár, t, ház, nekünk van törvényünk arra, hogy Magyarországon az államnyelv a magyar? Arra is van törvényünk ugy-e, hogy Magyarország minden közhatósága köteles hivatalos érintkezésében a magyar nyelvet használni? (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát ezt a törvényünket első sorban is a magyar honvédelmi minisztérium szegi meg. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hogyan ? Tóth János: A magyar honvédelmi minisztériumhoz a közös hadsereg hadtestparancsnokságaitól — meg is nevezhetem mindegyiket és most speczialiter a XIII. hadtestparancsnokságot említem fel — minden felterjesztés német nyelven történik, (Mozgás és nyugtalanság a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Szörnyűség!) s a honvédelmi minisztérium minden felterjesztésre németül válaszol. (Nagy mozgás és zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások ugyanott: Gyönyörű állapot! Hallatlan!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem! A horvát a hivatalos nyelv a zágrábi kerületben! Nessi Pál: Vagy horvát, vagy magyar, de nem német! Tóth János: ... És a közös hadügyminisztériumhoz a honvédelmi minisztériumból minden felterjesztés német nyelven történik. Nessi Pál: Ezt nem is tagadja! Tóth János: Hát honnan veszi a honvédelmi minisztérium azt a jogot, hogy a magyar nemzet törvényeit ne respektálja és egy magyar közhatóságnak, a magyar honvédelmi minisztériumnak ügykezelési nyelvévé a németet tegye ? (Mozgás a szélsobaloldalon.) Ennek a katonai egybeolvasztásnak egy másik jele, egy másik igen fényes bizonyítéka, a vezérkari intézmény. Nessi Pál: No azt híresen csinálták meg! Az igaz! Tóth János: A vezérkari intézményt néhány esztendővel ezelőtt közössé tették és ezzel (Halljuk! Halljuk!) a leglényegesebb döntő lépést tették meg arra nézve, hogy a honvédséget teljesen alárendeljék a legfőbb vezetés tekintetében a közös hadseregnek . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nincs ugy! (De ugy van! Ugy van.' a szélsobaloldalon.) Tóth János ... és a honvédségnek eddigi, látszólagos önállósága is megszüntettessék. T. kép-