Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

103. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. 173 sodszor a véderőnek olyan szervezetében, a mely nem áll a magyar nemzetnek érdekében, a mely ellentétben áll a magyar nemzet szuverenitásával, állami önállóságával, és közelebbről a honvédségnek olyan szellemben való igazgatásában és vezetésében, a mely szellemű vezetés és igazgatás ellentétben áll azzal a czéllal, azzal a magyar nemzeti szellemmel, a melyet mi a honvédségtől megvárunk. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A katonai kormányzatnak a nemzettel szemben való gondolkodása és eljárása: sic volo, sic jubeo. így gondolkoznak: megvan a mindent megszavazó kormánypárti többség, tehát ide egyszerűen csak akarat és parancs kell, és kész az engedelmesség. Megvannak Tiberius szenátorai, miért ne uralkodjék és parancsoljon hát Tiberius? (Elénlc helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy ez az állitásom igaz, ezt legelső sorban a t. honvédelmi miniszter ur igazolja. Minden más miniszter kötelességének tartja legalább évente egyszer költségvetésének tárgyalása alkalmával programmot adni a tárczájához tartozó ügyekről, terveiről, jövő feladatairól felvilágosítani a nemzetet. Másfél évtized óta egyedül a honvédelmi miniszter ur nem tartja ezt kötelességének. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Smarn!) Felette érzi magát ezen kötelességének ? Kubik Béla: A czivil bagázsnak! (Derültség.) Tóth János: Vagy a miniszter ur társaival és a nemzettel szemben a magyar honvédelmi miniszter extra - kiváltságot élvez ? Vagy a nemzetet nem tartja arra méltónak, hogy felvilágosítsa legalább évente egyszer, hogy miként sáfárkodnak nem csak pénzével, hanem vérével, s micsoda czélt akarnak vele a jövőben vagy a jelenben szolgálni? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Egyszóval gonosz ember! Tóth János: Hiszen majd arra is megmondom a megjegyzésemet. Magyarországnak vódereje, a honnak védelme van olyan fontos államigazgatási ág, mint akármelyik; hát joggal megkövetelheti az a nemzet, hogy a véradónak, a pénzadónak minden részéről legalább évente egyszer, a tervek dolgában felvilágosittassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A jelenben is mintegy visszafojtott lélegzettel várja a magyar nemzet a feleletet arra a kérdésre, vájjon igaz-e az, hogy ujabban megint több száz millió koronát fognak kérni uj ágyuk beszerzésére? Igaz-e az, hogy a tengerészeti hatóság eddig 127 milliót költött el 15 csatahajó felépítésére, a mit eddigelé az alkotmányos képviselet meg sem szavazott? (Mozgás a szélsobaloldalon.) Igaz-e az, hogy a katonaság létszámát fel akarják emelni? Igaz-e az, hogy mindezekkel az adók és katonai terhek alatt már különben is annyira meggyöngült nemzeti erőt még jobban megterhelni akarják ? (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Hiába teszszük fel ezeket a kérdéseket a katonai kormányzatnak, vagy a t. miniszter urnak. A t. miniszter urnak meg vannak erre az ő sajátos kategorikus válaszai. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azt mondja pl.: »X. képviselő ur nagy hangon beszél, Y. képviselő ur szelid hangon beszél.« »Minthogy a költségvetés érdemileg meg sem támadtatott, tehát rövid leszek.« »Minthogy a véderó're vonatkozólag felvetett eszme nem ide tartozik — de ha más katonai előterjesztéskor vettetik fel, oda sem tartozik — tehát nem válaszolok.« (Derültség a szélsobaloldalon.) Szóval az ellenzéknek hazafias meggyőződéséből eredő érveire a t. miniszter ur — a mint az imént méltóztatott közbeszólni, hogy gonosz ember — patentirozott viczczekkel felel. (Élénk tetszés a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Kaszárnya-viczczekkel!) ÜSIem azt méltóztatik nézni, hogy a nemzet felvilágosittassék, hogy az ellenzéknek meggyőződéséből folyó komoly érvekre érvekkel válaszoljon. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A nemzet tisztában van! Tóth János: Ezzel a vitázási modorral itt a magyar parlamentben az érvek harczát, az eszmék harczát ki méltóztatik küszöbölni, és ez igazolja azon állításomat, hogy a katonai kormányzat terén a kormányzati elv a sic volo, sic jubeo! (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: Táborszernagy ur ! Tóth János: Ha már itt vagyok az igen t. miniszter urnái, alkotmányos ellenőrzésből folyó kötelességemnek tartom, hogy bírálat tárgyává tegyem ő Felségének azon leiratát, a mely folyó évi márczius hó 17-én a magyar hivatalos lapban megjelent. (Halljuk! Halljuk ') Szól ez a leirat báró Fejérváry táborszernagy úrhoz. Ebben ő Felsége határozott akaratát fejezi ki a tekintetben, hogy báró Fejérváry táborszernagy ur hasznos szolgálatait továbbra is az országnak szentelje. (Mozgás^ a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Állásában továbbra is megmaradjon! (Zaj.) Tóth János: T. képviselőház! Ha b. Fejérváry Géza ur a táborszernagyi állásától való felmentését kívánta előterjeszteni ő Felségének és az arra adott felelet és határozott akaratnak kifejezése ez a legmagasabb leirat, ehhez nekem ebben az esetben semmi szavam nincs. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem ugy van! Tóth János: Minthogy azonban nem ugy van, minthogy a napi sajtót és így a nemzeti köztudatot bejárta az, hogy nem a táborszernagyi, tehát katonai állástól kérte magát felmentetni a t. miniszter ur, hanem magyar miniszteri állásától, ebben az esetben alkotmányunk integritásának megőrzése végett hazafias kötelességünk és kötelességem, mint a nemzet tör-