Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

174 Í03. országos ülés 1902 vényhozása egyik tagjának, alkotmányjogi szempontból bírálat alá venni ezt a leiratot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Szégyenli, hogy magyar miniszter! Tóth János: T. ház! Ha ez a leirat egyszerű privát levél ő Felségétől báró Fejérváry táborszernagy úrhoz, arra az a megjegyzésem, mi szüksége van a magyar nemzetnek arra, hogy ezt a privát levelet báró Fejérváry táborszernagy ur közzétegye . . . Nessi Pál: A hivatalos lapban ! Tóth János: ... és hogy került ez a magyar hivatalos Közlönybe ? Mi köze a magyar hivatalos Közlönynek a privát levélhez ? A magyar állam nem azért tartja fenn ezt a hivatalos orgánumot, hogy az privát leveleknek közhelye legyen. (Élénk lielyeslés a szélsobalóldálon.) Ha pedig, t. képviselőház, ez a leirat nem privát levél, hanem egy fontosabb politikai kézirata ő Felségének, a mely Magyarország kormányzati ügyére vonatkozik, arra nevezetesen, hogy b. Fejérváry Géza táborszernagy ur magyar honvédelmi miniszteri állásában marasztaltassék meg, akkor kötelességemnek tartom ugy magam, mint pártom nevében kifejezni azt, hogy ez a legmagasabb leirat érvénytelen, és alkotmányba ütköző. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Nessi Pál: Hol az ellenjegyzés ? Tóth János: Mert Magyarországon mint alkotmányos államban a magyar király uralkodik és nem kormányoz. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Fejedelmi jogai, melyeket a nemzettől nyert, törvényekben vannak körülírva, és a magyar király is ezen jogaival csakis a törvények határain belül élhet. Alkotmányunk értelmében ő Felségének minden leirata, rendelete, parancsa, határozata csak ugy érvényes, csak ugy alkotmányos, ha a Budapesten székelő magyar miniszterek egyike azt aláirja. (Helyeslés a szélsobalóldálon.) Minthogy pedig ezen leiratot egyetlenegy magyar miniszter sem jegyezte ellen, ezért ez a leirat szerintünk érvénytelen és alkotmányellenes. (Ugy van! a szélsobalóldálon.) De még egy másik oknál fogva is alkotmányba ütköző; alkotmányba ütköző azért, mert a táborszernagy úrhoz és nem a magyar miniszter urhoz szólt. És minthogy, t. képviselőház, nem a táborszernagyi állás további megtartása iránt, hanem a magyar miniszteri állás további megtartása iránt fejeztetett ki e leiratban a legfelsőbb akarat, tehát parancs és mégis nem a magyar miniszterhez, hanem a táborszernagy urhoz szól ez a leirat . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Épen ezért nincsen ellenjegyezve! Tóth János: . , . Ebből csak egyetlenegy következik, az, hogy báró Fejérváry Géza ur a magyar honvédelmi miniszteri állásában, mint április 29-én, kedden, táborszernagy teljesítse továbbra is szolgálatát. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Ez, t, képviselőház, nagyon fontos dolog alkotmányjogilag a felelőség szempontjából. T. képviselőház! Itt nem a magyar király szól a magyar miniszterhez, hanem a legfelsőbb hadúr szól táborszernagyához. A magyar miniszter, t. képviselőház, ennek a nemzetnek és a parlamentnek felelőséggel tartozik, attól felelőségre vonható. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Politikai tényeiért! Tóth János: ííem egyéni dolgokról beszélek. (Egy hang a szélsobalóldálon: A miniszter mindig politikus!) Én politikus vagyok itt, mint képviselő, tehát politikai dolgokról beszélek. (Helyeslés.) De a táborszernagy, az semmiféle politikai felelőséggel nem tartozik a nemzetnek és semmiféle politikai felelőségre nem vonható. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Már pedig, t. ház, magyar miniszteri állásában első sorban magyar miniszter ön, t. miniszter ur, és csak másodsorban táborszernagy ; vagy nincs igazam ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsobalóldálon: Ezt nem érti!) Nessi Pál: Zu hoch! Tóth János: Alkotmányosságunknak egyik fő alapelve az, t. ház, hogy a magyar miniszterelnöknek befolyása, még pedig döntő befolyása legyen arra nézve, hogy a magyar minisztériumnak ki a tagja. Széli Kálmán miniszterelnök: Ugy is van! Tóth János: Ha igy van, akkor miért nem volt arra nézve döntő befolyása a t. miniszter urnak, hogy ne a táborszernagy marasztaltassók, hanem a magyar miniszter? Széll Kálmán miniszterelnök: Mert nem is volt lemondás! A lemondás ténye nem is forgott fenn! (Felkiáltások a szélsobalóldálon: Akkor miért jelent meg a hivatalos lapban ? Akkor minek marasztalták ?) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A Budapesti Közlönynek nem hivatalos részében jelent meg. (Felkiáltások a szélsobalóldálon: A hirdetések között! Zaj.) Tóth János: Ugy én, mint a függetlenségi és 48-as párt súlyos kötelességmulasztást látunk elkövetve a magyar miniszterelnök részéről, mert ebben a tényben, ezen marasztalásnak a tényében, a magyar miniszterelnöknek és a magyar minisztériumnak alkotmányjogi ellenjegyzése és alkotmányos közreműködése mellőztetett. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Az imént emiitettem t. képviselőház, hogy az az indolens politika, a melyet a magyar nemzet mostani képviseletében a mindenkori kormánypártnak képviseletében követ Magyarországon, eredményezte azt, hogy védszervezetünk ellentétben áll állami önállóságunkkal, eredményezte azt, hogy a magyar nemzetnek alkotmányos befolyása a védszervezetre mind