Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

166 Í03. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. Pichler Győző: Ennélfogva, miután e tekintetben Ausztriában is teljesen ismerik a helyzetet, más czélokat követve, és más végczélok felé irányuló törekvésekkel, de az önálló vámterületben' aspiráczióinkat támogató egészséges politikai felfogás kezd Ausztriában is lábrakapni, és pedig nem egy kis pártnak, hanem a többség kiváló alkotó részeit képező nagyobb pártoknak gondolkozásában. A miniszterelnök ur előtt sem lehetnek titokban ezen mozgalmak; ő előtte sem lehetnek rejtve Ausztria viszonyai, hiszen eleget szaladgál ide Körber ur s eleget utazgat oda a miniszterelnök ur (Derültség a szélsőbal-oldalon.) és én azt hiszem, hogy ilyen formulázásban és mint kivételes törvényt csak azért hozta elő a miniszterelnök ur ezt a törvényjavaslatot, mert ismeri Ausztria viszonyait és nem birna ma itt a képviselőház előtt felelősséget vállalni azért, hogy ezen mexikói szerződést megszavazzák -e az osztrák képviselőházban, hogy ők is elfogadják-e ezen törvényjavaslatot. Mert hiszen, kérem, itt van az 1878. évi törvény, a mely mindkét országgyűlés hozzájárulását követeli. Hát kérdem én: hogy a miniszterelnök ur a mai viszonyok között itt felkelhet-e és garancziákat vállalhat-e az osztrák képviselőháznak leendő ténye iránt, hogy elfogadja-e ezen, Mexikóval kötendő szerződést, a mikor neki latitüdöt ad a törvény arra, hogy ugy magyarázza a dolgot, hogy most már a külföldi szerződéseket nem kell közösen kötni Magyarországgal ? Ugyanazon hangokat, a melyek itt emelkedtek, megtaláljuk ott is. És csak rá akarok utalni arra, hogy helyes előrelátást, kezdeményezést és egy bizonyos állambölcseség megnyilatkozását látom abban, hogy igy óvatosan köti meg a szerződést a miniszterelnök ur, hogy kivételes gyanánt jelzi a megkötést, a mi tényleg megfelel az 1899. évi XXX. t.-cz.-nek, mert ez csakugyan jelez bizonyos önállóságot s ebben a törvényben kivételt teszünk most az önálló intézkedési jog tekintetében. De ne méltóztassék azt mondani, hogy a mi törvényeink tisztelete és a lelkiismeretes magyarázathoz való ragaszkodás vezeti a miniszterelnök urat. Vezeti az a politikai helyzet, a melyben Ausztria van, vezeti az, hogy a miniszterelnök ur sem tudja, a mint itt senki más sem tudja, de odaát Ausztriában sem tudja, hogy mi következik be a közel jövőben. Vezeti az, hogy azon állapotok, a melyek ott uralkodnak, semmi garancziát nem nyújtanak, hogy csak erőszakkal, királyi és császári szóval, mindenféle paktumokkal és engedményekkel lehet azt a pillanatnyi recziproczitást fentartani, a melyet a mi velünk való közösség megkövetel. És miután kimondja az 1899 : XXX. t.-cz. azt, hogy a külfölddel való szerződések kötése előtt határozzuk meg az autonóm vámtarifákat, melyek mindkét államnak gazdasági és ipari érdekeit megóvják, azért szólalok föl ma, midőn olyan szimptómákat látok, hogy mindenféle, igazán nagyon dicséretreméltó (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Furfanggal!) — nem akarom azt a szót használni — fontoskodással készült törvényjavaslatok kerülnek ide, a melyekben mindenütt ott van az a gondolat, hogy: hátha baj lesz Ausztriában. Ilyen fontoskodó, circumspectusan előrelátó javaslatokkal magyarázzák itt nekünk, hogy igy őrizzük meg törvényeinket. Én csak sajnálom a t. miniszterelnök urat, hogy ilyen fogalmazványokon kell Beksics Gusztáv segítségével törni a fejét. (Derültség.) Mert egyáltalában nem is felel meg a miniszterelnök ur természetének az, hogy igy körmondatszerüen csinálja meg a törvényeket, a helyett, hogy egyszerűen megmondaná, a mit akar. És ime ő most abban a kényszerhelyzetben van, hogy ki kell vetkőznie természetéből, egyéniségéből. Mert hogy Ausztriával mi történik, azt négy év óta senki sem tudja, négy hónap óta pláne nem tudja, négy nap óta meg egyáltalában nincs is senkinek fogalma arról, hogy tulaj donképen milyen állapotok vannak ott. (Tetszés a szélsőbaloldalon) S akkor kapunk itt egy törvényt, a melyben ott van ez a szó: »kivételképen« és ezzel van jelezve a mi önálló ténykedósi jogunk, hogy megköttessék egy nemzetközi törvény a nélkül, hogy autonóm vámtarifáink el lettek volna készitve. Kérdem a t. miniszterelnök urat, meddig akar még Taaffe urnak az utódja lenni ? Széll Kálmán miniszterelnök: Kinek? Pichler Győző: Taaffe urnak. Széll Kálmán miniszterelnök: Én? (Derültség.) Pichler Győző: Mert mikor a miniszterelnök ur itt felkel és azt mondja, hogy nagy politikai mestere, kinek bölcsesége előtt minden magyar ember kalapot emelhet, Deák Ferencz szellemében dolgozik, ugyanakkor olyan törvényjavaslatot terjeszt elő, a mely Deák Eerencznek sem szellemével, sem természetével meg nem egyezik. Deák Ferencz a magyar embernek tipusa volt: őszintén, nyiltan, egyenesen beszélt mindig. Miért akarja ezt a szép tulajdonságát levetkőztetni Körber ur miatt és Taaffe szellemében dolgozni, a mely szellemnek csak egy mondása volt: a »Eortwurstlerei.« (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez a törvényjavaslat, ez a Fortwurstlerei az osztrák politikai hagyománynak és szellemnek eredménye, de nem eredménye annak, a mit elvárhatunk akkor, a midőn egy nemzet a nagy véletlen folytán — mert a szabadelvű pártnak hozzájárulása folytán ilyen viszony nem teremtődött volna, — t, i. annak folytán, mert felborultak Ausztriában a viszonyok, közelebb jut ősi jogához, nemzeti önállóságához és gazdasági önállóságához. Mi pedig ezt teljes erővel meg nem ragadjuk, hanem tovább nyomorog és szenved az ország azon helyzetben, a melyet a közös viszony teremt; folyton Fortwurstlereit csiná-