Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

103. országos ülés 1902 lünk, Mexikóval jövünk, a melyhez pedig semmi közünk és a mely miatt nagyon kár ilyen kivételes törvényt alkotni, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Idő lett volna a barátságos érintkezést Mexikóval bárom év múlva is felvenni. Mi egyáltalában nem érintkezünk vele. A mikor Mexikó miatt, a melyhez pedig semmi közünk . . . Nessi Pál: Bár Ausztriához is annyi közünk volna, mint Mexikóhoz! Rákosi Viktor: Bár Ausztria is Mexikóban volna! (Derültség a szélsöbalóldalon.) Pichler Győző: . . . ilyen circumspeetusos törvényjavaslattal ide jönnek, akkor igen t. miniszterelnök ur, azt hiszem, lehet itten közjogi magyarázatokkal bizonyos látszólagos sikert elérni , de a mikor a közjogi magyarázat semmi egyéb, mint a fegyverek összecsapása a végből, hogy kiki a törvény félremagyarázása terén milyen rekordot ér el: én nem ezt tartom a legfontosabbnak, hanem legfontosabbnak azon szempontokat tartom, a melyek az országot közvetlenül érdeklik, s igy a politikai viszonyt, a melyben Ausztriával vagyunk. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Én tehát csak azért szólaltam fel, hogy ráutaljak arra, hogy a miniszterelnök ur előtt is, mikor ezen törvényjavaslatot megszerkesztette, az a gondolat lebegett: nem vétek az 1899. t.-cz. ellen, ha kimagyarázom; de igy kell megcsinálnom, ha kimagyaráznom kell is, mert nem tudom, mi történik Ausztriában és mit hoz nekünk a jövendő. Tetszett volna ezt megmondani, t. miniszterelnök ur, akkor legalább meg lett volna takaritva az idő, a_ melyet én igénybe venni kénytelen voltam. (Elénlt helyeslés a szélsöbalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Fontos, messzemenő tekintetek és kérdések tömege egy kissé össze-vissza volt keverve abban, a mit most hallottunk. Minderre kiterjeszkedni nem akarok. De megjegyzés nélkül nem hagyhatom az intést, a melyet kaptam. (Halljuk! Halljuk!) Azt megszívlelem. De megszívleltem már előbb, mintsem ezt a törvényt csináltam. Deák Ferencz szellemére akar engem a t. képviselő ur figyelmeztetni. Hát jó. Mikor én épen azt bizonyitom most már annyi felszólalásomban, hogy a törvény skrupulózus megtartása czéljából hoztam ide ezen javaslatot, mert különben talán nem is igy kellett volna szövegezni, akkor — gondolom — igazán Deák Ferencz szellemében járok el, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert a törvény tisztelete mellett és a törvénynek minden ujabb módositása nélkül való megtartása mellett foglalok állást, (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy a recziproczitás alapján ideig-óráig állunk, azt a képviselő ur tudja, a ház is tudja. Meg is mondtam. De nem kell ám azt ugy venni. április 29-én, kedden. 16? a mint a képviselő ur oda állítja. Mert ezen ideig-óráig tartó állapot immár 3 esztendő óta tart, pedig lám, a képviselő ur és társai nekem már három évvel ezelőtt megjósolták, hogy csak pár napig fog tartani, és mégis három esztendő telt el azóta. Hát politikát csinálni és az ország érdekeinek egy bizonyos megfontolt politika alapján való megvédését eszközölni olyan viszonyok között, a milyeneket az ember szeretne, sokszor nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Olyan viszonyok között is meg kell keresni az utat azon érdekek megvédésére, a mely viszonyok épen nem kellemesek, nem kívánatosak, a melyek komplikáltak, a melyeket azonban nem mi teremtettünk meg, hanem az adott helyzet állított elő. Engem ez a politika vezet, és ezen politikában nem oly könnyű dolog keresztülhajózni a kellemetlenségeket, az itt-ott felbukkanó sziklákat és örvényeket. (Tetszés jobbfelöl.) Sokkal könnyebb volna, ha mindez nem lenne, de hiszen nem mi teremtjük ezeket, hanem az adott helyzet, és nekünk az a kötelességünk, hogy az ország hajóját az adott viszonyok közt keresztülvezessük ezen örvényeken és sziklákon, hogy azok minél kevesebb sérelmet szenvedjenek és minél kevesebb koczkázatnak legyenek kitéve. Azt tartom, hogy ez az ország, mai organizmusával, mai gazdasági állapotával nagy koczkázatnak lenne kitéve, ha azon utón mennénk, melyre a képviselő urak engem terelni akarnak. Én azt hiszem, hogy azon az utón, melyen én járok, az ország gazdasági helyzete jobban meg lesz óva. Nehezebb, sokszor kis kérdésekkel kell vesződnünk, sokszor kell a fejünket törni, hogy egyikmásik kérdésben mi legyen a megoldás, de a viszonyokat nem alakithatjuk át másokká, és ezen az utón kell haladnunk. Azért kérem, akárhogy akar a képviselő ur csúfolódni, és akárkivel akar összehasonlítani, én megyek a magam utján, mert azt tartom, hogy az nyilt, egyenes és határozott. (Helyeslés, jobbfelöl.) Sohasem titkoltam semmit, és sohasem igyekeztem más színben feltüntetni, hanem mindig megmondtam — ebben a kis kérdésben is és más nagyobb kérdésben is — hogy mik a megfelelő eszközök és mire törekszünk. (Helyeslés jdbbfelol.) Az egyetlen nagyobb argumentuma az volt a képviselő urnak, hogy volt-e abban a viszonyban ez az ország, melyre hivatkoztam, mikor a preczedensek történtek? Én azt mondom, hogy nem, mert akkor vámszövetség volt. A t. képviselő ur itt megállt, pedig itt megállni nem lehet, mert a kérdést az dönti el, hogy itt nem azon viszonyok között élünk, melyek közt az a törvény létrejött. Az 1899 : XXX. t.-cz. — és csak most látom, hogy milyen helyes intézkedése volt ez — megmondja, hogy mind a mellett, hogy nem élünk vámszövetségben, lehet szerződést kötni azon a módon. Ezt felejti el a képviselő ur, pedig ezen dől el az egész kérdés, mert az 1899 : XXX. t.-cz. 1. §-a megmondja, hogy