Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-103
iO'ó. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. 165 meri azokat, melyekre felhatalmazást ad s ezek a kedvezményes klauzulával ellátott szerződések. Ez a mexikói szerződés ilyen természetű felhatalmazás. Ha már most megnézi a képviselő ur, hogyan köttettek eddig ezek a szerződések, azt fogja találni, hogy pl. — kikapom az egyiket — az 1890 : XXVII. t.-cz., a mely szól kereskedelmi viszonyaink rendezéséről a török birodalommal, szórói-szóra azon kezdi, hogy a minisztérium felhatalmaztatik, hogy a gazdasági viszonyokat Törökországgal igy szabályozza, szóval ilyenféle szerződés megkötésére ad jogosítványt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Az más dolog!) Kern más, egészen ilyen és ilyen felhatalmazás van több is. Engem tehát nem vezetett semmiféle titkos indok arra, hogy nyíltan be ne valljam ezen szerződés megkötésének módját, hanem egyszerűen követtem azt a preczedenst, a mely törvénykönyvünkben eddig el volt fogadva és a mely minden ilyen kedvezményes felhatalmazás alapján kötött szerződéseknél eddig divatozott. Ezeknek alapján kérem a szakasz elfogadását. Elnök: Szavazás előtt még fel fog olvastatni Visontai képviselő ur módositványa. Illyés Bálint jegyző (olvassa a módosítván yt). Elnök: T. ház! A kérdést akként fogom feltenni, hogy elfogadja-e a t. ház változatlanul az 1. §. szövegét Visontai képviselő ur módositványával szemben, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja és ezzel Visontai képviselő ur módositványa elesik. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a 2. §-t). Illyés Bálint jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. ház! Csak egészen röviden akarom igénybe venni a t. ház türelmét, Felszólalásra csak az indított, a mit Visontai képviselőtársam jogi fejtegetésére a miniszterelnök ur jónak látott kifejteni. Midőn ugyanis a miniszterelnök ur reflektált Visontai Soma t. képviselőtársam szavaira és a törvényjavaslatban foglalt leplezett dolgokat magyarázta, t. i. azt, hogy e törvényjavaslatból egyáltalában nem tűnik ki, hogy mi Ausztriával együtt szövetkezünk, mert a fogalmazványban egyszerűen csak az van, hogy jelen kormányunknak lesz a felhatalmazás megadva, akkor ő preczedensekre hivatkozott, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és preczedens gyanánt a törvényjavaslat fogalmazására nézve a Törökországgal kötött szerződésre és egyéb szerződésekre hivatkozott. En csak azt kérdem a miniszterelnök úrtól, hogy akkor, a midőn ezek a szerződések, a melyekre ő hivatkozik, megköttettek, ugyanazon jogi viszony állott-e fenn köztünk ós Ausztria között, mint a minő ma fennáll? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem! Pichler Győző: Ha nem, akkor ne méltóztassék mint preczedensre olyan törvényekre hivatkozni, a melyek más viszonyok és helyzetek között teremtettek meg. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az 1899. XXX. t.-czikk 1. §-a megmondja, hogy mindamellett ! (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Pichler Győző: Mert, bocsánatot kérek, akkor mi vámszövetségben voltunk Ausztriával, ma pedig semmiféle vámszövetségben Ausztriával nem vagyunk. Széll Kálmán miniszterelnök: És mindamellett a törvény szerint igy kötendő meg! (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Ma csak a recziproczitás alapján állunk, és ez a recziproczitás nem egy állandó szövetség jellegével bir, hanem máról holnapra megváltozhatik. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: De az 1899 : XXX, t.-czikk 1. §-a mást mond! Azt tessék felolvasni! Pichler Győző: Rögtön áttérek arra is, ha parancsolni méltóztatik, ámbár én feleslegesnek tartom, mert ez a jogkérdés teljesen tisztázva van. Széll Kálmán miniszterelnök: De az felel ám a kérdésre! Pichler Győző: Én csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy én a miniszterelnök urnak egy itt kihirdetett babérkoszorúját akarom kivenni a kezéből, (Derültség a szélsöbaloldalon.) Azt mondja ugyanis a miniszterelnök ur, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon,) hogy akárhányan, közjogi tudósok és kiváló emberek oda konkludáltak előtte, hogy a fennálló törvények alapján, miután a vámszövetség Ausztriával 1903-ig meghosszabbíttatott, nem is kellett volna külön törvényt alkotni, hanem megköthette volna Mexikóval a szerződést a nélkül, hogy ezt kivételesnek tüntetné fel; de ő a törvény iránti ragaszkodás, a törvénynek és pedig épen az 1899. évi XXX. t.-czikknek lelkiismeretes magyarázata folytán teszi ezt. Hát engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy én ebben tiszteletteljesen kételkedjem. Mert én azt veszem tekintetbe, hogy milyen a helyzet ma közöttünk és Ausztria között. Ausztriában is megindult egy erős áramlat, a mely végczéljául azt tűzte ki, hogy vagy egy egész korszakra: húsz vagy harmincz évre kössék meg a vámközösséget Magyarországgal, vagy pedig egyáltalában ne kössék meg. Magyarországnak ezen évtizedekig való megkötése én szerintem non sens, és én ebben a házban egyetlen pártot sem gyanúsítok azzal, hogy ilynemű ajánlatot csak egyáltalában elő is merjen hozni, mert az összes pártok elsöpörnék azt a miniszterelnököt, a ki ilyennel állana elő. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak nem imputálja nekem!
