Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

164 103. országos ülés 1902 két társkereskedő, a kik együtt tartják a raktárukat. Hát én kérdezem, hogyha mi ugy vagyunk, mint azok, hol van az megírva, hogy ha az a két társkereskedő azt mondja, hogy én ugyan külön szerződhetném, de kijelentem, hogy ] 907-ig együttesen akarok szerződni, hol van ez megírva, hogy ezt ki nem jelenthetik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Kubik Béla: Nem lehet együtt csinálni! Tovább nem bejegyzett czég! Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, Kubik urnak ez a nézete, nekem meg amaz. Ha én ma Kubik úrral társas szerződésre lépek, — mert abban vagyunk Ausztriával — és én azt mondom Kubik urnak: én megtartom a közösséget, valami anyagi közösséget, abba belemegyek, ha ő is megtartja, és egyetértünk abban, hogy ezt megtegyük, akkor ugyan miért ne szerződhetnénk ? (Ugy van 1 Ugy van! jobbról.) A czégjegyzést itt, tudja Kubik képviselő ur, mi pótolja? Az a törvény, a mely ezt kimondja 1907-ig. Visontai Soma: Ez a prókátori beszéd! Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz ez csak a közbeszólásra volt mondva. Én nem prókátor kódom, én világosan felolvastam a törvényt, a mely erre az esetre egészen határozottan lentartja a régi állapotot. Azt mondja a t. képviselő ur: mi lesz Mexikóval és mi lesz a külföldi államokkal, — és ez nagyon komoly kérdés és azért kell, hogy világosságba helyezzem, mert ellenkezőleg téves felfogásokra vezethetne a külföldön — tehát hogy mi lesz Mexikóval, ha megszűnik a recziproezitás? Én nem azt mondtam, hogy csak hat hónapra lehetett megkötni a szerződést; nem azt mondtam, mintha nem lehetne tovább megkötni, hanem én a hat hónapot csak akkor emiitettem fel, a mikor valaki, Molnár Jenő képviselő ur, azt mondotta, hogy ez meggátolja a külön vámterület felállítását. Érre azt mondtam, hogy bocsánatot kérek, hogyan gátolhatná meg egy oly szerződés a külön vámterület felállítását, a mely minden perezben hat hónapra felmondható. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ebben igaza van!) De ebből nem következik az, hogy ez a szerződés megszűnik. Ez a szerződés akkor Magyarországot fogná kötelezni és mi majd elrendeznők a külfölddel 1907-ig vagy azon terminus határán belül, a melyre a szerződés kötve van. De hat hónapra egy szerződésünk sincsen; e szerint ráérünk erről beszélni akkor, ha szerződést kötünk, a mint a törvény előírja, 1907-en belül, mert hogy 1907-ig külföldi szerződéseket lehet kötni, azt a képviselő ur sem tagadja, a törvény pedig egyenesen mondja, egyenesen rendeli. Én ezt a kérdést egész tisztának tartom és a magam részéről semmiféle közjogi sérelmet vagy az 1899. évi törvénynek az érintését benne feltalálni nem tudom, hanem az annak egyenesen megfelel, mondhatom, megfelel betűjének és szellemének. április 29-én, kedden. De még tovább megyek. Én csupa lojalitásból azon törvény legszigorúbb interpretácziója mellett állok akkor, a mikor ezt a törvényjavaslatot védem és a mikor igy szövegeztem, a mint van. Mert az 1899: XXX. t.-cz. 4-ik szakaszának második bekezdése azt mondja, hogy 1903-tól 1907-ig ha köttetnek szerződések, igy meg igy kötendők. Ennek tehát azt az értelmet is lehetett tulajdonítani, hogy ez csak az 1903-tól kötendő szerződésekre szól. Most pedig még nem vagyunk 1903-ban, hanem csak 1902-ben r és mégis csak hathavi szerződést kötünk. Én azt is mondhattam volna, — ez is egy nézet volt — hogy a mexikói szerződést nem is kell külön törvényben mint kivételt ezen szakasz alól statuálni, hanem meg lehet kötni, mert 1903-ig lehet kötni. Rakovszky István: Ez is a helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: Ebből méltóztatik látni, hogy eljárásom lojális volt, hogy én a törvényt nem kikerülni akartam, hanem azon skrupulozitásnál fogva, hogy talán érintve lehetne a törvény, külön törvényben akartam kimondani, hogy konkordancziába hozassék a kettő. (Élénk helyeslés jobbról.) Pedig ez csak a legiszlativ skrupulozitásnak és a lelkiismeretességnek a netovábbja. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Még csak két megjegyzést, mert a képviselő ur erre nagy súlyt helyezett. Az egyik az, hogy a képviselő ur azt mondja, hogy én itt hivatkozom koronatanukra és beszélek arról, hogy bizonyos szakasz, a melyről szó van, hogyan jött létre. Én azt mellékesen mondtam csak. Ha én csak arra hivatkoztam volna, a kéj)viselő urnak igaza lenne, de én azt csak mellékesen mondtam el, hogy megvilágítsam: micsoda indokból, micsoda czélból és miképen jött létre az a szakasz, annak genezisét akartam adni, de aztán elhagytam és magára a törvényre és annak világos szavaira támaszkodva, magát a törvényt olvastam fel a képviselő úrral szemben és állítottam az argumentácziója ellen. A másik, a mit mondanom kell az, hogy a képviselő ur azt mondja, — s ez érdemleges dolog — hogy ebből a szerződésből nem is lehet kiolvasni, hanem csak az én előadásomból tűnik ki . . . Visontai Soma: Az én felszólalásom folytán! Széll Kálmán miniszterelnök: ... és a képviselő ur nagy érdemekép konstatálom, az általa történt szorongattatásom folytán (Élénk derültség.) jelentettem ki, hogy miképen fog ez megköttetni. Hát bocsánatot kérek, a képviselő ur nagy tévedésben leledzik, mert a képviselő ur, ugy látszik, ebben _ a kérdésben nem nézte meg a preczedenseket. Én csak a preczedenseket követtem, azokat, a melyeket nem kifogásolt soha senki. Kétféle szerződési módot ismer ugyanis a mi törvénykönyvünk. Ismeri az olyan szerződéseket, a melyeket beartikulál, beczikkelyez in extenso, — ezek a tarifaszerződések — és is-