Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. 449 Rakovszky István: Ha akkor így respektálta a t. miniszterelnök ur a közös megállapodásokat és akkor ilyen skrupulózus volt, akkor, azt hiszem, jogos, hogyha én kifogásolom azt, hogy ez a közös megállapodások folytán törvénybe iktatott elv közös megállapodások nélkül a t. miniszterelnök ur és pártja által önhatalmúlag átlyukasztassék. (Helyeslés a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Ugy látszik, itt sajnálatos félreértés forog fenn. Én átlyukasztottam volna az én akkori úgynevezett formulámat és pi'opoziczióimat, ha meg nem tartottam volna és az 1899: XXX, törvényczikket nem hoztam volna be és nem létesítettem volna és nem csináltam volna meg, De én azt megcsináltam betű szerint, ugy, mint a hogy én akkor proponáltam, az utolsó_ betűig. Már most, kérem, miről van szó? Én megtartottam azt, a mit akkor, a pártközi tárgyalások közben kijelentettem, hogy az 1893-ról való terminust én 1907-ig kitolom, de azzal, hogy ezt a három nagy jogát az országnak világlatba helyezem és megszerzem, a mi nem volt az addigiakban benne, hogy a szerződések összeesnek ezután is, mert nem lehet 1903-tól kezdve 1907-en túl kötni szerződést, ha pedig nem jön létre a vámszövetség, hogy a vámtarifát előbb kell revideálni és hogy a felmondási jog a lejárat nélküli szerződésekre, ami nem volt meg az 1878: XX. t.-cz.-ben, ezután Magyarországnak megadatik. Ezt én betű szerint teljesítettem, mert az a törvény az 1899: XXX, t.-cz., a mibe mindezt felvettem, létrejött, azt én keresztülvittem itt, és — a mi nehezebb volt — Ausztriában az osztrák kormánynyal kötött megállapodásokban. Ezzel a pártközi egyezmény teljesen, minden izében betű szerint végre lett hajtva, (Ugy van! a jobboldalon.) és konzummálva lett. Most jön egy törvény. Tehát most csak abból a szempontból lehet ezt a törvényt megbírálni, hogy a törvényhozás jónak látja-e az 1899: XXX. t.-cz.-től ezen eset alkalmából egy kivételes eltérést megengedni. Én nem kívánom ezt mint jogot, én ezt proponálom. Ha a törvényhozás nem egyezik bele és azt mondja, inkább formalisztikus szempontokból indulva ki, a fiat justitia et pereat mundus elvből indulva, hogy maradjon meg az a törvény kivétel nélkül, ha a törvényhozás azt mondja, hogy ez neki fontosabb érv, mintsem hogy Mexikóval meglegyen egy hat havi kedvezményes szerződési viszony, akkor nem lesz belőle törvény. Hát ez propozioziő. Törvényszegésről szó sem lehet. Most én ennél tovább megyek a lojális felfogásban és azt mondom, hogy én olyant nem proponálok ebben a javaslatban, a mi az 1899: XXX. t.-cz. szellemével vagy intencziójával ellenkeznék, habár azt mondom, hogy akkor is joga van a törvényhozásnak ezt módosítani, mert ha egy utólagos törvény az előzetes törvénynek intenczióit halomra dönti, akkor is teljesen jogos téren áll, mert hiszen szabad elhatározása van a törvényhozásnak, hát mondom, azon törvénynek még intencziójával sem jön legkisebb ellentétbe az, a mit proponálok. Se a szellemével, se a szándékával. Mert mi volt annak a törvénynek intencziója? Hiszen nem az volt az intencziója, hogy formalisztikus vaspántok közé helyezze a gazdasági életet és gazdasági viszonylatainkat a külfölddel, hanem a törvénynek intencziója az volt, hogy ne lehessen Magyarország gazdasági érdekeinek sérelmével külföldi uj tarifa-szerződéseket kötni a mostani vámtarifa alapján, mert az nem mindenben felel meg a mi érdekeinknek. (Ugy van! a jobboldalon.) Rakovszky István: Az is! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezen tételt illetőleg csak ez az intenczió, a másik intenczió egy másik tételt illeti, azt t. i, hogy hosszabb szerződések ne legyenek mint 1907-ig, a harmadikat illetőleg a felmondás biztosíttatott, tekintet nélkül a lejáratokra. Most vizsgáljuk meg, hogy a törvénynek ez az intencziója meg van-e sértve? Először hosszabb nem lesz a szerződés, mint 1907-ig, mert hat hónapi felmondásra szól, tehát ha a külön vámterületnek eshetősége beállna is, akkor is szabad tere van az országnak, mert hat havi felmondási ideje van; tehát az elsőben az időre nézve nincs sérelem. A másodikban nincsen sértés, mert nem valamely uj tarifaszerződésről van szó. Hiszen nem akar a javaslat egy uj tarifaszerződést csinálni Mexikóval, nem ugy áll a kérdés, mint a hogy állani fog Németországgal és Olaszországgal. A mai szerződések helyett előreláthatólag tárgyalandó és kötendő uj tarifaszerződések esetében, itt mi azt mondanók ki, hogy addig is egy modus vivendit létesítünk Mexikóval. A kedvezményes klauzula alapján lépjünk vele szerződésre, hogy ne bánhasson másként mivelünk, mint másokkal és mi se bánhassunk másként velük, mint másokkal. Ez a kedvezményes klauzulának gazdasági, theoretikus és tudományos értelme. Hát én ezt az ártatlan módozatot proponálom, a hol az 1899: XXX. t.-czikk által feltételül odaállított általános vámtarifa revíziónak sem értelme, sem értéke. Erre az uj tarifa megállapításnak nincs jelentősége, s nincs semmi súlya, mert akármilyen lesz a vámtarifánk, ez abszolúte nem bir befolyással erre a kedvezményes klauzulás szeződésre és akármilyent fogunk csinálni, az csak a jövő szerződésekre szól és ezt is csak mint egy kivételt proponálom, a melyet az opportunitás követel meg,mert három esztendővel előre nem lehetett látni, hogy micsoda állapotok állanak elő Mexikóval és milyen összeköttetést létesítsünk vele. A mikor igy áll ez a kérdés, ismételve kijelentem, hogy protestálok az ellen, hogy ez a törvénynek akár betűivel, akár intencziójával ellentétben állana. Ez egyszerű rendezése a do-