Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

146 102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. és ez a következő (olvassa) »... ha csak a törvényhozás részéről fenforgó fontos okok miatt és szándékának nem prejudikáló módon erre külön és kivételes világos törvényes intézkedés nem történik.« (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez nem igaz, mert ez nincs bent a 4. §- ban. Ez egy elv, a melyet én elismerek, s a mely szerint egy törvénjdiozäs egy előbbeni törvényhozási aktust megváltoztathat egy későbbi törvényhozási aktusával. De azt irni oda, hogy a törvény e szakaszának rendelkezése szerint ez meg ez van bent e szakaszban, a mi nincs benn, erre — azt hiszem — bátran azt mondhatom, hogy ez nem áll, ez hamis, ez falláczia. (Elénk helyeslés a néppárton és a széls'óbalóläalon.) Szükség volt erre az okoskodásra azért, hogy ezen elvfeladást, ezt az átlyukasztást plauzibilissé tegyék. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Én arra helyezek nagy súlyt, hogy ezen, u. n. Széli-formula, a pacissenseknek hozzájárulásával lett megkötve azon feltevésben — és bona fide — hogy ez pedig átlyukasztva soha és semmikép nem lesz. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ez ebben a törvényjavaslatban meg lett szegve, ez meg nem lett tartva. Mert az, hogy itt egy külön törvényjavaslattal jönnek és ezt megmagyarázzák, az nem változtat a dolgon. Mert ha ezt nekünk akkor — és én kérdezek bárkit, a ki bent ült abban a bizottságban — előre megmondották volna, nem hiszem, hogy egyikünk is hozzájárult volna, mert mi az 1867 : XII. t.-czikkbe lefektetett elvnek ezen elkomályositását nemcsak hogy nem akartuk, hanem ellenkezőleg azt klarifikálni, biztosítani, erősiteni akartuk. (Ugy van! Ugy van! helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ipsissima verba voltak azok, a miket a t. miniszterelnök ur akkor abban a bizottságban elmondott. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ennélfogva én, t. képviselőház, ezen törvényjavaslatotközjogiszempontból magamévá nem tehetem. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Kem fogadom el, visszautasítom és én nagyon kérem a t. miniszterelnök urat is, mert ma ő a miniszterelnök, elhiszem, hogy holnap nem jön egy ilyen fontosabb törvényjavaslattal a ház elé, de holnap vagy holnapután más kormányelnök jöhet és erre hivatkozkatik, mint preczedensre és mondhatja, hogy az a miniszterelnök, a ki szerzője volt a klauzulának, maga átlyukasztotta azt, s ha ő így értelmezhette, mennél könnyebben értelmezheti ő azt ugy: (Ugy van! Ugy van! balról.) ennélfogva kérem, hogy a törvényjavaslat a napirendről levétessék. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (JElénJc helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Talán nem árt, ha most mindjárt a vita elején felszólalok, (Halljuk! Halljuk!) mert én a parlamenti diskuszsziónak igazi jelentőségét és az országra, s minden tárgyalás alatt álló kérdés helyes megoldása szempontjából hasznát és értékét abban látom, hogy itt nézeteknek és elveknek kölcsönös és nem bánom akármilyen éles tusájából azután leszürődik egy objektív nézet és az igazság. (Helyeslés és tetszés a jobb- és a baloldalon.) Azt tartom, hogy ily törvényjavaslat tárgyalásánál, a melynél — okkal vagy ok nélkül — egy fontos elvi és közjogi kérdés vettetik fel, helyes, ha nyilatkozom, és a t. ház előtt felderítem annak az intencziónak lényegét, a mely a javaslat szerkesztésére vezetett, felderítem a javaslatnak értelmét, czélját, és közjogi következéseit, hogy azután a t. ház ítéljen és mérlegelhessen. (Elénk helyeslés. Halljuk! Halljuk !) Jobbnak tartom, ha most szólalok fel, mintsem hogy egy hosszú vita után mondjam el nézetemet, amikor a képviselőház több tagja esetleg már angazsirozta magát az egyik vagy a másik nézet mellett, a mit esetleg nem tett volna, ha a kérdést idején felderítjük. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur, mielőtt a kérdésnek meritumát fejtegette volna, azt méltóztatott mondani, hogy elrejtve tárgyaljuk a törvényjavaslatot, hogy két budget közé szorítva mintegy per sundambundam akarjuk keresztülvinni. Én azt hiszem, hogy egy javaslatról, a mely hónapok óta fekszik a ház asztalán, mely az illetékes két bizottság által hónapokkal ezelőtt tárgyaltatott, a melyre vonatkozólag itt fekszenek a jelentések és itt fekszik a törvényjavaslatnak igen bő és részletes indokolása, nem lehet azt mondani, hogy elrejtve tárgyaltatik. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Egyszerűen bekövetkezett egy bizonyos idő, a mikor opportunitási czélokból helyes és szükséges a törvény megalkotása. Senki sem láthatta előre, hogy bár az ülések tartamát három óráig meghosszabbítottuk, még április végén is a budgetet fogjuk tárgyalni. A budget hosszas tárgyalásánál kifejezésre jutó és alkalmazott szólásszabadságot nem kívánván korlátozni, tessék a t. háznak ugy vitatkoznia, a mint tetszik, de az élet fejlődik, bizonyos szükségletek előadják magukat és e törvény megalkotása opportunisztikus dolog, mert hiszen hónapokkal ezelőtt lett beadva és internaczionális kérdésről van szó. Gondolom, itt nem lehet szó rejtegetésről, hanem egyszerűen abból áll a dolog, hogy miután Mexikóval már múlt év óta érintkeztünk a kérdés iránt, kívánatos, hogy ez a nemzetközi dolog már udvariasság szempontjából is egyszer végre intéztessék el, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A mi az elintézés módját illeti, erre nézve a kereskedelemügyi miniszter annak idején nyilatkozott. Gondolom, állásomból kifolyólag én minden resszortot hivatva vagyok szükség esetén képviselni. A kereskedelemügyi miniszteri tárcza mély sajnálatomra és fájdalmamra megüresedvén, amint azt a t. ház bizonyára természetesnek tartja, most nekem kell azt képviselnem.