Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. 145 és azt a t. háznak is elfogadásra ajánlja. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Illyés Bálint jegyző: Kakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én ezen szerződéssel szemben közgazdasági szempontból nem akarok állást foglalni, mert — egész őszintén bevallom — nem is voltam rá elkészülve, hogy ez a fontos szerződés, a mely közjogi szempontból nagyfontosságú, igy közbeszúrva és mintegy elrejtve fog két tárcza költségvetésének tárgyalása közt tárgyaltatni. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én ezen szerződés ellen közjogi szempontokból emelek kifogást. (Halljuk! Halljuk!) Igénytelen nézetem szerint ezen szerződésre a felhatalmazást megadni nem lehet és nem szabad, (Ugy van! Ugy van! a, néppárton.) mert ez az 1899 :XXX. t.-cz. 4. §-ába ütközik. (Ugy van! a néppárton.) Kern az én feladatom itt az önálló vámterületet védeni, de igenis az én feladatomat is képezi az, hogy az 1867: XII. t.-czikket ott, a hol Magyarország önálló fejlődésére a lehetőség meg van adva, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) fentartsam, egész érvényében megvédjem. (Elénk helyeslés a néppárton.) T. ház! Az 1899:

XXX. t.-cz. keletkezését, a mint a t. ház arra talán vissza fog még emlékezni, pártközi tárgyalások előzték meg. (Ugy van! a néppárton.) Magam is részt vettem azokban és nagy vitával járt, s nagy nehézséget képezett ép ezen ügyeknek rendezése, a melyeket a t. miniszterelnök ur akkor az ő hires formulájával akart megoldani. Mi akkor bona fide belementünk és azt találtuk, hogy azon formula, melyet a t. miniszterelnök ur akkor a pártközi konferenczián közölt velünk és a mely szintén az 1899: XXX. t.-czikkben kifejezést nyert, ugy van kontemplálva, a hogy a t. miniszterelnök ur azt nekünk előadta, t. i. hogy ez megóvja Magyarországnak jogait,tökéletesen biztosítja azt a jogot az önálló vámterületre, konstatálja azt, hogy mi már akkor az önálló vámterület jogi állapotában vagyunk, de különféle czélszerüségi szempontok arra utaltak, hogy az önálló vámterület statusquóját nem jogilag, de. tényleg fen tartsuk. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez befolyásolta a mi magatartásunkat, arra ez volt döntő. Senki sem gondolhatta közülünk akkor azt, hogy ezt az 1867 : XII. t.-oz. egy formulával foltozott állapotát egy ujabb formulával a t. miniszterelnök ur át fogja lyukasztani. Mert ezen törvényjavaslat, mely előttünk van, nem egyéb, mint az 1899: XXX, t.-czikkbe lefektetett elveknek átlyukasztása és egy igen veszedelmes preczedens alkotása a jövőre nézve. (Helyeslés a baloldalon.) Hasztalan szabadkozik itt a t. előadó ur és a közgazdasági bizottság jelentése, azon törvényjavaslat, a mely még Hegedüs Sándor volt kereskedelemügyi miniszter ur által van aláírva, nem egyéb, mint megtagaKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VI. KÖTET. dása és aláásása annak az elvnek, a melyet mi mintegy biztosítékul tartottunk ezen törvénynyel szemben. Ezen törvényt nem lehet elfogadni azért, mert bármikónt szabadkozik is mind a jelentés, mind a törvényjavaslat, hogy ez nem megtagadása ezen törvénynek, ezzel szemben én egyszerűen ezen törvény negyedik szakaszának második bekezdését olvasom fel. A 4. §. 2-ik bekezdése következőleg szól (olvassa): »A külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi.« Én azon kezdem, hogy a tárgyalásokat sem lett volna szabad megkezdeni, ha nincsen meg az uj vámtarifa. Hol van az uj vámtarifa? Miért nincsen meg az uj vámtarifa? Hol van a garanczia, hogy meglesz az uj vámtarifa, és hogy a miniszterelnök ur holnap, vagy holnapután újból nem áll elő egy sokkal íontosabb kereskedelmi szerződéssel, a hol közgazdasági érdekek vannak érintve és ugyanazzal a formulával nem jő, hogy ez egy kivétel, ez nem tángálja az 1899 : XXX. t.-czikket, a mit ép az mutat, hogy ez az uj törvény kivételt statuál, sőt akkor már preczedens is lesz. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ezzel szemben egy nagyon különös okoskodással élt Hegedüs Sándor volt miniszter ur, czitálja az 1899 : XXX. t.-czikk 4-ik §-át, a melyet felolvasok azért, hogy a t. ház figyelje meg, milyen okoskodással akarják ide belemagyarázni azt, hogy ezen törvényjavaslat, a mely felett tárgyalunk most, egészen helyesen, ugyanazon törvénynek a szellemében van megszerkesztve. (Halljuk! Halljuk!) A 4. §. következőleg szól (olvassa): »A mennyiben 1903-ig az 1867 : XII. t.-czikk 61. §-a értelmében vám- és kereskedelmi szövetség nem jön létre: a nemzetközi kereskedelmi szerződések hosszabb időre, mint a jelen törvény hatályának tartamára, vagyis az 1907-en túl terjedő időtartamra nem köthetők. A külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa az uj autonóm vámtarifával helyettesítendő, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi. Mindkét államnak jogában áll lejárattal biró kereskedelmi szerződések felmondását azon módon követelni, a mint azt az 1878 : XX. t.-cz. III. czikke rendeli. Lejárati határidővel nem biró kereskedelmi szerződések a két állam bármelyikének kívánságára az 1903. évre felmondandók.» Ez áll bent. Egy szóval sem több, egy szóval sem kevesebb. Mit mond Hegedüs volt miniszter urnak jelentése arra vonatkozólag, hogy mi áll ebben a szakaszban? (Halljuk! Halljuk!) A volt miniszter ur ekként nyilatkozik (olvassa): »A törvény e szakaszának rendelkezése szerint az általános vámtarifa megállapítása előtt nemzetközi kereskedelmi szerződések nem köthetők. . . .« Ez igaz. De most jön valami, a mi nem igaz 13