Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

138 102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. hogy azért ügyvédet fáraszszon és dijazzon, a melyet egyszerűsége miatt a fél maga is el tud látni; vagy pedig azt kell tennie, hogy előtte való nap beutazik a városba, hogy másnap a tárgyaláson ott lehessen. Akár az egyik, akár a másik igazságtalan, megterheli a közönséget. Különösen igazságtalan, hogy ha ez olyan esetben, a milyent előbb emiitettem, merül fel, a midőn néhány percznyi késedelem miatt Ítélik el a félt. Ezeken a bajokon segíteni szükséges volna. Ezeket a bajokat tehát, a melyek országszerte általánosan el vannak terjedve és igen kellemetlenek, ajánlom az igen t. igazságügyminiszter ur figyelmébe. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Az igazságügyminiszter ur kivan nyilatkozni. Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Szabad legyen az eddig felhangzott felszólalásokra észrevételeimet megtennem, a szükséges nyilatkozatokat, felvilágosításokat megadnom. Sorba veszem a t. képviselő urak panaszait, megjegyzéseit. Simonyi-Semadam Sándor t. képviselő ur mindenekelőtt a járásbirósági kinevezésekre figyelmeztet, figyelmeztet arra, hogy nem helyes az, hogy egy aljegyző vagy jegyző, a ki addig alsóbbrendű munkával foglalkozott, vagy, a mint mondották, blankettákat töltött ki, azonnal önálló bíráskodásra bocsáttassák. A t. képviselő ur olyan eszmét pendít meg, a melyet én már igen régen hangoztattam, mert még — ha jól emlékszem, — 1885-ben vagy 1886-ban adtam egy véleményt, a magyar jogászgyülésre kitűzött egy bírósági szervezeti kérdésben, a melyben azt az eszmét fejtegettem, hogy az albirák lehetőleg először a törvényszékhez neveztessenek ki. Bizonyos eredménye volt is ennek a véleményemnek, a mennyiben ennek folytán vették azután fel az 1891: XVII. tczikkbe azt az intézkedést, hogy a törvényszékekhez is lehet albirákat ideiglenesen kinevezni. Ezt az intézkedést azonban nem tartom elegendőnek és már az életbeléptetési törvényben akarok intézkedni arról, hogy a törvényszékhez kinevezett albiró véglegesen a törvényszéknél is meghagyathassák; másrészről pedig arról, hogy a járásbírósághoz kinevezett albirót vissza lehessen tenni a törvényszékhez. Azt, hogy minden albiró egyenesen a törvényszékhez neveztessék ki. nem tartom feltétlenül szükségesnek. Az azután az adminisztráczió dolga, hogy kit hova czélszerü kinevezni. Lehetséges, hogy a jegyző, a ki pl, azelőtt ügyvéd volt, igen alkalmas lesz arra, hogy egyenesen a járásbírósághoz neveztessék ki. Egyet azonban ki kell emelnem. hí ilyen intézkedés csak ugy lehet hatályos. ha az albirák számát csökkentjük és a járásbirák számát törvényszerüleg emeljük. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Ez pénzkérdés. Ezt én magam is czélszerünek találom, mert e nélkül odajutunk, hogy ha mindenkit a törvényszékhez, vagy legalább túlnyomó részben a törvényszékhez nevezünk ki, az albirák vagy nagyon rövid ideig maradnak ott, a minek aztán nem lesz valami nagy jelentősége, vagy pedig túltömjük a törvényszékeket albirákkal. Ez tehát alig vihető keresztül a járásbirák számának szaporítása nélkül. Simonyi-Semadam Sándor: Berendelni tanácsjegyzőknek ! Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Azoknak száma, a kiket berendelnek, aránylag csekély; azzal tehát nem lehet egy országban az egész adminisztrácziót rendezni. Felhozták több oldalról a felügyelet és az ellenőrzés gyakorlását. A mi konkrét panasz felhozatott, én azt meg fogom vizsgálni, és minden körülmény figyelembevételével fogok azután ebben az irányban a szükséghez képest intézkedni. Csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy e felügyeleti jogot nemcsak a törvényszéki elnök gyakorolja. A táblai elnökök is gyakorolják azt, a kik időnkint a járásbíróságokat is megvizsgálják, habár a törvény ezt nem teszi nekik kötelességükké és ott nem csupán a lajstromokat nézik meg, hanem megnézik az illetőnek munkáját is, több ítéletét elolvassák, hogy maguknak az illető képességéről meggyőződést szerezzenek. Különben is azok az ítéletek felkerülnek a táblához és így a tábla elnökének ott is van alkalma magát tájékoznia. Felemiittettek a szegénységi joggal való visszaélések. Ezek azonban nem lehetnek olyan nagyok. Az irodai átalányból az egész országban mintegy 30.000 korona vétetett előlegül igénybe a szegényjogon perlekedők részére. Igaz, hogy ebből Budapestre sok esik, mert a budapesti törvényszék területére 9620 korona, a járásbíróságokra pedig 2061 korona jut. A szegénységi jog különben is a perrendtartás javaslatában fog szabályozást találni, ott nevezetesen intézkedés lesz arra nézve is, hogy a szegénység magában véve nem lesz elég ok arra, hogy a szegénységi jog megadassák, hanem egy előzetes causae cognitio fog gyakoroltatni arra nézve, hogy nem mutatkozik-e a perlekedés előre eredménytelennek, mert nemcsak az államról van itt szó, hanem szó van az alperesről is. Nem lehet azt megengedni, hogy sub titulo szegénységi jog olcsón más embernek költséget okozzanak. Lesz gondoskodás arról is, hogy a szegénységi bizonyítvány tüzetesebb legyen és hogy a bíróság szükség esetében tudakozódhassák a folyamodó vagyoni viszonyairól és jobban megvizsgálhassa a tényállást. Hogy a szakértők ingyen teljesitsenek szakértői szemléket, azt, ugy hiszem, alig lehetne elfogadni, legföiebb az állandó szakértőknél; de a nem állandó szakértőkre nézve ez nagyon kemény volna. A mi az építkezéseket illeti, méltóztatott tőlem azt kívánni, hogy bizonyos kimutatást adjak arról, mennyi takaríttatik meg a természetbeni lakások czimén arányban az építkezési költséggel. Sajnálatomra ilyen kimutatást nem