Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. 137 Ezeket voltam bátor röviden megjegyezni. Felhívom mindezekre a t. ház és a miniszter ur figyelmét, mint olyanokra, a melyek gyors elintézést követelnek és mint olyanokra, a melyeknek elintézése tisztán a miniszter ur jóakaratától és jóindulatától függ. Ha szavaimnak csak valami foganata lesz is, meg leszek elégedve. De miután nem látom a költségvetésben ezen kívánságaim és vágyaim kifejezését, a tételt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Illyés Bálint jegyző: Okolicsányi László i Okolicsányi László: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Csak nagyon röviden kívánok a tételhez szólani. Felszólalásomhoz az anyagot és az inditó okot előttem szóló t. képviselőtársamnak azon észrevételei adják meg, a melyeket azokra a kisebb bajokra vonatkozólag szíves volt felhozni, a melyek a járásbíróságoknál, különösen a fővárosban, napról-napra észrevehetők. Azok a t. miniszter urak, a kik az igazságügy politikáját felsőbb helyről kezelik, néha talán nem is észlelik ezeket az apró-cseprő hibákat, és azért, azt hiszem, nem végezek felesleges munkát azzal, ha rámutatok ezekre a kisebb hibákra, a melyek némelykor messzemenő káros következménynyel járnak. Tökéletesen helyesen mutatott rá Nessi Pál t. képviselőtársam arra, hogy a budapesti járásbíróságoknak mai elhelyezése olyan, hogy ott a helyi viszonyok és a bírák túlhalmozottságánál fogva alig lehetséges a bírónak minden ügygyei behatóan foglalkozni. A bíró ügyeinek száma némely járásbíróságnál azt követeli, hogy egyegy órai terminusra 40 — 50 pert tűzzön ki és igy abban a teremben — jobban mondva szűk, kellemetlen, rosszul világított odúban — 70—80 ember, ügyvéd és fél stb. jelenik meg; az egyik a másiktól mozogni nem tud, kényelmükről pedig annyira sem gondoskodnak, hogy lenne, hova elhelyezni a kalapot, vagy felöltőt. Határozott tudomásom van arról, hogy egyes budapesti járásbíróságoknál napirenden van, hogy az alatt az egy pillanat alatt, a míg az ügyvéd, vagy a fél aláírja a jegyzőkönyvet, annak kabátját, esernyőjét, ellopják, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert van ember, akinek nincs dolga a bíróságnál és épen csak azért megy oda. Tökéletesen helyes és jogos tehát az a követelés, a melyet előttem szóló t. képviselőtársam állított fel, hogy a budapesti járásbíróságok lehetőleg egy központban helyeztessenek el. Szükségessé teszi ezt különösen iiZ eb körülmény, hogy a sommás eljárásról szóló törvény értelmében a határozott órára kitűzött tárgyalásra pontosan kell megjelenni és a ki csak néhány perczczel elmulasztja a kitűzött órát, az ellen a makacssági Ítélet meghozható. Én csak azért szólaltam fel, hogy Nessi Pál t. képviselőtársamnak ezeket az észrevételeit átvigyem egy kissé tágabb körbe és rámutassak arra, hogy a törvénynek különösen ez az intézkedése, a mely a pontos megjelenést igényli, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VI. KÖTET. a vidéki bíróságoknál ;mennyire kegyetlen következményekre vezet. Én magam láttam vidéki bíróságnál, hogy a fél, a ki törvény értelmében jogosítva van személyesen megjelenni a tárgyalásra és nem köteles ügyvédet vallani, eljött deczember hónapban a reggel 8 órára kitűzött tárgyalásra. Az ő falujából annak az embernek hajnalban három órakor kellett elindulnia, hogy 8 órára a járásbíróság előtt megjelenhessék. Hossz időben, hóban, csúszós utón kellett neki gyalogolnia öt óra hosszat és most megtörténik azon az emberen az a szerencsétlenség, hogy ha ő — mondjuk — 8 óra után 10 perczczel érkezik a járásbírósághoz, és megmutatja ott az idéző végzést, akkor természetesen — mert hát nálunk a birák, különösen az alsóbb fokon, ép ugy, mint más magyar tisztviselők is, szeretik a szegény emberrel szemben megmutatni azt, hogy ők urak — letorkolják, rákiabálnak, hogy semmi keresni valója itten, miért nem jött pontosan, a ki elkésett, azzal többé szóba nem állunk. Mondhatja ott az a szegény ember, hogy kérem kifizettem a követelést, kezében hozza a nyugtát, hogy ki van fizetve, nem tartotta érdemesnek ügyvédet megbízni ilyen dologgal, hiszen azt hitte, ha megmutatja a bírónak a nyugtát, a felperes ugy is el lesz utasítva a keresetével, de azért, mert néhány perczczel elkésett, a makacssági ítélet ellene már meghozandó. Ott áll a felperesi ügyvéd, a ki egyenesen a törvényre hivatkozva, a bírótól meg is követelheti, hogy a törvényt alkalmazza és a biró addig, a mig ez a törvény életben van, ezt nem is tagadhatja meg tőle. Ezenkívül tekintetbe kell venni azt is, hogy hiszen a vidéken az órák nem járnak olyan pontosan és olyan egyformán, ott nincsen normális idő, az ember nem mehet el mindennap a műegyetem elé, hogy óráját megigazítsa. Az egyik és a másik óra között néha félórai eltérések vannak. Innen tehát igen nagy igazságtalanságok származnak, a melyeket a birák sem szívesen alkalmaznak és a melyek a jogkereső közönségre is csak felháborító és bosszantó hatással vannak. Ezenkívül fel kell panaszolnom még azt is, hogy a bíróságok, — a vidéki bíróságokat értem, — igen gyakran a terminusok kitűzésében nincsenek semmi tekintettel a vidéki közönségnek érdekeire és a helynek forgalmi viszonyaira. Ha egy kis vidéki városban, a melynek járásbírósága van, a járásbiró tudja, hogy a vasút abba a városba megérkezik, mondjuk, 9 óra 20 perczkor ennek daczára kitűzi a tárgyalást 9 órára, holott tudja azt, hogy az az alperes, ha személyesen akar védekezni, a mihez joga van, a vasúttal 9 órára semmiképen sem jelenhetik meg, mert a vonat csak 9 óra 20 perczkor érkezik abba a városba. Már most két lehetősége van annak az alperesnek: vagy egy ottani ügyvédet biz meg képviseletével, talán egy oly csekély ügyben, a mely nem is érdemes arra, 13