Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-102
102. országos ülés Í902 április 28-án, hétfőn. 135 nyomorúságos voltának is egyik kútforrása törvénykezésünk lassúsága. Egyszer beszéltem egy angol emberrel és megkérdeztem tőle, hogy miért nem jön ide, mikor itt olyan rendkívül kedvező kilátás van a tőke elhelyezésére. Azt felelte, hogy nagyon szívesen eljönne, de csak egy kikötéssel, t. i. hogy az angol bíróság legyen az illetékes^ mert magyar bíróságra nem bízná a pereit. És igaza van neki; mert a magyar felperes r két-három év alatt sem kap igazságot. Én tehát arra kérem a t. miniszter urat, hogy ha ilyen birói állások megüresednek, ne számítson arra a néhány krajczár interkaláréra; hanem siessen és töltse be azonnal a birói állásokat; ezzel humánus czélt szolgál, de a bíróságok működését is megkönnyíti. A t. miniszter ur azt mondta a napokban, hogy a lajstrom-rendszer jó és helyes. Én ellenkező meggyőződésben voltam, ismerve a budapesti viszonyokat. Tegnap vidéken jártam és legelső kérdésem az volt: »Urak, mi van a lajstromrendszerrel.* A legelkeseredettebben nyilatkoztak bírák és ügyvédek egyaránt a lajstromrendszerről. Tarthatatlan állapotokat okoz ez. Én mondom a t. miniszter urnak, meglátja, hogy igazam van és kérve-kérem, a törvényszékeknél ne alkalmazza, mert pár év múlva csődöt fog az mondani. Igen, meg lehetne csinálni akkor, ha minden járásbíróságnál a birák megmaradnának, de a mikor a birák változnak, a betűk változnak, akkor a lajstromrendszerrel boldogulni nem lehet. Először azt kell keresni, hogy milyen bírónál miféle betűi voltak és a szerint kell az ügy aktáit tovább keresni. — Konkrét esetet mondhatok, hogy Budapesten kilencz hónap óta keresünk egy aktát a lajstromrendszer alapján, és nem bírjuk megtalálni. Érezhető ez a visszásság akkor is, ha pl. egy igényperben bekivánják a végrehajtási iratokat. Át kell menni egyik betűből a másikba, és különösen ha több igényper csatoltatik össze, nem vagyunk képesek felfedezni, hol vannak a végrehajtási iratok. Gyakorlati szempontból szólok, mert saját tapasztalatomból beszélek. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Legyen meggyőződve a t. miniszter ur, hogy engem a lajstromrendszerrel szemben semmiféle animozitás nem vezet, biszen erre nincs is okom. Beszéltem a járásbíróságok elhelyezéséről. Nagyon szeretném, ha t. miniszter ur személyesen meggyőződnék azok felszereléséről is. Míg a t. honvédelmi miniszter urnak bőségesen rendelkezésére állanak a milliók az ő kedves katonái számára, addig valóságos botrányszámba megy az, hogy a szegény bíróságoknak miféle eszközeik vannak. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloläalon-) Nem beszélek a nyomorult asztalokról, sem azokról a lyukas székekről, a melyekre leülni nem lehet, sem azokról a székekről, a melyek nincsenek meg. Visontai Soma: A magyar igazságügyet képviselik ezek a székek! Nessi Pál: De azt kérdezem a t. miniszter úrtól, hogy ha egy járásbíróság csak öt perben idézi meg a feleket és megjelenik nyolcz ügyvéd, nincs-e joga minden ügyvédnek arra, hogy helyet foglaljon? Pedig nem lehet, képtelenség ez, mert nincs szék, és ha van, hát lyukas! (Derültség a szélsöbaloläalon.) Szerettem volna a ház asztalára letenni egy tintatartót, de minthogy leltári tárgy, nem lehetett elhoznom. De megmondom, milyen az a tintatartó. Egy volt ostyaskatulya ; abban van egy ötkrajczáros tintásüveg. A skatulya ki van lyukasztva, abból mártogatnak. Két éve használják, képzelhető, milyen állapotban van. Ez a járásbíróság tintatartója az ügyvédek számára. Két elrontott, elnyűtt tollal. Megszégyenítő dolog, és nem volna rá lelkem, hogy egy idegen embert egy budapesti járásbírósághoz elvigyek. (Ugy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Arról nem is beszélek, hogy ha valamit a pertárban be akar vezetni, ha valamit be kell iktatni, meg kell fizetni a tollat. Eötvös Bálint: Pedig a törvény kötelezi az ügyvédet, hogy ott irja be! Nessi Pál: Méltóztassék csak erről meggyőződni. Simonyi-Semadam t. képviselőtársam az előbb a felügyelő hatóságokról beszélt. Mindenben magamévá teszem, a mit t. képviselőtársam egy meg nem nevezett személyről mondott, mert saját magam meggyőződtem ezekről az állapotokról. De szó volt a tömeggondnokságokról is. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloläalon.) Egészen őszintén beszélek, és meggyőződésem, hogy ezen másképen segíteni nem lehet, mint ugy, hogy a törvényszéktől el kell venni a tömeggondnok kirendelésének jogát és az arra egyedül illetékes ügyvédi kamarákhoz kell áttenni valamennyi szükséges gondnok kirendelésének jogát; az ügyvédi kamara a saját autonómiájában meg fogja találni a módját annak, hogy ez igazságosan osztassék el. Nem fogok sokáig siránkozni a mai állapotokon, de egy konkrét esettel — a nevekkel j>rivátim szolgálhatok — fogom illusztrálni a mai állapotokat. Egy kereskedő nem tudván exisztálni, kénytelen volt csődbe menni, de mielőtt a csődkérvényt benyújtotta, elment Budapest legnevesebb törvényszéki elnökéhez és előadja kérelmét: méltóságos uram, csődbe kell mennem, de egy nagy kérésem volna és ez az, hogy ha lehetséges, legyen szives az én ügyvédemet tömeggondnokul kirendelni, mert az ismeri a viszonyokat, könnyebben be tudja hajtani követeléseimet és igy a hitelezők is nagyobb quótához jutnak és nekem is nagyobb megnyugvásomra volna. Az ügyvéd is ott levén, az elnök egyszerűen azt kérdezi tőle: hány éves ügyvéd ön ? Az ügyvéd azt feleli: nyolcz éves ügyvéd vagyok. Nagyon sajnálom, mondja az elnök ur, akkor nem tehetek eleget kérésének, mert vannak még 18 éves ügyvédek, a kik még nem kaptak csődöt, Ez volt az egyetlen ok. Az
