Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn, 125 nagyon radikális intézkedéshez folyamodott. Egyszerűen minden tanácsban, a hol ily kérdés felmerült és ő működött, megtagadta a szegényjogon való perlekedést, a minek a következménye az lett, hogy kénytelen volt az illető felfolyamodni és a tábla természetesen megváltoztatta a törvényszék elnökének ezen bölcsen inicziált határozatát, mert azt a kérdést, hogy itt egy visszaélést involváló engedményről van-e szó, nem lehet incidentaliter elbírálni. Ez a kérdés talán olykép volna megoldandó, hogy a szegényjogon perlekedőknél minden szakértő — értvén ez alatt a bírósági szakértőket és a végrehajtót — köteleztessék arra, hogy egyelőre ép ugy, mint az ügyvéd, ingyen teljesítse azon munkálatot és adassék meg a végrehajtónak és a szakértőnek is az a jog, hogy a neki in effigie megállapított költségre előjoga legyen a követelés behajtásánál, szóval tacita hypothekája legyen meg az alperesen behajtott követelés felett. Ezzel megmentjük azt a nagy princzipiumot, hogy a szegényjogot érvényesülni engedjük, másrészt megtakarítunk egy sereg költséget, mert, a mint tudom, az idén és a múlt évben is, valamint az azelőtti évben, a budapesti törvényszék iroda-átalányi költsége horribilis módon felszaporodott. A költségvetésnek a rendkívüli kiadások rovatában vannak az építkezések felemlítve és az indokolásban ki van emelve, hogy megtakarítások érettek el az által, hogy ott, a hol természetbeni lakások vannak, az illető bírák lakpénze nem állíttatott be a költségvetésbe. Én arra kérném az igazság ügy miniszter urat, kegyeskedjék felvilágosítani a házat arról, hogy milyen arányban állanak ezek az u. n. megtakarítások az építkezésbe befektetett tőkének jövedelmezőségével, miután a számadást ebben a kérdésben valahol meg kell találni. Ha én azt mondom, hogy építek egy törvényszéket, vagy egy járásbíróságot, és lakást adok a törvényszéki bírónak, vagy járásbirónak, ennek folytán a megtakarítás rovatába írom a ki nem fizetett lakpénzt, akkor viszont nekem, hogy tisztán lássam a számadást, azt is kell tudnom, hogy milyen tőke az, a melynek javára iratik ezen jövedelem, hiszen az építkezésbe befektetett tőkének valamely rckompenzáczióját meg kell találnunk. Méltóztassék megengedni, hogy most röviden reflektáljak Issekutz Győző és Mandel Pál t. képviselőtársaim azon ellenvetéseire, azon kommentáraira, a melyekkel az én előző beszédemet kisérni szívesek voltak. (Halljuk! Halljuk.') Issekutz Győző ur szememre hányja, hogy én minden olyan törvénykezésben, minden olyan törvényjavaslat tervezésében, a melyből az idegen jogok reczepcziója, átvétele látszik, egyszerűen majmolást látok és felvilágosit engem arról, hogy hiszen a viszonyok ugy alakulnak a világ haladásával, hogy mi mindig több és több idegen jogot vagyunk kénytelenek átültetni. Én azt hiszem, hogy nyitott kaput döngetnék, ha sokáig beszélnék arról, miszerint az én beszédem tenorja nem oda terjed, hogy ne vegyünk semmit át és mindent, a mi az idegen törvényhozásban meg van alkotva, perhorreskáljunk és kerüljünk, mert az nincs magyar sújtassál és sarkantyús csizmával ellátva. Ez távol van tőlem. Én csupán azt az egyet állítom, hogy főleg az igazságügyi alkotások azok, a melyeknél a magyar szellemet legkevésbbé szabad nélkülöznünk. Nem

7 akarok én ebben tovább menni a szükségesnél. Én sohasem kívánom és nem is kívántam azt, hogy az u. n. internaczionális jellegű törvényeknél, mint kereskedelmi törvény, csődtörvény és váltótörvény, az egész törvényt magyar sujtásos nadrágba bujtassuk és zárkózzunk el teljesen a külföldnek hasonló intézményeitől. Távol állok ettől. Távol vag3

_

ok attól is, a mivel, azt hiszem, az igazságügyminiszter ur egy röpke megjegyzése engem érinteni látszik, a midőn azt mondja, hogy a jő theoria feltétlenül jó a praxisban is. Már méltóztassék megengedni, a jó theoria a pozitív tudományok, a természettudományok terén, valószínűleg meg fog felelni a praxisnak. Miért? Mert ha egy mérnök az ő gépét jó theoria alapján megtervezi theoriában, ugy az valószínűleg a kivitelben is akczeptábilis lesz. Ha az építész a papíron az ő házát pontosan kiszámítja, azt a házat azután kitűnően fel lehet építeni. De ne méltóztassék összehasonlítani a jogi alkotások terét ezzel, mert a jogi alkotások terén a jó theoria magában véve még kevés. A jogi alkotások terén tulaj donképen, ha lehet theoriáról szó, mint egyedüli tényezőről, ugy két theoriát méltóztassék figyelembe venni. Az egyik theoria a jogászé, mikor valamely jogászi intézménynek theoriáját figyeli meg, a másik theoria az államférfíué, a ki azt a jogi theoriát a saját nemzetének szükségleteihez alkalmazza. Ha ez a két theoria nincs meg benne, akkor az első theoriának jósága sohasem fog a praxisban beválni. Méltóztatik jól tudni, a délamerikai köztársaságok közjoga theoretice minő kiváló, hogy ahhoz semmiféle kritika nem férhet; de azt is tetszik tudni, hogy a valóságban, az életben oly gyarlónak vált be, és a közjogi viszonyok ott oly rendezetlenek, mint sehol a világon. Ha én azt mondtam, hogy a theoria a törvényalkotásnál mellékes, azzal még nem mondottam azt, hogy a jó theoriának ott nincsen értéke; de én ugy képzelem el az igazságügyi alkotásokat, hogy a jogtudós — és hála Istennek, az igazságügyminiszter ur jogtudós — az ő tudós szemével a theoriák, az ideák tömkelegében megtalálja az intézményeknek megfelelő kellő theoriát, azt megalkotja, és akkor azután felteszi azt a szemüveget, a melyet feltétlenül hordania kell, mint államférfinak, mint miniszternek, és újra átvizsgálja azt a helyesnek talált theoriát, hogy beleillik-e az az én népem, az én hazám viszonyaiba ? És itt nemcsak azt kell figyelembe venni,