Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

124 102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. miniszternek, hogy az albirákat a törvényszékeknél alkalmazza és ezzel olcsóbb erőket basznál olyan poziczíókra, a melyeknél jobban fizetett erőket kellene igénybe venni. Nekem az a véleményem, hogy tulajdonképen ez volna a helyes módja az albirók kiképzésének. Ne kezdje az az albiró azonnal azzal, hogy egyedül törvénykezik, egyedül tárgyal, szóbeli tárgyalás után azonnal Ítéletet mond, hanem méltóztassék őt először a tanácsban működésre vinni, hogy a tanács kellő vezetése, ellenőrzése mellett gyakorolja be magát a törvények alkalmazásába. Nem tudom, hogy ez a birói szervezetnek bárminő megbolygatását involválná magában; azonban azt hiszem, hogy ha mi ilyen birákat kapnánk a vidéken, mint gyakorlott albirákat, ugy azok legalább az Ítélkezés technikájával volnának tisztában. Azonban méltóztatnak tudni, hogy milyen kevés törvényszék van, a hol a törvényszéki jegyzőket meritórius munkával bízzák meg. Nagyon jól tudom, hogy például a budapesti kereskedelmi és váltó-törvényszék elnöke nagy gondot fordít arra, hogy a nála alkalmazott jegyzők referáljanak, pereket intézzenek el; azonban nagyon kevés ilyen kiváló törvényszéki elnökünk van. A budapesti törvényszéknél ebben a tekintetben meglehetős nagy a hiány, A budapesti törvényszék elnöke minden mással törődik, csak a bírák nevelésével nem, értve ez alatt, hogy a jegyzőket nevelje bíráknak. Méltóztassék már most megengedni, hogy rámutassak röviden, hogy az elnökök a felügyeleti és ellenőrzési jogot mily módon gyakorolják ? Csupán egyről van közvetlen tapasztalatom, s ez a budapesti törvényszék elnöke. Ezelőtt nem tudom hány évvel nevezték ki, ugy tudom, hogy nem a mostani igazságügyminiszter ur nevezte ki. Egy izben tárgyaltunk egy albiró urnái, hol megjelent egy magas, impozáns megjelenésű ur. A tárgyaló albiró felugrott, s őt állva üdvözölte. Ez az ur a köszöntést el nem fogadta, egy üres asztalhoz leült, fogta a naplót és kezdett abban szorgalmasan böngészni. Mindnyájan megvoltunk lepve, hogy bejön egy uri ember az igazságszolgáltatás termébe, a hol folyik a tárgyalás és nem az az uri ember üdvözli a bíróságot, hanem a bíróság feláll és üdvözli a jövevényt. Ez az üdvözlést el sem fogadja és az a szegény biró kénytelen tovább tárgyalni. (Mozgás a haloldalon.) Nem tudtuk, ki legyen az a nagy ur, én megkérdeztem azután az eljáró biró urat, ki az, kinek ily nagy reverenczia jár, hogy a fungáló biró, ki ő Felsége a király nevében működik, feláll üdvözletére, azonban az a nagy ur még csak figyelmére sem méltatja. Azt válaszolta, hogy ez a törvényszék uj elnöke. Én azt hiszem, hogy a háznak sokkal fontosabb és komolyabb dolga van, semhogy egyes ember családi nevelésének hiányait kelljen tárgyalni; azonban méltóztassék engem jól megérteni, én ugy fogom fel a bíráskodást, hogy ennél magasztosabb, szebb dolog el sem képzelhető és az állami funkczionáriusok közt a biró impériuma a legszebb, a legtisztább. Ha egy törvényszék elnöke más véleményen van, akkor csodálkozom, hogy nem vonja le a konzekvencziát és nem lép át más pályára. Az elnököt bemutatta e ténye, mint embert. Egy más alkalommal egy járásbíróságnál egy roppant komplikált ügy volt szőnyegen, beszélt róla az egész járásbíróság. Akkor az a biró, a kire bizva volt ezen fontos ügy elintézése, a vizsgálat befejeztével hozzáfordul és azt mondja: Méltóságos uram, itt van egy komplikált jogi eset, nagyon érdekes kérdés, legyen kegyes megmondani, mi a véleménye in theoria. A mint hallom, az a nagy ur végignézte az albirót és azt mondta: Ez nem az én dolgom, ezzel nem törődöm. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ez az eset bemutatja a törvényszék elnökét, mint birót. Egy harmadik eset is történt. A törvényszék elnöke, a mint kinevezték, elrendelte piacet nobis kijelentéssel, hogy egy törvényszéki biró szobájában az újonnan kinevezett albiró szintén helyet foglaljon és a két biró egy szobában legyen. Véletlenül az előző biró válópereket tárgyalván, egész nap tele volt a szobája asszonyokkal, tanukkal, felekkel és az uj biró nem tudott dolgozni, mert folyton zavarták. Előterjesztést tettek a nagy urnak: uram, ez az igazságszolgáltatás kárára van, mert képtelenek vagyunk dolgozni és kegyeskedjék intézkedni, hogy egy oly biró szobájába, a ki felekkel tárgyal nap-nap után, ne helyezzenek el egy másikat, a ki kénytelen írásbeli pereket tanulmányozni és azokat referálni. A válasz az volt, hogy intézkedtem és intézkedésemet meg nem változtatom. Nem tudom, szokás-e a törvényszék elnökének a törvényszéki bírákkal így érintkezni és hogy ez Magyarországon mindenütt így van-e. de azt tudom, hogy ez mindenesetre sajátságos. Ebben az esetben mutatta be magát, mint főnök. Ezek nem nagyon nagy dolgok, de jellemzők a törvényszékre és a törvényszék ügyvitelének ellenőrzésére. Méltóztassék megengedni, hogy még nagyon röviden kitérjek egy más fontos momentumra. A szegényjogon perlekedők Budapesten nagy mértékben visszaéltek azzal, hogy ők bélyeg nélkül perelnek. Uzusba jött t. i. a nagy építkezések és a bekövetkezett építkezési krach folytán, hogy azok a vállalkozók, kiknek épitkezési perei voltak, sajnálván a drága szakértők megfizetését, ugy perelték pereiket, hogy engedményezték követelésüket egy pallérra vagy szegény kőmivesre, a kinek javára szereztek aztán szegénységi bizonyítványt és ezzel befolyamodtak a törvényszékhez, kérvén a bélyegnélküli perelhetés kedvezményét, a mivel az jár, hogy a meghallgatandó szakértők dijait a törvényszék az iroda-átalányból kénytelen fedezni. Hogy ez anomália, azt mindenki elismeri; de a törvényszék elnöke egy