Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

116 101. országos ülés 1902 április 2ü-án, szombaton. Veszelovszky Ferencz: Az előttem szólott t. képviselőtársam azt mondta, hogy de lege ferenda itt ezen kérdésben többé szólni sem lehet. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem igaz! Nem ugy mondta! Nem erről van szó! Zaj.) Vészi József: Nem erről van szó! Elnök: Kérem, méltóztassék csendesen lenni, különben nem értem meg a szót. Veszelovszky Ferencz: Én csak erre nézve minden személyes vagy nemzetiségi, vagy akármilyen más invekczió nélkül azt mondtam, hogy igenis minden törvény, a mely itt hozatik, megváltoztatható. (Zajos, felkiáltások: Nem igaz, nem azt mondta! Folytontartó, nagy zaj.) Olay Lajos: Azt mondta, hogy többségben vannak a nemzetiségiek . . . (Nagy zaj.) Veszelovszky Ferencz: Bocsánatot kérek, ez igen kényes kérdés. (Zajos ellenmondások.) Elnök (csenget): Csendet kérek, igen t. képviselő urak. Nem értem a szónokot. (Felkiáltások balfelöl: Nem meri újra elmondani!) Bakonyi Samu: Kérjen bocsánatot, nem mondott igazat! (Zajos felkiáltások balfelöl: Azt mondta, hogy ez nem magyar parlament! Zaj.) Elnök: Kérek csendet egy pillanatra. Kérdem, mondotta-e a képviselő ur előbb, hogy ez nem magyar parlament, hogy itt (Zaj.) a nemzetiségek többségben vannak, és hogy a magyar nép többségét — a nemzetiségeket — ki akarja Krasznay Magyarországból utasítani? (Felkiállások a szélsobaloldalon: Igenis mondotta! Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Mondotta-e a képviselő ur ezt, igen vagy nem? Veszelovszky Ferencz: Meglehet, hogy mondtam! (Nagy zaj.) Bakonyi Samu: Gyáva ember! Ezt mondta és nem meri megmondani! (Folytontartó, nagy zaj.) Elnök: Miután a képviselő- ur nem vonja kétségbe azt, hogy ezt mondhatta, rendreutasítom. (Általános helyeslés.) Veszelovszky Ferencz: Előttem szóló t. képviselőtársam azt mondta, hogy nagy államok törvényhozásából és életéből vonjunk tanúságot. Erre nézve én azon nézetben vagyok, hogy mi csak a mi viszonyainkból és csak a mi körülményeinkből vonhatunk 3e tanúságot és nekünk nem kell Erancziaország, nem kell Kémetország, Angol- vagy Oroszország példái után indulnunk. Magyarország a szabadságnak, a jogegyenlőségnek, a testvériségnek hazája, (Zaj.) Nessi Pál: Visszaélnek vele! Vészi József: A melylyel önök visszaélnek! (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán : Judás-beszéd! Veszelovszky Ferencz: Dehogy Judás-beszéd! Olay Lajos: De még mennyire Júdás! Veszelovszky Ferencz: Az igen t. képviselőtársam azt is felhozza, hogy itt, e hazában csak a »Yolenti non fit injuria« elvénél fogva maradhatunk. , Én azt gondolom, hogy se nem okos, se nem czélszerü a magyar honból valakit kiutasítani; (Zajos ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) hiszen a népek már úgyis futnak Magyarországból (Zaj.) és pedig nemcsak a szlávok. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Nagy Mihály: Menjen elől! Szerencsés utat kívánunk! Bakonyi Samu: Csak az árulók menjenek! Elnök: Csendet kérek ! Veszelovszky Ferencz: Erre nézve én bátor leszek csak azon tényt felhozni, miszerint mi itt ősnép vagyunk. (Mozgás a jobb- és a szélsobaloldalon. Derültség.) Mi a magyarsággal együtt alapítottuk ezt a hazát, mi a magyarsággal együtt ezt a hazát fentartjuk. Olay Lajos: A.szegény nép igen! De önök lázítók és izgatók. Önök menjenek! (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Veszelovszky Ferencz: A mi a kultúra kérdését illeti, bátor leszek e tekintetben nézeteimet kifejteni. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Az nem személyes kérdés!) Hiszen a kultúra tekintetében lettem megtámadva. Én azt gondolom, hogy a mai időben kultúra tekintetében Európában jelentékeny, lényeges különbség a kultúrák között nincsen. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Dehogy nincs! Ez nem személyes kérdés!) Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a személyes kérdés keretében maradni, és ne méltóztassék általános kérdések fejtegetésébe bocsátkozni. (Elénk helyeslés.) Vészi József: Tartsa meg a kuíturfilozofiáját magának. (Helyeslés.) Veszelovszky Ferencz: Én azon elvnek barátja vagyok, miszerint minden törvény megtartandó, még az a törvény is, a mely az illetőre, vagy bizonyos körökre kellemetlen, talán meg nem felelő, talán keserű. Azáltal, hogy én a magyar parlamentben nyíltan az én gondolataimnak kifejezést adok, — gondolom, — senki ellen sem vétettem, legkevésbé pedig a parlamentarizmus ellen. Bakonyi Samu: Nem is mondta azt senki! Személyében nem is támadott meg senkit! Nessi Pál: Csak nemzetellenes! (Felkiáltások: Üljön le!) Elnök: Befejezte Veszelovszky képviselő ur beszédét ? Veszelovszky Ferencz: Igen. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólani? (Nem.) A miniszter ur kíván szólani. Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad a mai napon hallott felszólalásokra néhány észrevételt tennem. (Zaj. Elnök csenget.) Szükséges felszólalnom, mert nyilatkoznom kell a határozati javaslatokra nézve, a melyek több oldalról nyújtattak be. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ezt ten-