Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-101
101. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. 117 ném, legyen szabad nekem is mindenekelőtt hozzászólnom a nyelvkérdéshez, melyet Veszelovszky Ferencz t, képviselő ur vetett fel. (Halljuk! Halljuk!) 0, a mint kiveszem, azt kívánná, hogy Magyarországon a nemzetiségi nyelveket a bíróságoknál meghonosítsuk, hogy bármely per nemzetiségi nyelven is legyen folytatható. Gondolom, ezt kívánja. Hivatkozott e részben egyrészt Horvátországra, másrészről Ausztriára. Azt gondolom, mindkét hivatkozása teljesen el volt hibázva. (Igaz! Ugy van!) A mi Horvátországot illeti, ott a horvát a hivatalos nyelv. Sem szerbül, sem magyarul — pedig ott sok magyar van •— nem lehet tudtommal perlekedni. (Igaz! Ugy van !) Nessi' Pá!: Elég baj! Plósz Sándor cgazságilgyminiszter: A mi pedig Ausztriát illeti, nem akarja tán a t. képviselő ur az osztrák nyelvvitákat nálunk is meghonosítani. Vészi József: 0 akarná, de nem engedjük ! Nessi Pál: Hamar végeznénk vele ! Plósz Sándor igazságügyminiszter: De lege ferenda kijelenthetem, hogy semmiféle oly törekvést, a mely azt czélozza, hogy a bíróságoknál a magyar nyelv háttérbe szoríttassák, nem fogok támogatni. (Elérik helyeslés.) A inig ezen a ^helyen ülök, az ilyenhez hozzá nem járulok. (Általános, elérik helyeslés.) A mi pedig a kérdést de lege lata illeti, legyen szabad csak azt kijelentenem, hogy az a kérdés, mily nyelven történjék a perlekedés, a bíróság megítéléséhez tartozik. Hégebben ugyan a semmitőszék azt az álláspontot foglalta el, hogy a nyelv kérdése, nevezetesen a nemzetiségi törvény alkalmazása, a közigazgatási útra tartozik. Maga a semmitőszék sem volt akkoriban egészen konzequens, a mennyiben azt a kérdést, hogy latin nyelven szerkesztett okiratok lefordittassanak-e vagy nem, saját hatáskörébe utasította. Én mindig abban a nézetben voltam, hogy a nyelvkérdés, mint a perbeli előterjesztések alakjának kérdése, birói kérdés, (Helyeslés.) Valamint a bíróság itéli meg, hogy egy táviratilag benyújtott felebbezést valamely polgári perben elfogadjon-e vagy nem, ugy ő itéli meg azt is, hogy minő nyelven fogadjon el beadványt és előterjesztést, azért én ama panaszokkal szemben, a melyek több irányban hozzám intéztettek, hogy a bíróságok a nemzetiségi törvényt nem respektálják egészen és a magyar nyelvet forszírozzák, kijelenthetem, hogy ezekkel a törekvésekkel szemben közigazgatási utón nem tehetek semmit, (Elénk helyeslés.) Különben azt hiszem, hogy a bíróságok ebben a részben egészen helyesen járnak el. Kétségtelen, hogy a nemzetiségi törvény meghozatala óta változások történtek. (Igaz! Ugy van!) Hogy egyebet ne mondjak, az 1886: XX. t.-czikkben, mely a betétek szerkesztéséről szól, annak 73. §-a 12. pontjában, az igazságügyminiszter felhatalmaztatik: hogy a telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgáló okiratok magyar nyelven állíttassanak ki, illetőleg a más nyelven szerkesztett okiratokhoz bírósági hiteles tolmács, vagy az illető nyelvre jogositványnyal biró kir. közjegyző által kiállított bélyegmentes hiteles fordítás csatoltassék, s ezen fordításokért a hites tolmácsokat, illetve a kir. közjegyzőket megillető mérsékelt tolmácsdijat külön szabályozza. A törvény tehát itt feltétlenül megkívánja a magyar nyelvet. Itt van az örökösödési eljárásról szóló törvény, a melynek értelmében a községi közegek, mint a bíróságok közegei járnak el. Itt is, nézetem szerint, igen helyesen megkívánják a bíróságok azt, hogy a leltározásnál a rájuk bízott teendőknél a magyar nyelvet használják. Általában, t. ház, a törvény nem holt betű, a törvény élő anyag, a mely más törvényekkel összevetve és összhangban értelmezendő. A nemzetiségi törvényt nézetem szerint ma nem lehet ugy értelmezni, hogy a törvényszékeknél más, mint magyar nyelvű beadványokat elfogadjanak. (Általános helyeslés.) Szóba hozatott ma is és már megelőzőleg is a katonai büntető perrendtartás kérdése. (Halljak! Halljuk!) Ez a kérdés ez idő szerint még nem tartozik hozzám, mert a tervezet még nem tétetett át hozzám. Értesülve vagyok arról, hogy a közös hadügyminiszter és a két honvédelmi miniszter a dologra nézve már megállapodott, és hogy a tervezet már legközelebb át fog hozzám tétetni. Kötelességemnek tartom majd akkor ezzel foglalkozni, észrevételeimet megtenni és közreműködni, hogy ez a munka létrejöjjön. (Helyeslés.) Visontai Soma t. képviselőtársam — sajnálom, hogy nem reflektálhatok érdekes beszédjének minden részére •— mindenekelőtt azt indítványozta, hogy terjeszszek be egy rövid törvényt, mely a büntetőtörvény 340-ik §-ának visszásságait megszünteti, nevezetesen azt kívánta, hogy a 340-ik §-hoz, melyben ki van fejezve, hogy bizonyos esetekben a lopás 5 évi fegyházzal büntettetik, toldassák hozzá, »ha a lopott tárgy értéke 50 forintot meghalad.« Bocsánatot kérek, én ezt az indítványt nem fogadhatom el. Nem mintha a dolgot nem tartanám sürgősnek, hanem azért, mert én igy ezt nem is tartom helyesnek. Egész máskép is lehetne ezt orvosolni, pl. egy ép oly rövid szakaszszal, mely azonban sokkal messzebb terjedne, ha azt mondanók, hogy a fegyház minimuma leszállittatik egy évre és ott, a hol a törvény börtönt szab, e helyett alkalmazható egy évig fogház, azonfelül fegyház. Visontai Soma: Ez szerves változás lenne! Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Bocsánatot kérek, ha ez messzebb menne is, nem vezetne oly visszásságra, mint amaz. Tessék csak a következő helyzetet szem. előtt tartani. Affendakis ur kikerül a börtönből, szövetkezik többekkel, neki mennek és feltörnek egy Wertheimkasszát és abban csak 30 forintot találnak. Egy más valaki, a ki még soha életében nem lopott,
