Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

101. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. 115 vonják le a konzekvencziákat. (Zajos helyeslés a szélsőbal-oldalon,) Olay Lajos: A kinek nem tetszik, az menjen! Korodi Lajos: Mennek is! Olay Lajos: Csak menjenek! Útlevelet, sőt pénzt is adunk! Krasznay Ferencz: T. ház! Ismétlem, távol áll tőlem az a szándék, Hogy a szenvedélyekre appelláljak. Én ilyen kényes és az egész magyar nemzet jövőjére fontos, — mert a magyarnemzet jövőjére mélyebbreható, mint az önök nemzetiségének a jövőjére, — kérdésben, egy oly mélyreható kérdésben, nem szeretném, ha agyamat elfutná a vér, és nem szeretném, ha a szenvedély diktálna, de mondom, egy egyszerű aritmethika, egy egyszerű dynamikai törvény segítségével be kell önöknek látniok, hogy önök velünk ebben a kérdésben nem konkurrálnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha az önök elődjei annak idején nem látták jónak csatlakozni nyíltan és államilag is azokhoz a nagy kulturnemzetekhez, a melyekhez nemzetiségük csatolta, fákkor önöknek be kell látniok, hogy ha a mi kulturnemzetünk jogvédelmét és egyéb szolgáltatásait élvezik, akkor visszakiabálniok a multat már nem szabad. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőtársam, én, mondom, jogilag is megindokoltam álláspontomat: »Volenti non fit injuria.« A kinek itt tetszett maradni, ebben a Lazában, annak tessék alkalmazkodni jogrendünkhöz. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ennélfogva én azt az álláspontot foglalom el, t. ház, hogy minden olyan nemzetiségi törekvés, a mely túlmegy az eddigi törvény határain, egyenesen támadás a magyar nemzeti állam ellen. (Altalános, élénk helyeslés.) Az 1868-diki törvény a humanizmusnak, a türelmességnek, hogy ne mondjam: a gyengeségnek már is olyan magas fokát mutatta, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy ezen túlmenni ut volna az öngyilkosság felé. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A midőn tehát, t. ház, ezt az inczi-' dentaliter, pusztán a törvénykezés keretében felmerült nemzetiségi óhajt ezen párt részéről a leghiggadtabban és a legöntudatosabb erélylyel visszautasitom, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) engedje meg a t. ház, hogy beszédem további részéről egyszerűen lemondjak. Kritikát óhajtottam gyakorolni, t. ház, a felett, a mi talán fontosabb magánál az igazságügyi törvényhozásnál. Kritikát akartam gyakorolni a törvénykezés mikéntje és szelleme felett. Abban a sajnos tudatban élek, t. ház, hogy törvénykezésünk szellemében annyi a javítani való és annyi a hiba, hogy egy esztendő múlva, a midőn az igazságügyi költségvetést tárgyalni fogjuk, a kritika még mindig nem lesz elkésett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennélfogva engedje meg a t. ház, hogy a további szótól elállják és nyíltan annak kijelentésére szorítkozzam, hogy az igazságügyi költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon és jobbfelöl. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Veszelovszky képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Veszelovszky Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur engem tudatlansággal vádolt azért, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) mert nemzetiségem és Magyarország többi nemzetiségei érdekében nyelvünk használatát állítólag törvény ellenérc kértem. Krasznay Ferencz: Ha tótul óhajt törvénykezni, akkor igen! Veszelovszky Ferencz: Én mindenekelőtt az általa idézett 1844-diki törvényczikkelyre vonatkozólag azt felelem, hogy az az 1868 : XLIV. t.-czikkely által érvényétől meg lett fosztva, (Elénk ellenmondás és zaj a szélsöbaloldalon.) mert a nemzetiségi törvény végső szakaszában az mondatik, hogy a nemzetiségi törvénynyel ellenkező összes törvények eltöröltetnek. T. ház, minden törvény szükség, okosság és czélszerüség okából hozatik, és minden törvény bármikor megváltoztatható, ugy, a mint meg lett hozva. Azért én nem találom helyesnek az előttem szólott képviselő urnak azon nézetét, a melyben Magyarország népei többségének a szemébe mondta, (Nagy zaj a szélsőbalon; zajos felkiáltások : Hol az a többség! Micsoda többség!) hogy e hazában nem lehet nemzetiségi kérdésről szó. (Zajos ellenmondások és Eláll! kiáltások a ház minden oldalán.) Olay Lajos: Hazaárulás! Ilyent a magyar parlamentben nem lehet mondani! Ez hazaárulás! (Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Nem voltam képes megérteni, hogy a szónok ur mit mondott. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon : Hazaárulás!) Rögtön meg fogom a gyorsírói jegyzeteket tekinteni és a mennyiben szükséges, az intézkedést meg fogom tenni. (Élénk helyeslés.) Olay Lajos: Hova jutunk, ha ezt eltűrjük! Hiszen máshol kidobnák ! A magyar parlamentben ilyent mer mondani! Gyalázat! Szégyen! Minek jön ide? Menjen Csehországba! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem Olay képviselő urat, legyen csendben. Veszelovszky Ferencz: Magyarország parlamentje . . . Olay Lajos: Nem a magyar nemzet parlamentje ! Menjen az ur Csehországba! Gyalázat! Bakonyi Samu: Inzultál bennünket. (Folytontartó, nagy zaj.) Azt mondja, hogy nem magyar parlament ez, csak Magyarország parlamentje! Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) A gyorsírói jegyzetekből, melyeket felolvastattam magamnak, a mondottat nem vagyok képes megérteni; ennek következtében kérem a szónok urat, méltóztassék ismételni, a mit előbb mondott. (Helyeslés,) Olay Lajos: Halljuk! Majd visszaszívja! 15*