Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

101. országos ülés 1902 táblázatát megtekinthesse. És én nem tudom, igy van-e, de a közfelfogás az, hogy az u. n. fekete könyv a minisztériumnál még most is vezettetik, a melyben azok a bejegyzések foglalnak helyet, a melyek az illetőnek egyéni, politikai és társadalmi magaviseletére vonatkoznak. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Szó sincs róla! Babó Mihály: Nem tudom. Kijelentettem, nem tudom, igaz-e, de ha igy volna . . . (Élénk ellenmondás a jobboldalon.) Nem hallotta soha t. képviselőtársam ? A múltra nézve aligha fogja tagadni az igen t. miniszter ur . . . Erdély Sándor: Soha! Babó Mihály: Én kérdeztem az igazságügyminiszter urat; ő az illetékes megmondani, hogy az a könyv vezettetik-e, s a mennyiben még ma is vezettetik, arra kérem a t. miniszter urat, hogy azt a lealacsonyító rendszert megszüntetni sziveskedjék. Hogy a segéd telekkönyvvezetők létszámát az igen tisztelt igazságügyminiszter ur korlátolja, az nagyon helyes és szükséges; korlátolja pedig a lehető legkisebb mértékre, mert épen a közönség érdeke kívánja azt meg, hogy a telekkönyvvezetők egyenlő jogkörrel, minősítéssel és hatáskörrel legyenek beállítva. Az igen tisztelt igazságügyminiszter ur megkezdette a takarékosság elvének alkalmazását, _ még pedig, a mint mondja, a napidijasoknál. Én azt gondolom, hogy helyesebben járt volná el, ha a vidéki járásbíróságoknál nézett volna először széjjel és ekkor meggyőződött volna arról, a mi valóság, hogy ott, a járásbíróságoknak nagy részénél a fogalmazói teendőknek és bírói feladatoknak teljesítésére hivatott egyének vannak tulajdonképen nagyobb mennyiségben, mint a mennyiben lenniök kell, mert nagyon sok idejük jut arra, — tisztelet a kivételeknek — hogy ne mindig a hivatalnak éljenek, mert igen könnyű szerrel elvégezhetik teendőjüket, azonban épen a segédszemélyzet az, a melynek hiányáról minden járásbíróságnál folytonosan panasz van; tehát nem a napidijasoknál kellett volna kezdeni a takarékoskodást, hanem tulajdonképen a fogalmazási szaknál. A bűnvádi perrendtartással kapcsolatban én csak arra kérem az igen tisztelt igazságügyminiszter urat, hogy mivel a gyakorlat oda fejlődött, hogy a nyomozások nagyobb részét a városi rendőrkapitányok és a községekben a szolgabirák és a községi elöljáróságok teljesitik, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a költségvetésbe lehetőleg megfelelő összeg illesztessék be arra nézve, hogy az e czélból különleges kiadással terhelt városok és községek, — mert a legtöbb helyen e czélra alkalmas és szakképzett egyének beállításáról kellett gondoskodni — megfelelő kártalanításban részesíttessenek. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Nem az én dolgom! Babó Mihály: Még csak Issekutz Győző igen tisztelt képviselőtársam egy kijelentésére akarok KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VI, KÖTET. április 26-án, szombaton. 97 megjegyzést tenni. (Halljuk ! Sálijuk!) Az igen tisztelt képviselőtársam — elismerem, nagyon nyomós érv kíséretében — a halálbüntetés eltörlése ellen nyilatkozott. Nem akarok a halálbüntetés fenn vagy fenn nem tartása érdekében ezúttal nyilatkozni, mert hisz azt a büntetőnovella tárgyalásánál esetleg fel lehet hozni, azonban csak arra kérem fel a t. képviselőtársam és a t. képviselőház figyelmét, hogy, midőn a Romániával a közönséges bűntettesek kiadására vonatkozólag kötött szerződésről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, ezekről a padokról hangzott el az, t. képviselőház, hogy e szerződésbe az az intézkedés vetetvén fel, hogy abban az esetben, ha magyar állampolgár Romániába menekül, mert oly cselekményt követett el, mely itt halálbüntetéssel suj tátik, a román igazságügyi kormány nem tartozik kiadni az illetőt mindaddig, a mig biztosítékot és meggyőződést nem nyer arra nézve, hogy azon a tettesen a halálbüntetés végrehajtatni nem fog, ezzel, t. ház, az első rést már megnyitottuk a halálbüntetés fentartása ellenében, és igy mindazok a nyomós érvek, a melyek a halálbüntetés eltörlése mellett szólnak, támpontot nyertek a törvényhozás iméní jelzett álláspontjának kifejezésével. Ezeknek az előterjesztése után, t. ház, kijelentem, hogy az igazságügyminiszter ur költségvetését már politikai pártállásomnál fogva is el nem fogadom. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Mandel Pál! Mande! Pá!: T. képviselőház! A vitának ezen stádiumában nem szándékozom sem valami nagyhorderejű eszmét a vitába belevinni és egyáltalában valami uj eszmét felhozni. Nem szándékozom az igazságügyi kormányzat különböző ágazatait sem felsorolni; hiszen ezekből, azt hiszem, az eddigi vitákban volt része a t. háznak eléggé és mindenki már megalkothatta magának ezekről való nézetét; hanem egészen más álláspontra akarok helyezkedni. {(Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek t. i, a t. háztól arra, hogy rövid visszapillantást vethessek a lefolyt, igen érdekes és tanulságos vitára. Széles mederben folynak ezek a viták és méltán, mert egyedül a költségvetési viták alkalmasak arra, hogy a kormányzat összes ágazatai felett bírálatot mondjunk, a mely elől, azt hiszem, öntudatos kormány ki nem tér. Bő alkalom is nyilik itt egyes eszmék felvetésére és ezek megvitatásával tájékozást nyújtani a kormánynak és az ezen tájékozással járó támogatást is a kormány szintén szívesen fogadja. Csakhogy ugy a bírálatnak, mint az eszmék vitatásának mentnek kell lennie a pártszinezettől. (Helyeslés a jobboldalon.) Lássuk már most, vájjon az elhangzott ellenzéki szónoklatok magukban foglalják-e ezeket a feltételeket, megfelelnek-e ezeknek a kívánalmaknak ? A t. ellenzéki képviselő urak szónoklatairól én nem mondhatom ezt el. Nem mondhatom el azon alapeszméik folytán, a melyekből kiindultak, s a melyekre még visszatérek; de nem 13