Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

96 101. országos ülés 1902 perlekedésre kény szeritett, bizonyára csak köszönettel fognak fogadni. És ez természetes is, mert hiszen képtelenség az, hogy egy milliárdos költségvetéssel dolgozó államban azok az állampolgárok, a kik az igazságszolgáltatást igénybe veszik, megfizessék az igazságszolgáltatás költségeit, és másodszor is megfizessék abban a költségben, a melyet az ügyvédeknek juttatnak. Hiszen a bélyegekkel és az illetékekkel a perlekedő felek az igazságszolgáltatásnak csaknem teljes kiadási összegét fedezik-. És én azt gondolom, épen azért nem foglaltatik az igazságügyi tárcza bevételei között ez a bevétel, a mely e czimen befolyt, hogy ez ne szúrjon szemet, mert ha az észrevétetik, azt, gondolom, más hangon fogják követelni a költségek leszállítását, mint a milyen hangon azt eddig követelték. Az igazságszolgáltatással nem áll ugyan szoros kapcsolatban, de mégis, miután igazságügyet érintő kérdésekről van sző, azt gondolom, nem lehet közömbös az igen t. igazságügyminiszter ur előtt az, hogy a közigazgatási élet torén a bíráskodási kérdésekben az Ítélkezések kik által gyakoroltatnak. És miután, a mint jól méltóztatik tudni, az alsó- és középfokú közigazgatási bíróságok, a melyek a bírósági függetlenség és önállóság attribútumaival birnak, ez ideig meg nem alkottattak, én azt gondolom, kötelességet teljesít az igen t. igazságügyminiszter ur, ha kollegájánál, a belügyminiszter urnái odahat, hogy ezek az alsó- és középfokú közigazgatási bíróságok is alakittasssanak meg, mert az csakugyan fejetetejére állítása a kérdésnek, hogy egyetlenegy legfelsőbb fórumon van közigazgatási bíróság, azonban alsó- és középfokon nincsen és azon hatóságok, a melyek az intézkedést felülbírálják, tulajdonképen egyik érdekelt fél. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Az, hogy a közigazgatási ügyekben tulajdonképen kevés ügy megy a közigaztási bírósághoz, mert hiszen az ítélkezés alá bocsátott kérdések túlnyomó része pénzügyi kérdés, csak azt bizonyítja, hogy c tekintetben a legfelsőbb közigazgatósági bíróságnak hatásköre szűk korlátok közé van szorítva, ha nem állíttatik fel az alsóés középfokú bíróság; méltóztassék kiterjeszteni a közigazgatási bíróságnak hatáskörét több ügyre, mint a mennyire ez idő szerint a törvény megállapítja. Merem állítani, hogy akkor annak a feladata mindenesetre azt az ügyszámot fogja elérni, a melytől a t. törvényhozás kétségbe fog esni, mert megnyugvást csakis a hatalomtól független biróság intézkedéseiben találhat a közönség. (Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Az igazságszolgáltatással kapcsolatban felkérem az igazságügyminiszter ur figyelmét a fegyházi lelkészek állapotára és ügyeire. Azt gondolom, ha a lelkészek erkölcsi feladataival foglalkozunk és azoknak a nép lelkületére való jótékony hatását mérlegeljük, lehetetlen elzárkózni az elől, hogy különösen azok a lelkészek, a kik a bűncselekmények miatt elitéltek lelki április 26-án, szombaton. ápolásával kell, hogy foglalkozzanak, kétszeresen megérdemlik a figyelmet, hogy abban az elbánásban részesüljenek, a melyet magasztos hivatásuk folytán megkövetelhetnek. A kérdés részletére nem terjeszkedem ki, csak arra kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, méltóztassék akként intézkedni, hogy ezeknek mindenekelőtt meglegyen az állásuk méltóságának megfelelő önállóságuk illetéktelen befolyásokkal szemben, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) és hogy fizetésük akként állapíttassák meg, hogy annak a hivatásnak, a melyre életpályájuk szólította, hiven, becsületesen, lelkiismeretesen és teljes odaadással felelhessenek meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Mert kétségtelen az, hogy azok a polgárok, a kiket a büntető igazságszolgáltatás keze sújtott, ha erkölcsileg megjavulva térhetnek vissza, nem lesznek családjuknak és a társadalomnak megmételyező], nem lesznek annak teljesen megvetett tagjai. Ha ott lelkük a maga módján kiműveltetik, erkölcsi érzetük tisztáztatik, ha ők erkölcsi fogalmak iránt fogékonynyá tétetnek, akkor van rá kilátás, hogy a társadalomnak hasznos polgáraivá válhatnak. (Tetszés a szélsöbalóldalon.) Még a kinevezések és előléptetések kérdésében kívánok némely dolgokra kiterjeszkedni. Az igen t. igazságügyminiszter ur helyesen azt az álláspontot foglalja el a jövendő szempontjából, hogy a bírói és az ügyvédi kvalifikáczió egységesittessék. Azonban ezen helyes felfogás a kinevezések alkalmával azokkal szemben, a kik ez idő szerint ügyvédi minősítéssel nem birnak, bizonyos hátrányos helyzetet teremt, a mennyiben a jogtudori és ügyvédi minősítéssel nem biró, csupán gyakorlati birói vizsgát tett egyének az előléptetésnél bizony nem mindig részesülnek abban az elbánásban, a melyhez joguk van. Már pedig, ha a törvényhozás elegendőnek mondta ki a birói vizsga megszerzését a birói állás elnyerésére, akkor azért, mert valaki a nagyobb képzettséget nem szerezte meg, hátrányosabb helyzetbe juttatni nem lehet, mert kétségtelen, hogy a legtöbb esetben nem a tanulni nem akarás, vagy tanulni nem tudás okozta azt, hogy ezt a formai több kvalifikácziót nem szerezte meg, hanem családi körülmények, vagyoni kérdések, a melyek kényszeritették arra törekedni, hogy azt a minimális kvalifikácziót minél előbb megszerezze, a melyet a törvény az állás elnyerésére előirt. Én tehát arra kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy ne méltóztassék azokkal szemben, a kik a formai magasabb minősítést meg nem szerezték, hátrányosabb elbánást tanúsítani. És itt különösen felhívom az igen t. miniszter ur figyelmét a minősítési táblázat kérdésére. Méltóztassék már egyszer akként intézkedni, hogy ha az nem is tétetik egészen nyilvánossá, de legalább az illetőnek magának nyújtassák mód arra, hogy a saját minősítési