Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-82

82. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. 83 ben van, feldolgozásával a pénzt itt bent megtartani. Különös dolog, hogy itt akadémikuskodunk a parlamentben, de azért gyökeres lépés még 33 évi parlamenti tevékenységünk alatt nem történt. A kik figyelemmel kisérték a kiegyezési tárgyalásokat az egyes deczenniumokon, legjobban tanúskodhatnak arról, hogy mikép lett Magyarország iparilag teljesen oda dobva Ausztriának és másrészt mennyire nem lettek a mezőgazdaság érdekei megóva. Nem akarok kitérni arra, mily visszaélések történtek állatkivitelünk terén, és mikép igyekeztek minden keletkező iparvállalatunkat odaát kartelekkel és az áraknak egyszerre 25—30°/

0-kal való lenyomásával tönkretenni. Tudnék példával szolgálni, mint pl. a visegrádi linea-gyárnál, mely, mihelyt üzembevétetett, másnap már 35°/

0-kal lenyomattak az árak az osztrákok részéről. Ily viszonyok közt Magyarországon ipart teremteni akkor, mikor az eddigi kormányok az egészséges iparfejlesztés terén semmit sem tettek, nem lehet. Legnagyobb részt spekuláczióra szolgált az az ipar is, mely teremtetett, nem pedig arra, hogy egészséges alapon erőt adjon azon iparágnak, melyet létrehoztak. T. ház! Ne csodálkozzunk, ha iparosaink elzüllöttek. Hiszen az általános vitában mondott beszédemben tüzetesen beszéltem a kisiparról. Ma Ernszt barátom szintén egész őszintén és a leglogikusabb következtetésekkel kifejezést adott annak, hogy a kisipar, melynek minden erővel való megizmosodásán kellett volna dolgozni, ki lett dobva közprédává, minden védelem nélkül. Mivel a közös vámterület alapján állunk, nem lett volna szabad a szabad ipartörvényt meghozni. Ezt is a liberális fantomnak köszönhetjük, mely mindenben csak azt a szabadságot látta, a mely nem szabadosság, mely nem védi meg a nemzet erejét, hanem kiszolgáltatja Magyarország kisiparos osztályát a külföldi tőkének és gyári terményeknek. Ez az iparpolitika volt végzetes Magyarország kisiparára, mert Magyarországnak volt ipara, hiszen már a negyvenes években tekintélyes mennyiségű kész iparterményeket szállítottunk ki Ausztriába, Keletre, Romániába, de ez azóta visszafejlődött. Az iparososztály a czéhrendszerben védelmet talált, melytől egyszerre meg lett fosztva, teljesen a szabad kifosztásnak lett kiszolgáltatva. Ez volt az oka, hogy ennyire tönkre ment és elzüllött, mert hiába küzdött ezen törvény megváltoztatásáért. A ki ismeri az 1872-ik és az 1884-ik törvényt, az tudja, hogy egyik olyan, mint a másik. Az a kis különbség, mely a szakképesítésre vonatkozólag revízió alakjában a 84-diki törvénybe bevétetett, egy kibúvó paragrafus által egészen illuzóriussá tétetett. De mikor minden csak a liberális fantomnak lesz oda dobva, és nem azt nézzük, mi szolgál igazán hasznára az iparososztálynak, akkor jönnek létre ily szerencsétlen törvények. Szétnézhetünk Magyarországon, és az iparososztálynak régi nimbuszát szétszaggatva látjuk, csak itt-ott találjuk még maradványát. Föltétlenül szükségesnek látom, hogy a törvényhozás és a kormány teljes erővel a kisiparososztály felemelésén fáradozzon, Méltán vehetjük példának Ausztriát, a hol, daczára a virágzó ijiarnak, mégis oly nagymérvű áldozatokat hoznak az iparért, a legnagyobb mérvben a kisiparért. Az összes áldozathozatalnak 70°/

0-át az ipari oktatásra, a többit is majdnem kizárólag a kisipar felemelésére fordítja. Csak egy pár példát hozok fel. Magára a szövőiparban való oktatásra Ausztria többet áldoz, mint mi összes iparunkra : 894.230 koronát. Mi pedig se a mezőgazdaságot, se az ipart kellőleg nem támogattuk. Az egész lefolyt 33 év alatt ugy éltünk, mint hogyha csak a budgetet kellene megcsinálnunk és elköltenünk. de arról nem kellene gondolkoznunk, hogy honnan kerül elő a költség. Egészséges alapon való iparfejlesztésnek első sorban a mezőgazdaság veszi legnagyobb hasznát. Egészséges nagy- és gyáripar pedig csak ugy lehetséges, ha a kisipart első sorban megerősítjük és biztos alapra fektetjük. Magyarországon a gyáripar nem ugy, mint a külföldön, az izmos kisiparban találja alapját, hanem legnagyobb részben csak mint pénzmüveleti objektum szerepel. Itt is megvolt még a 70-es években egy egészséges kisipar, a melyből biztos alapokon nyugvó gyáripart lehetett volna teremteni, de szerencsétlen liberális iparpolitikánk és szerencsétlen liberális ipartörvényünk ezt is tönkretették. Ezért szükséges ezen ipartörvénynek mielőbbi gyökeres revíziója, ugy, hogy az csakugyan megfeleljen az iparososztály jogos követelményeinek, hogy a szakképesítés legyen az alapja ennek a revíziónak, és az ipartestületek autonomikus szervezete oly erőt adjon ezen testületeknek, hogy képesek legyenek összeköttetéseik folytán feladataikat teljesíteni, másrészt olyan szövetkezeti intézményeket tudjanak létesíteni, a melyek által képesek lesznek elhárítani a kisiparosok prosperitása elé gördülő nehézségeket, Mik ezek a nehézségek? A kisiparos először is kénytelen mindenkinek hitelezni. Sokszor egy évig is vár, míg pénzét megkapja, mig a nyersanyagért a boltban uzsorakamatot kell fizetnie. Ez tehát két ellenkező dolog, mely feltétlenül már magában felemészti annak a kisiparosnak összes erejét. Hozzájárul még, hogy az a kisiparos ki van téve a gyári versenynek és tudjuk, hogy a publikum igen kevés mértékben van áthatva attól a. gondolattól, hogy a magyar ipart pártolja, hanem ha egy krajczárral talán olcsóbban kap egy silányabb dolgot, inkább azt veszi meg, mintsem hogy segítsen a magyar iparon. Ez az oka azután annak, hogy a kisiparos tulajdonképen az ő munkájának árát is kénytelen a gyári áru árához szabni. Pedig annak a