Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
84 82. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. kisiparosnak költségei, meg a gyári ipartermények költségei között óriási a különbség. De másrészt meg a gyáripari terményt rendesen készpénzzel szokták fizetni a vevők, tehát még hitelezni sem kell, ellenben annak a kisiparosnak hónapokig, esetleg évekig is hiteleznie kell. Igen egyenlőtlen tehát a verseny, a melylyel az a kisiparos az' ő iparterményének értékesítésénél küzd. Ép ezért feltétlenül segitségére kell, hogy jöjjön a kisiparosnak ugy a társadalom, mint első sorban az államhatalom, mert tulajdonképen az államhatalom tette azt tönkre nagyrészben azáltal, hogy oly ipartörvényt alkotott, a mely csak a végpusztuláshoz vezetett, másodszor pedig nem állott résen, hogy azt támogassa, hanem pusztulni engedte. Tehát erkölcsi kötelessége magának az államhatalomnak, hogy maga keresse meg annak módját, hogyan tud azon a kisiparoson segíteni, mert azt megérdemli az az osztály, de másrészt pedig közgazdasági szempontból, a pénznek itt benn való tartása szempontjából feltétlenül szükséges, hogy a közönséget elszoktassuk a külföldi gyáripari termékektől, hogy azután inkább a kisiparos osztálynál keresse szükségleteinek kielégítését. (Helyeslés a dal- és a szélsöhaloldalon.) A fődolog e szerint első sorban az ipartörvény revíziójával az iparososztály tudását, szakképzettségét fokozni, másodsorban pedig feltótlenül dolgoznunk kell a hitelviszonyoknak lehető legnagyobb mértékben való reformálásán, és a kormánynak mindent el kell követnie, hogy az iparososztály olcsó kölcsönhöz jusson. De ez még nem elég, hanem feltétlenül szükséges e mellett olyan intézményeket teremteni, a melyek azután lehetővé teszik, hogy a kisiparos raktárra is dolgozhassák és munkájáért bizonyos összeget kaphasson előre. Ezáltal biztositjuk azt, hogy nem lesz kénytelen munkáját elkótyavetyélni, a mint az ma történik. A tapasztalat, sajnos, azt igazolja, hogy ha egy iparos nagyobb mértékben előre dolgozik és esetleg nem tudja eladni az áruját, és ha szorítják a nyerstermények áráért, és kénytelen portékáját, még előállítási áron alul is eladni, azt megveszi egy házaló-kereskedő, elmegy vásárokra és ott még konkurrencziát csinál a többi iparosnak is, még azok áruinak értékét is lenyomja, hiszen ő olcsón jutott hozzá és képes azt egy-két forinttal olcsóbban is adni. így a pénzhiány és a megfelelő intézmények hiánya miatt éjjen a kisiparos csinál önmagának konkurrencziát azzal, hogy nem lévén képes megtartani portékáját, kénytelen azt potom áron eladni, mert nincs olyan intézmény, a hol előleget kaphatna az árujára és azt magánál tarthatná addig, a míg azt a megfelelő áron értékesítheti. Ezért mondom, hogy az olcsó hitel egymagában még nem elégséges, de nem tartom kielégítőnek olcsó hitel szempontjából azt az intézkedést, a melyet a Központi Hitelszövetkezet nyújt. Kifejtettem már érveimet a mezőgazdaságnál, melyek állanak az iparpártolásra is. Mert, sajnos, az a törvény nem azért lett alkotva, hogy a mezőgazdát vagy a kisiparost az uzsorások karmai közül kimentse és olcsó kölcsönhöz juttassa, hanem csak azért, hogy legyen egy ilyen intézmény is, a melylyel a nagyközönség szemét, ugyszólva, be lehet kötni; hanem azért lett ezen intézmény megalkotva, hogy ezáltal igazi konkurrencziát teremtsenek a pénzintézeteknek és bankoknak, s hogy kényszerülve legyenek szintén a kamatlábbal leszállni. (Ugy van! a néppárton.) A ki megnézi a Központi Hitelszövetkezet múlt évi kimutatását, láthatja, hogy legnagyobb részben 5 1 /2°/o-kal adta ki a pénzt a szövetkezeteknek. Bocsánatot kérek, 5 1 / 2 °/o-os pénz egy hitelszövetkezettől, a mely arra van alkotva, hogy azt a szegény embert az uzsora karmaiból kimentse, valóságos szemfényvesztés. Nessi Pái: 7%-ra adja ki! Major Ferencz: Igen, mert az 5 1 / 2 0 /o-on túl még 2°/o-ot van joga szedni a vidéki szövetkezetnek, tehát tényleg 7 1 /2%-ra kap pénzt az iparos. Kérdem, vájjon a 7 1 / 2 °/ 0-ra kapott pénz olyan pénz-e annak a mezőgazdának, vagy annak az iparosnak, a melylyel őt adósságaiból kimenthetjük? Épen ezért ideje lenne már egyszer — és erre, valamint a földmivelésügyi miniszter ur figyelmét felhívtam, ugy felhívom a t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét is — mindent elkövetni arra, hogy a Központi Hitelszövetkezet és az arról szóló törvény revízió alá vétessék és hogy egyszer már igazán olcsó pénz álljon a szövetkezetek és a kisemberek rendelkezésére. Ez egyik sürgős teendője — szerintem — a képviselőháznak, mert mikor egyfelől azt halljuk hangoztatni, hogy annyi a pénz, hogy 3° ;0-otsem adnak érte, hogy nagy a bőség benne, értékesíteni sem tudják már; másfelől pedig látunk egy, tulajdonképen jótékony czélt szolgálni hivatott intézményt, a mely B 1 /a°/ 0-al adja ki a pénzét. Ez érthetetlen. Ilyen intézetet én jótékony intézetnek el nem ismerhetek és újból kérem a t. szakminiszter urat, hasson oda, hogy a Központi Hitelszövetkezetről szóló törvény revízió alá vétessék és 4 1 / 2 vagy 4 0 /o-os pénz álljon már egyszer ugy a kisiparosnak, mint a mezőgazdának rendelkezésére. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöhaloldalon.) Nagyon fontos a pénzművelet épen a kisiparosok szempontjából. Örömmel tapasztaljuk, hogy daczára a Hitelszövetkezet drága kamatos pénzforrásának, alakultak intézmények, hogy kitar tásos küzdelem után, a mint Temesvárott is létesült ipari hitelszövetkezet, a mely ott létesített azután kiállítási és mintaraktárt, a hová a kisiparosok bevihetik holmijukat, kikapják azok értékének 70—80%-kát és a hol a fogyasztók megtalálhatják szükségleteiket és ott vásárolhatnak. Nagyon követésre méltó intézmény és teljes elismerésre méltó.
